Ha Sword Art Online-szűz vagy, akkor sem kell aggódnod, mert a Fatal Bullet nem követeli meg a széria ismeretét, legyen szó akár a programokról, akár pedig a 2009 óta futó történetről. Friss érkezőként esel be, egy régi barátnő által (itt már tessék komolyan venni az egyébként korrekt karaktergenerálást, mert hősnőnél is élnek a romantikus szálak!), aki a Gun Gale Online nevű virtuális MMORPG-be vezet be, aminél aztán nagy nyeremények várják a győzteseket. A felvezetéssel párhuzamosan megjelenik egy rakás fura karakter, tipikusan japán formák, legyen szó a lányos fiúkról, netán a mellméretben túllőtt lányokról, persze mind rengeteget beszélnek, túljátszott érzelmekkel, sokszor a semmiről, de ezek a programok így jók, sokan így szeretik őket. Szóval, ha természetes immunitással irtózol a „japán pudva” fedőnevű halmaz címeitől, messze kerüld a Sword Art Online aktuális epizódját, de ha nyitott vagy a stílusra, bírod a farmolós akció-RPG műfajt, emellett még talán a rajzfilmet vagy a mangát is ismered, szerintem olvass tovább, mert lehet, meghozom a kedved a Fatal Bullethez! Aminek egyébként a kardokhoz nem sok köze van, hiszen lényegében egy külső nézetes lövölde.
TRIÓBAN AZ ERŐ
Hát milyen dolog ez, hogy Sword Art Online a cím, a szúró és vágó fegyverek meg nem is kapnak benne szerepet… kérdezheti ezt egy naivabb olvasó, de aki rutinos, esetleg utánaolvasott, az már jól tudja, hogy az eredeti sztori is ebbe az irányba haladt az idő folyamán, avagy a Gun Gale Online képében beköszöntött a lőfegyverek kora. Emiatt kerülnek a középpontba a kisebb és nagyobb pisztolyok, géppisztolyok és géppuskák, shotgunok és rakétavetők, miközben persze jól jöhet másodlagos fegyverként egy fénykard is, ami – ahogyan azt a főbb szereplők is megjegyzik – bizony soha nem fogy ki. Hősöd vagy hősnőd tehát megragadja a fegyvernek látszó tárgyat, hóna alá kapja barátnőjét, majd első, bemelegítő útja során túljár a Sword Art Online nyerteseinek eszén, illetve megszerez egy igazán ritka, extrém módon különleges androidot. Ő ArFA-Sys (egyszerű ember vagyok, a neve ArFA-Sys lett, meghagytam az eredetit, de a hajhosszra és a mellméretre rágyúrtam), aki nemcsak tanul és fejlődik – így később akár a pénzügyi dolgaidat is kezeli, meg saját frizurát és ruhát választ –, de remek társ is a harcok során. Ekképpen összehozva az édeshármast (na, nem úgy, te perverz), kezdődhet is a kaland, ami közel kétórányi felvezetés és betanítás után megnyitja a lehetőséget a négy nagy terület, és az azokon lévő extra épületek, dungeonök felfedezéséhez.
Mert bizony a Sword Art Online: Fatal Bullet a TPS külső és (részben) játékmenet ellenére lényegében egy dungeon crawler, aminél a csapat feladata a rövidebb, de általában inkább hosszabb párbeszédek során felmerülő problémák megoldása. Ami persze szinte minden esetben azt jelenti, hogy ellátogatsz egy még ismeretlen vidékre, ott berúgod valami létesítmény ajtaját, majd a fémmel és betonnal teli csőjáratok mélyének megtisztítását követően leamortizálod a hangzatos névvel ellátott főellenfelet (mondjuk Ruthless Angel – Könyörtelen Angyal), aztán összeszeded a lootot, majd angolosan távozol. Ha valahol végeztél, hazatérsz egy ellenséges vidékről, akkor kapod a tapasztalati pontokat, ilyenkor lépsz szintet, ami azt jelenti, hogy androidod és főkaraktered statisztikáit javíthatod, erőre, életerőre, állóképességre, vagy éppen szerencsére pakolva a kapott pontokat, amiknek hála persze egyre jobb és jobb leszel. Vannak fejvadászküldetések, avagy valamelyik szörnyfajtából le kell vadászni egy meghatározott mennyiséget, emellett kereskedhetsz, kiegészítőket vásárolhatsz az extra buffért, plusz fejlesztheted a fegyvereidet is. Szóval egyrészt tényleg minden a megszokott RPG-sémákon nyugszik, másrészt meg persze a Sword Art sztoriján, karakterein, hogy aztán nagyjából 30 óra után (rohanva, nyugiban persze lehet ez sokkal több is) letudd a főszálat.
Maga a játék valóban nem MMO, viszont vannak érdekes összetevői, elvégre a történet egy online programra összpontosul, ami úgy lett megvalósítva, hogy az ellenfelekkel teli területeken járva NPC játékosok karaktereivel akadhatsz össze, akik általában szintén kettesével-hármasával összetömörülve támadnak meg. Így egészen jó kis harcok bontakoznak ki, ezek az opponensek gyógyítják is egymást, szóval majdnem olyan, mintha valóban emberekkel küzdenél. Ez a megoldás hasonló, mint a Dark Soulsoknál az NPC fantomok jelenléte. Persze lehet egymás ellen és egymás oldalán is harcolni, bár ehhez elég kevés mód áll rendelkezésre: a kooperatív módban három emberi társsal (plusz a négy gépi segítővel – avagy fejenként egy androiddal) lehet legyőzni a brutális szintekben lévő főellenfeleket – de célpontként senki mást nem kapunk. Plusz van PvP, ami 4-4 elleni küzdelmet kínál, viszont nem a megszokott módon, hanem NPC-monstrumok bevetésével, ami kicsit megbolondítja a harcot.
„BARMOKAT NEVELTEM!!!”
Bár személy szerint a Sword Art Online-sorozatok komolyabb ismerete nélkül is kimondottan élveztem a farmolós, a helyszínekre újra és újra visszatérő játékmenetet, a kicsit „destinys” megvalósítást, azért a Fatal Bulletnek bőven vannak hibái is.
A legfontosabb az, amit Goldbergék családfője fogalmazott meg kiválóan, azaz, hogy bár a segítő karakterek időnként egész hatékonyak az ellenfelekkel szemben, a legtöbbször úgy viselkednek, mint egy zsák krumpli, legalábbis agyi kapacitás terén. Ha meghalsz, szaladgálnak körülötted, elbotlanak a saját lábukban, mielőtt pedig felhúznának, a sok sutaságnak köszönhetően ők is melléd fekszenek alukálni, hogy mindent kezdhess elölről, ami azért nem öröm. Emellett nincsenek mellékküldetések, a sztori faék egyszerűségű és nagyon fogja a kezed, ráadásul egy kivétellel minden dungeon ugyanúgy néz ki. Bemész a betonbunker szürke falai, fémkiegészítői és robot ellenfelei közé, aztán egyik folyosóról vagy teremből mész a másikba. Ha egy barlangba, ha egy támaszpontra, ha egy világítótoronyba térsz be, akkor is. Jó, az alaphelyszínek jópofák (sivatag, erdő, lerombolt város, miegymás), de az ellenfelek terén sem erőltették meg magukat az alkotók, mert a videojátékosan, kellemes effekttel lebomló (elvégre nem élőlényekről van szó) szörnyetegek egyforma skorpiók, darazsak, robotok, csak mindig más színben és méretben. Van pár óriásrobot, meg berzerkerszerű monstrum, de a legtöbbször egyazon alakokat gyepáljuk – vagyis lőjük halomra.
Más kérdés, hogy ennek a töméntelen akciónak is van szépsége. A rutinosabbak egyből szexi waifukat gyártanak, akiket aztán öröm nézni (ideális cél a másfél millió kredit összegyűjtése úgy fél nap alatt, amiből aztán megvásárolható a fürdőruha), plusz élvezetes a visszafogott gunplay is, aminél az eltérő fegyverek másképpen reagálnak, illetve érezni a fejlesztések erejét is. Vannak bevethető skillek is (erő, energia, gyógyítás, egyebek), néhány meglepetés a sztoriban, más kérdés, hogy a SAO-szérián belül talán a Fatal Bullet kapta a legnagyobb költségvetést, mégis, a vázát nézve egészen egyszerű mechanika lett az alapja. Rajongóknak még így is kifejezetten ajánlott, tartalmas szórakozás, plusz a farmolós dungeon crawlerek kedvelői is tehetnek vele egy izgalmas és szórakoztató próbát.
