Az úgynevezett 4X-játékok (eXplore, eXpand, eXploit, and eXterminate, avagy: „felfedezés, terjeszkedés, kihasználás és kiirtás”) tulajdonképpen olyan, grandiózus birodalomépítős stratégiák, melyekben egész csillagrendszereket gyarmatosíthatunk és igázhatunk le (a Master of Orion- és Homeworld-sorozat, az Alpha Centauri, az Imperium Galaktika 1-2 vagy a Starship sorolhatók ide). A 4X-rajongó amerikai Sven Olsen Stars in Shadow című garázsfejlesztésébe még 2007-ben kezdett bele, majd egyszemélyes csapatához, az Ashdar Gameshez csatlakozott Jim Francis programtervező-grafikus is. És bár a játék első látásra fényévekre van a mai AAA-kategóriás címektől, a közel tízéves fejlesztésnek köszönhetően egyszerű, gyors, mégis kiforrott és összetett játékmenetet kínál.
Veszélyes emberiség
Ha felmegyünk a Stars in Shadow hivatalos weboldalára, a háttérsztoriról annyit tudhatunk meg, hogy volt valamilyen „Nagy Galaktikus Háború”, ami terjeszkedésre késztette a különböző idegen fajokat. Magában a játékban viszont csupán a játszható népekről kapunk unalmas leírásokat, épkézláb történetnek nyoma sincs. Így bárminemű kampány nem szerepel a játékban, a New Game opcióra kattintva egy kvázi térképgeneráló felületre kerülünk, ahol beállíthatjuk, kivel leszünk, kik legyenek ellenünk, mekkora csillagrendszert szeretnénk, stb. Online többjátékos módot nem választhatunk, mert olyan sincs. De még egy nyavalyás hot seat opciót sem találtam, hogy legalább egy gép előtt játszhassak többedmagammal. (Szerencsére Jim ígéretet tett rá, hogy lesz multi – reméljük, erre nem kell újabb 10 évet várni.)
Egyébként hét játszható faj került a játékba. Az Ashdar gyarmatosítók és az Ashdar birodalmiak amolyan intelligens dinók, akik jó kereskedők és csillagkapukon közlekednek. Játszhatunk továbbá a kobrafejű, fasisztoid agresszor Gremakokkal, a Hoth bolygó wampáinak drabális rokonaival, a Yoralokkal, a víz alatti kereskedő Phidikkel, a bogárszerű technokrata Orthinokkal és az Univerzum kitaszított nomádjaival, az emberekkel is. Ha háttérsztorijuk nem is túl izgalmas, portréik és csak külsőségekben eltérő hajóik stílusosak. Néhány diplomáciai beszélgetés során még fel is nevettem, például azon a gyilkos irónián, hogy a Phidik szövetségesemként felkértek, csatlakozzak a keresztes hadjáratukhoz, mert megítélésük szerint a Galaxis fajaira halálos fenyegetést jelentenek a kozmosz söpredékei, az emberek.
Úrhajók és űrurak
Szerencsére amennyire fapados a háttérsztori és a fajok bemutatása, annyira izgalmas a játék maga. Persze az igazi, keményvonalas TBS-rajongóknak a Stars in Shadow még a legnehezebb fokozaton sem fog megkottyanni, ennek ellenére Svenék játékát nem nevezném kazuár címnek. Ugyanis rengeteg mindent fogunk csinálni egy kör alatt, ha már meghódítottunk 10-12 csillagrendszert, és van 20-25 planétánk. A Stars in Shadowban nem bolygók, hanem csillagok az alapterületek, és egy csillag körül több planéta kering, melyeket egyenként meg lehet hódítani. Ebből keletkeznek a szép, kövér konfliktusok, főleg, ha olyan ősellenségek kerülnek egymás mellé, mint az Ashdarok és a Gremakok.
Természetesen mind a hét faj egyedi előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik fejlesztések, nyersanyagok és pénzügyek terén. Például bizonyos terraformáló technológiák megszerzéséig nem tud mindenki minden bolygón letelepedni, így az emberek értelemszerűen csak a földtípusú planétákat lakhatják, a Yoral faj a jéggolyókat kedveli, az említett Phidik pedig vízben érzik jól magukat.
Továbbá a Stars in Shadowban nincs túl sok erőforrás és épület, ám átláthatóság, menedzselhetőség szempontjából ez a mennyiség az optimális. Az űrhajókhoz a bányákból fém, a telepeseknek a farmokról kaja kell, a piacról és a kereskedelemből folyik be a pénz, s még két objektum van a gyártáshoz és a fejlesztéshez. A népek között pedig e téren is vannak különbségek. Az emberiség otthon híján végig élelmiszerhiánnyal küzd, cserébe jobb fémkitermelők a többieknél. A Yoralok böszöm nagy csillagrombolókat tudnak építeni, de nem olyan jók a kereskedelemben. Míg a Phidik pont, hogy a Galaxis legjobb üzletemberei (vagy inkább: üzlethalai), de ütőképes saját csatahajók híján zsoldosokra kell fordítaniuk bevételük jelentős hányadát.
Persze minden népből ki lehet hozni a maximumot, csak arra kell figyelnünk, hogy az aktuális bolygó népét tudjuk etetni, vagy legyen néhány tankunk készenlétben, ha már túl sok az elégedetlenkedő éhenkórász. Planétáinkat pedig adottságaiktól függően optimalizálhatjuk kutatásra vagy kereskedelemre, hogy dübörögjön csillagközi gazdaságunk. Nincsenek túlbonyolítva a technikai fejlesztések sem, melyek nagyjából úgy működnek, ahogy a Civilization-sorozatban, csak sajnos Svenék rendszerezett tech-fa helyett ömlesztve tolják arcunkba a különféle fejleszthető technológiákat. Van még diplomácia is, de mint általában a 4X-játékokban, sajnos a Stars in Shadow-ban sem a legjobb. Lehet kutatási együttműködést kötni, vagy baráti gesztusként vendégeket fogadni, és fémmel is üzletelhetünk (bár ez utóbbinak itt nem sok hasznát láttam, mivel minden faj folyamatosan fémhiánnyal küzd). De a Civekhez hasonlóan itt is imád hátba támadni szövetségesünk, főleg, ha olyan férgekkel kötünk egyezményt, mint a Gremakok, így nem érdemes a diplomáciára alapozni.
Káosz a kozmoszban
A Stars in Shadow leggyengébb láncszeme harcrendszer. Állítom, a hasonló mechanizmusú, immáron majd 20 éves Heroes of Might & Magic III ezerszer profibb volt ezen a téren. A harci térkép nem csak csúnyácska, de hajóink mozgáshatárát undorító, pixeles, szürke massza jelzi. Nem értem, miért nem tudta átvenni Sven a Heroes vagy a Civ hexagonális rendszerét, ha már amúgy tisztességesen lemásolta a 4X-játékok legjobb megoldásait a makromenedzsment terén. Emellett hajóimat irtó körülményes volt a csatatéren kijelölni és irányítani, járműveim kb. 3-4 kattintás után teljesítették parancsaimat. Még jó, hogy nem valós idejű stratégia a Stars in Shadow, különben tuti elvéreztem volna a szerencsétlenkedések miatt.
Mindennek tetejébe a program csatái sokszor nagyon igazságtalanok. Például már a játék kezdetén feltűntek egy-egy csillagrendszerben a végtelenül idegesítő űrkalózok, a Star Harpyk, kiknek három kis szutyok hajója kínkeservesen felépített 8-10 fős flottámat pillanatok alatt űrszemétté változtatta. Ja, és azt sem értettem, hogy a fegyvertelen szállítójárművek mi a fészkes fenének vesznek részt az összecsapásokban. Jórészt csak a helyet foglalják, ellenben könnyen megsemmisülnek, anno folyton építhettem őket újra drága nyersanyagért és időért cserébe.
Zseniális viszont a Stars in Shadow zenéje. Bár néhány szám ismétlődik, mégis olyan kiváló ambient dallamok kísérik hódításunkat, melyek tényleg a kozmikussal, a végtelen űr misztikumával kapcsolnak össze bennünket. S amúgy technikailag sem volt problémám a Stars in Shadow-val, néha töltött csak két kör között a kelleténél többet, de amúgy egy buggal sem találkoztam a teszt során. A valóban 2007-et idéző grafika nem olyan vészes, s cserébe legalább alacsony a gépigény. Így ha képesek vagyunk túllendülni hiányosságain, és inkább megpróbáljuk a hódítós és birodalommenedzselős részeket szeretni a gyengus harcok helyett, a „még egy kört”-vírus megfertőzhet minket a Stars in Shadow kozmoszában is.
