A Telltale Games volt az egyik első csapat, amelyik az epizodikus játékkiadással próbálkozott, ám ameddig a többiek sorban elbukták ezt az ötletet (a leglátványosabban a Valve), a kaliforniai srácok hatalmas sikereket értek el a formulával. Az alig több mint tízéves stúdió rövid idő alatt a csúcsra tört, és ma már elsőként rájuk asszociálunk, ha szeletekben kiadott, interaktív történetekre gondolunk, sőt, olyan jól megy a szekerük, hogy egyszerre több sorozatot is kiadhatnak, miközben a háttérben az új ötleteken dolgozhatnak, így lefedve az egész évet, havonta, kéthavonta érkező folytatásokkal, kezdésekkel és finálékkal. Nem túlzás azt mondani, hogy egy olajozott gépezet lett a fejlesztés, ami persze felveti annak a lehetőségét, hogy egy kaptafára készült játékokat kapunk, mintegy futószalagon, erről azonban szó sincs, és ezt nem is példázhatná jobban a Tales from the Borderlands.
Busy Earnin’
Bevallom, mikor először meghallottam, hogy epizodikus játék készül a Borderlands alapján, nem egészen értettem, hogyan akarják ezt megvalósítani; hihetetlennek tűnt az az ígéret, miszerint megőrzik a Gearbox játékainak stílusát, miközben egy teljesen egyedi történetet mesélnek el, de a dolog sikerült. A Telltale kreatívjai nagyon ügyesen ragadták meg mindazt, amiért a Borderlandst annyira szeretni lehet, és volt bátorságuk (na meg engedélyük), hogy el is szórakozzanak ezekkel az építőkockákkal. Az eredmény egy roppant szórakoztató, az elejétől a végéig vicces és izgalmas történet lett, ami csak az utolsó részben ereszt le egy kicsit.
A Tales from the Borderlands középpontjában két főszereplő áll, akik két külön világban nőttek fel, mégis összetartoznak, jobban, mint azt gondolnák. Rhys, a Hyperion egy ambiciózus, álmait megszállottan kergető alkalmazottja, míg Fiona, egy a Pandora veszélyes felszínén felnevelkedett jószívű csaló, aki mindenáron azon van, hogy meggazdagodjon. Kettejüket a mesés kincseket rejtő vault kulcs ígérete hozza össze, aminek nyomában, a színes karakterekből álló kompániájuk kíséretében, nemcsak Pandora ismerős helyszíneit, de a Hyperion állomását is meglátogatjuk. Anélkül, hogy ellőném a kincsvadászat egyébként fordulatos és meglepetésekkel is megspékelt részleteit, röviden azt kell tudni, hogy a Rhys és Fiona visszaemlékezéseiből felvázolt, a Borderlands 2-t követő, öt részből álló sztori folyamatosan szórakoztat, egymás után pakolva az izgalmas akciót, a kikacsintásokban gazdag gegeket (Rhys spéci szemével nézzetek meg mindent!) és a választási lehetőségeket, ám itt fontos leszögezni, hogy a stúdió többi játékával ellentétben a döntéseknek kisebb a jelentősége. A Tales from the Borderlands vállaltan sokkal könnyedebb hangvételű, ami persze nem jelenti azt, hogy ne jutna hely az érzelmes pillanatoknak (van is pár), de ezek a háttérbe szorulnak a nevettetés és az akció mellett.
To The Top
A Tales from the Borderlands kapcsán sokszor láttam a zseniális és a mestermű jelzőket, ám ez azért erős túlzás. A narratíva helyenkénti bukdácsolása, az egyre inkább ósdi tálalás és nem igazán kielégítő lezárása miatt a játék messze van attól, hogy hibátlannak nevezhessük, de azt a kitüntető címet, miszerint ez a Telltale eddigi legjobb alkotása, azt mindenképpen kiérdemelte. Nagyon jó kombinációt alkot a Borderlands univerzum és a Telltale évek során fényesre csiszolt stílusa, így felhőtlen élményt nyújtva nemcsak azoknak, akik szeretik az ilyesfajta interaktív történeteket, hanem azoknak is, akik imádják a Gearbox sorozatát.
