Először is elnézést, hogy már a bevezetőben egy másik (nem is műfajba vágó) játékot emlegetek, a BIS legújabb címe azonban kivágta nálam a biztosítékot, a Take on Helicopters ugyanis igen cudar állapotban került színünk elé. Ez önmagában még nem lenne meglepő (a cég játékai eddig is csak jó egy évnyi javítgatás után váltak élvezhetővé) az ArmA3 leleplezése óta azonban égre-földre esküdözött a csapat, hogy a jövőre érkező produktumot polírozás terén sem érheti majd panasz – nos, a ToH után ebben közel sem vagyok biztos.
Bosszantó ez, mivel a téma üdítő, a ToH, a modern hadviselés helyett ugyanis a civil szférára, azon belül is a polgári helikopterekre fókuszál. Bár ez első hallásra nem túl izgalmas, a témaválasztás mégis üdvözlendő, a Flight Simulator-szériát és az X-Plane-t leszámítva ugyanis nincs jelenleg olyan minőségi cím, amelyben lehetőségünk lenne adrenalinmentes környezetben figurázni a címszereplő forgószárnyasokkal.
A ToH viszont pont ezt kínálja, méghozzá egy jól skálázható repülési modellel: könnyű szinten még billentyűzettel és egérrel is elboldogulunk, míg Experten maga a felszállás öt perces folyamat (a fedélzeti aksik bekapcsolásától a segéd- és főhajtóművek üzemi fordulatszámra pörgetéséig mindent nekünk kell csinálni), a helyzet pedig a levegőben sem egyszerűbb. Manővereinket a magasság és időjárás tükrében kell terveznünk, a botkormány rángatását pedig elfelejthetjük, a rotorterhelő manőverek mellett piros jelzésbe kúszó forgatónyomatéknak ugyanis egyenes következménye a földbefúródás. A repülési modell tehát félúton van az ArmA2 és a profi szimulátorok között: az X-Plane szintjét nem éri el, a karriermódot azonban tökéletesen kiszolgálja.
Ez utóbbi alkotja a játék gerincét, mely során egy seattlei kisvállalkozás felvirágoztatása vár ránk: a 10-15 órás kampányban a munka oroszlánrészét (városnézés turistákkal, építőanyagok szállítása, kommandósok ledobása a bank tetején stb.) egy zöldfülű pilótával végezzük, amit néha bátyja háborús visszaemlékezései szakítanak meg, de harcra ott is csak egy alkalommal számítsunk – bár az ArmA2-t idéző izzasztó, gyalogos lövöldözést hanyagolhatta volna a BIS. Szerencsére a bátyus küldetései opcionálisak, így én lennék a legboldogabb, ha csak ennyit tudnék hibaként felróni a játéknak, a helyzet azonban (mint írtam) igen cudar: annyira, hogy a ToH jelen állapotában nem is kaphatott volna felszállási engedélyt.
A probléma a kampánnyal kezdődik, ami amellett, hogy kriminális színészi játékkal és elgépelt feliratokkal érkezik, rettentően bugos is: egyhelyben álló utasok/helikopterek, és emiatt teljesíthetetlen feladatok tarkítják – a hibát csak a küldetés újraindítása oldja meg, ami jó harminc percnyi repülés után elég zavaró (bár a legújabb javítással azért ritkábban bukkannak fel). Keveslem a helikopterek számát is: mind a civil, mind a katonai modellek ugyanazon három típus variánsain osztoznak (a könnyű MD 500-on, a közepes Bell 412-n és a nehéz AW101-en), ami elég sovány felhozatal egy helikopteres játékban. Szerény a multi is: jelenleg csupán három co-op bevetést tartogat, a célközönség pedig nem biztos, hogy nekiáll kitanulni a mellékelt editort. A legnagyobb probléma azonban az optimalizáció, ami egyszerűen fertelmes: a meglehetősen kopár Dél-Ázsiában még nincs is gond, a seattlei terep azonban megfektette a tesztgépet – négy giga RAM, i5-750-es négymagos proci, valamint egy HD6850-es grafkártya mellett 15-20 fps-t sikerült kisajtolni a programból, függetlenül a grafikai beállításoktól, ami azért gáz, mert a helikoptereket leszámítva a grafika igen foghíjas, főleg az emberek és épületek sikerültek vérszegényre.
A ToH tehát a tipikus BIS hibák áldozata: gépigénye gyalázatos, az élményt tengernyi bug rontja, a multis tartalmat pedig ismét a vásárlónak kell összeeszkábálnia, ha kezdeni akar valamit a játék azon szegletével. Nem igazán értem, miért nem tudott 10 év alatt túllépni ezen tüskéken a cég, és végre egyszer relatíve játszhatóan kiadni egy játékot – az mindenesetre biztos, hogy ha az ArmA3 is ilyen állapotban jön ki jövőre, nem fogja megúszni a sajtó össztüzét.
Civil a pályán
Bosszantó ez, mivel a téma üdítő, a ToH, a modern hadviselés helyett ugyanis a civil szférára, azon belül is a polgári helikopterekre fókuszál. Bár ez első hallásra nem túl izgalmas, a témaválasztás mégis üdvözlendő, a Flight Simulator-szériát és az X-Plane-t leszámítva ugyanis nincs jelenleg olyan minőségi cím, amelyben lehetőségünk lenne adrenalinmentes környezetben figurázni a címszereplő forgószárnyasokkal.
A ToH viszont pont ezt kínálja, méghozzá egy jól skálázható repülési modellel: könnyű szinten még billentyűzettel és egérrel is elboldogulunk, míg Experten maga a felszállás öt perces folyamat (a fedélzeti aksik bekapcsolásától a segéd- és főhajtóművek üzemi fordulatszámra pörgetéséig mindent nekünk kell csinálni), a helyzet pedig a levegőben sem egyszerűbb. Manővereinket a magasság és időjárás tükrében kell terveznünk, a botkormány rángatását pedig elfelejthetjük, a rotorterhelő manőverek mellett piros jelzésbe kúszó forgatónyomatéknak ugyanis egyenes következménye a földbefúródás. A repülési modell tehát félúton van az ArmA2 és a profi szimulátorok között: az X-Plane szintjét nem éri el, a karriermódot azonban tökéletesen kiszolgálja.
Rotorhiba
Ez utóbbi alkotja a játék gerincét, mely során egy seattlei kisvállalkozás felvirágoztatása vár ránk: a 10-15 órás kampányban a munka oroszlánrészét (városnézés turistákkal, építőanyagok szállítása, kommandósok ledobása a bank tetején stb.) egy zöldfülű pilótával végezzük, amit néha bátyja háborús visszaemlékezései szakítanak meg, de harcra ott is csak egy alkalommal számítsunk – bár az ArmA2-t idéző izzasztó, gyalogos lövöldözést hanyagolhatta volna a BIS. Szerencsére a bátyus küldetései opcionálisak, így én lennék a legboldogabb, ha csak ennyit tudnék hibaként felróni a játéknak, a helyzet azonban (mint írtam) igen cudar: annyira, hogy a ToH jelen állapotában nem is kaphatott volna felszállási engedélyt.
A probléma a kampánnyal kezdődik, ami amellett, hogy kriminális színészi játékkal és elgépelt feliratokkal érkezik, rettentően bugos is: egyhelyben álló utasok/helikopterek, és emiatt teljesíthetetlen feladatok tarkítják – a hibát csak a küldetés újraindítása oldja meg, ami jó harminc percnyi repülés után elég zavaró (bár a legújabb javítással azért ritkábban bukkannak fel). Keveslem a helikopterek számát is: mind a civil, mind a katonai modellek ugyanazon három típus variánsain osztoznak (a könnyű MD 500-on, a közepes Bell 412-n és a nehéz AW101-en), ami elég sovány felhozatal egy helikopteres játékban. Szerény a multi is: jelenleg csupán három co-op bevetést tartogat, a célközönség pedig nem biztos, hogy nekiáll kitanulni a mellékelt editort. A legnagyobb probléma azonban az optimalizáció, ami egyszerűen fertelmes: a meglehetősen kopár Dél-Ázsiában még nincs is gond, a seattlei terep azonban megfektette a tesztgépet – négy giga RAM, i5-750-es négymagos proci, valamint egy HD6850-es grafkártya mellett 15-20 fps-t sikerült kisajtolni a programból, függetlenül a grafikai beállításoktól, ami azért gáz, mert a helikoptereket leszámítva a grafika igen foghíjas, főleg az emberek és épületek sikerültek vérszegényre.
Szervizre várva
A ToH tehát a tipikus BIS hibák áldozata: gépigénye gyalázatos, az élményt tengernyi bug rontja, a multis tartalmat pedig ismét a vásárlónak kell összeeszkábálnia, ha kezdeni akar valamit a játék azon szegletével. Nem igazán értem, miért nem tudott 10 év alatt túllépni ezen tüskéken a cég, és végre egyszer relatíve játszhatóan kiadni egy játékot – az mindenesetre biztos, hogy ha az ArmA3 is ilyen állapotban jön ki jövőre, nem fogja megúszni a sajtó össztüzét.
