Amikor 1987-ben a játéktermekben, majd 1988-ban Commodore 64-en és még egy rakás otthoni eszközön megjelent az első Street Fighter, senki sem gondolta, milyen gazdag életúttal fog rendelkezni ez a cím. Az akkoriban még oldalnézetes, a Streets of Rage-et, Bruce Lee-t és a hasonszőrű, gépi ellenfelek elleni beat ’em upokat idéző akciójáték kevéske párhuzamot mutatott a későbbi epizódokkal. A csoda 1991-ben mutatkozott be, amikor is a Street Fighter II bevette a játéktermeket, illetve egy évvel később az otthoni konzolokon és számítógépeken is tiszteletét tette. A játékos-játékos elleni mód, a nagyszerű karakterek, az élvezetes harcrendszer, valamint az ötletes minijátékok jó időre meghatározták a műfaj irányvonalát. Lásd, mondjuk, az egyik legkomolyabb trónkövetelőt, a brutalitásra és látványos, még inkább a képzelet határain túlra utazó mozdulatokkal teli Mortal Kombatet, ami 1992-ben jelent meg a piacon. Persze az 1994-es Killer Instinct is sokat hozzátett még ehhez a nagy csatázáshoz, és a későbbi Dead or Alive és Soul Calibur (eredetileg még Soul Blade) is kivette a részét a zsáner elmélyítéséből. Ám a Capcom nagy klasszikusa minden egyes megújulásnál (III – 1997, IV – 2008) ott maradt a trónon, vagy épp annak közelében (mindenki a saját ízlése szerint dönthet), hogy közben a kiteljesedő esport részévé váljon. Ezek után nem volt kérdéses, hogy a SFV hatalmas teherként nyomta a Capcom képzeletbeli vállát, elvégre olyat kellett mutatni, valamint olyan minőségben, ami ismét előrébb gördíti a műfaj szekerét.
Vissza a balettbe…
Azonban nem 1991-et, nem is ’97-et vagy éppen 2008-at írunk, a naptár 2016-ot mutat, ezért nincs helye a nosztalgiának és a múlt felidézésének sem. Ez a cikk a Street Fighter legújabb epizódjáról szól, ami hangulatos felvezetővel, majd egy elég egyszerű és hézagokkal is rendelkező tréninggel indít. A program harcrendszere ugye sokat változott az utolsó számozott rész óta, tulajdonképpen kicsit visszakanyarodott a gyökerekhez, első ránézésre egyszerűsödve az utolsó találkozáshoz képest. A különleges támadások között új belépőként üdvözölhetjük a V-skill és az általa behozható V-trigger variánsokat, továbbá ott a Critical Arts, ami a V-rendszer mellett a másik nagy változtatás. Ez utóbbi megfelelő időben történő elsütése a teljes meccset eldöntheti (persze csak sikeres találattal), míg előbbiek plusz erőt adhatnak harcosunknak, továbbá egy-egy nehéz helyzetből is kitörhetünk, ha felhasználásuk szempontjából jól okoskodunk.
Ahogy nekiállunk a 16 karakter (vannak igazi veteránok, a későbbi részek szereplői, valamint új arcok is) sztorivonalainak, három ténnyel szembesülhetünk. Az első, hogy az emberenként pár küzdelemmel teli szálak piszkosul primitívek. A csúnyácska képek buta dialógusokkal társulnak, ennek köszönhetően nem csoda, ha rövidesen minden párbeszédet elnyomkodunk. A másik, hogy az egykörös meccsek alatt a gépi ellenfél olyan, mintha csak céltáblának rakták volna be, kihívást nem igazán nyújt. A harmadik pedig: nos, a Street Fighter V harcrendszere egyszerre zseniális és rendkívül élvezetes. Egyszerűen jó érzés irányítani a karaktereket, a legtöbb támadáshoz a megszokott negyed körök kellenek, nincsenek olyan túlbonyolított formulák, amik a kezdők kedvét egyből elvennék. A karakterek ráadásul remekül egészítik ki egymást, a kő-papír-olló mechanika adott. Emiatt kicsit olyan a bunyó, mintha visszakanyarodnánk a második epizódhoz, de persze sokkal áramvonalasabb, modernebb formában, és ehhez a külső is igazodik. A látvány továbbra is a rajzolt stílust népszerűsíti, nem hajlik a realizmus felé, viszont szép fényeffekteket produkál, gyors, és PC-n még egy hajszálnyival jobb is az összkép a PS4-es változathoz képest, ámbár ott sem lehet ok a panaszra.
Na de mi van, ha végeztünk a rövidke karaktertörténetekkel? Rendelkezésre áll még egy offline Versus-mód, aminél haver, asszonypajti, gyerek is megragadhatja a második kontrollert (gép elleni küzdelem nincs), valamint ott a Survival. Utóbbi lehetőséget ad rá, hogy 10-100 közötti számú, egykörös bunyót abszolváljunk egyhuzamban, minden győzelem után lehetőséget kapva arra, hogy a megszerzett pontokból életerőpótlást, támadási extrát, V-töltést vagy egyéb pluszt vásároljunk, így fegyverkezve fel a következő megmérettetésre. Alapjában véve ezzel nem lenne gond, az viszont már csalódásra ad okot, hogy az első verekedések során még úgy tűnik, rongybabákat püfölünk, míg a sor vége felé haladva a gép mintha jó előre tudná, mit fogunk mozdulni. Ejj, Capcom, még mindig nem szoktál le a csaló kódolásról?
Többnyire online
A helyzet az, hogy offline módok terén mást nem találunk, innentől már csak az online akció vár. A CFN (Capcom Fighters Network) arra jó, hogy riválisokat keressünk, visszajátszásokat nézzünk, a rangsorolt és szimpla meccsek keretein belül pedig véletlenszerűen kerülhetünk össze valakivel, akit aztán meggyőzhetünk arról, hogy ezen a szemétdombon bizony mi kapirgálunk. Pluszban lobbit is indíthatunk, megszabhatjuk a körök számát, a játékosok rangsorolását, a platformokat (PS4-PC – bizony, most PC-ről is megmutathatjuk a konzolosoknak, hol lakik az úristen), sőt még a karakterválasztás jelenlétét is. Ami viszont meglepő: minden lobbiba ketten férünk csak be, nincs esélyünk sokszereplős bajnokságokat lefuttatni, ahol a türelmes várakozók mások harcait nézik, közben kielemezve a lehetséges ellenfelek erősségeit és gyengeségeit.
Folytathatnám a tesztet olyan további információkkal, amik már minden online oldalon le lettek jegyezve, de velük versenyezni csak egy módon tudok, méghozzá a hitelesség terén. Teszteltem a játékot a megjelenés előtt egy héttel, majd a hivatalos kiadás napján és másnap, továbbá egy héttel később is, így pedig jobban átlátom, hogy a sajtó magasabb értékeléseivel párhuzamosan hogy találhatunk a Steamen 2000 negatív értékelést az 1500 pozitívval szemben, egy másik adatbázisban meg hogy lehet a felhasználói átlag 20-30 százalékos.
Ez még Early Access…
Megnyitható extra ruhák, többjátékos lobbik, valódi kampány, Challenge-mód, napi kihívások… a sort folytathatnám azokkal az ígéretekkel, amikből még semmit nem látunk, de majd egyszer elkészülnek. Sem a játék boltja nem működik, sem a felsorolt lehetőségek, mindösszesen annyit kaptunk egy teljes program áráért, amit már leírtam korábban. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a leginkább alapnak számító funkciók vannak benne a jelenlegi változatban, pláne ha eszünkbe jut az Arcade-mód, amiről még csak hír sincs (most komolyan, mennyi munkába került volna?). Mindezek után nemcsak az árcédula magas (digitálisan 20 000 forint körüli összegért szólíthatjuk magunkhoz a produkciót, ráadásul konzolon a dobozos sem olcsóbb), de az is pofátlanság, hogy a már köztudottan érkező karakterekért vagy eszetlenül farmolnunk kell, vagy a Season Pass megvásárlásával tárazzuk be őket, esetleg valós pénzből költünk arra, amelyik kell. Van ugyanis egy Fight Money-nak nevezett fizetőeszköz, amit a jól teljesített meccsek után kapunk, azonban egy új emberke százezerbe fog kerülni, azért meg rendesen meg kell küzdenünk, pláne ha mind a hatra vágynánk, esetleg még valami ruhát is megszereznénk.
Visszatérve a tesztekre. Nemcsak a Capcom hozzáállása csalódást keltő, hanem a sajtóé is. A magazinok munkatársai ugyanis egyenként voltak képesek kiállni az olvasóik elé, majd volt képük azt mondani nekik már az első napon, hogy „bár vannak problémák és hiányosságok, de bízzatok bennünk, a Street Fighter V jó (70-80%), sőt kiváló (90%) már mostani formájában is”. Nem! Jelenlegi állapotában ez egy Early Access termék, amit pofátlanul magas áron kínálnak, miközben alapvető funkciók hiányoznak belőle. Ráadásul az indie fejlesztők általában a későbbihez képest alacsonyabb összegért kínálják korai hozzáférésű portékáikat, mert ezzel hálálják meg a beléjük fektetett bizalmat mindazoknak, akik a félkész szoftverbe már beleadnak, így téve lehetővé a teljes verzió elkészülését. A Capcom ezzel szemben nem köszön meg semmit. Sőt külön meg is adóztatja mindazokat, akiknek hála alaposan felhízott az elmúlt évtizedekben. Nemcsak az szomorú, hogy ezt így meg meri tenni, a sajtó pedig asszisztál is hozzá, hanem az is, hogy ezt pont egy patinás sorozatánál lépi meg (lásd az első bekezdésben írtakat). Értem én, hogy jön a Capcom Pro Tour, meg közel az EVO 2016, de ezt a megjelenést most tényleg halasztani kellett volna.
Visszatérünk rá
Jelenlegi formájában a Street Fighter V közel értékelhetetlen. Játékmód alig van benne, ráadásul az sem minden esetben működik tökéletesen, ahogy az irányításhoz használatos speciális eszközökkel (FightStick) is vannak problémák. A szerver egy héttel a megjelenés után sem mindig megy, partner keresésénél akár percekig nézhetjük a töltőképernyőt, plusz a tökéletesnek mondott netkód is hajlamos a problémázásra. Mindez a jelenlegi tartalom mellett (béna sztorik, csaló Survival, offline Versus, akadozó kétjátékos online) elfogadhatatlan. Mindezek után nem csoda a játékosok masszívan negatív visszajelzése a sajtó pozitív reakciói után, illetve kritikáik érthetően csalódottságtól hangosak. A Capcom helyében az első lépésem az lenne, hogy nyilvánosan elnézést kérek, a jelenlegi hibákat javítom, a foltozásokat és tartalmi feltöltést megkezdem, valamint a Season Passt ingyenessé teszem mindenki számára.
Persze nem én vagyok a Capcom, ezért vélhetőleg nem lesznek ilyen következmények, minden megy tovább a medrében. Persze, ahogyan azt már mondtam, a Street Fighter V nagyszerű harcrendszerrel bír, nagyon jó a kezelése, szuper a felhozatal karakterek terén is, látványos a küzdelem, csak éppen nincs még tartalom mindehhez, plusz a működés sem problémamentes. Második kör rovatunkban majd visszatérünk rá egyszer, hogy ténylegesen értékelhessük, amikor valóban elkészül a produkció. Addig pedig reménykedünk abban, hogy minden a terv szerint halad, s az összes beharangozott opció időben elkészül.
Zárásként pedig egy pillanatra visszatérve a retorzióra… ha a játékosok hangja süket fülekre talál, ez a példátlan eset pedig következmények nélkül marad, akkor senkinek ne legyenek illúziói! Ebben az esetben ugyanis 5-10 éven belül a kiadók tényleg a gatyánkat is leszedik majd, ha hobbinknak szeretnénk hódolni.11
