A technológiai szingularitás egy nagyon érdekes elmélet, mely lényegében azt mondja ki, hogy valamikor a jövőben (a jelenlegi elképzelések szerint 2050 körül) az emberfeletti intelligenciáknak hála brutális mértékben felgyorsul majd a technológiai fejlődésünk, az egyszerű ember számára felfoghatatlan sebességgel vezetve újabb és újabb tudományos eredményekhez. Hazánkban a legismertebb könyv a témában valószínűleg Ray Kurzweiltől az A szingularitás küszöbén, de most akár olvasás nélkül is megismerkedhetünk kicsit közelebbről a szingularitással, hiszen erről szól a Mi-Clos Studio legújabb alkotása, a Sigma Theory: Global Cold War is.
Ez már a végjáték
A játék története szerint néhány tudós a jövőben előáll egy elmélettel, melyet röviden csak Sigma Theorynak hívnak, és ami elvezetheti az emberiséget a szingularitásig. Mondanunk sem kell, ez egy olyan jelentős technológiai áttörés lenne, amire minden nagyhatalomnak fáj a foga, hiszen aki először jut el a szingularitásig, az lényegében a világ ura is lesz attól a ponttól fogva. A győztes nemzet, ha akarja, összedöntheti a globális piacot, ha akarja, sosem látott hatékonyságú tömegpusztító fegyverekkel támadhat riválisaira, a lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.
Ilyen tétek mellett pedig természetesen nincsenek barátok vagy szövetségesek: mindenki saját magának akarja megszerezni a technológiát, ügynököket, drónokat és minden más piszkos technikát bevetve, hiszen a cél szentesíti az eszközt. Ebbe a helyzetbe csöppenünk bele mi is az egyik szuperhatalom frissen megalapított Szigma divíziója élén, a feladatunk pedig természetesen az lesz, hogy mindenkinél előbb érjük el a szingularitást, próbáljuk elkerülni a nyílt háborút vagy a világ totális összeomlását és anarchiába süllyedését, miközben még a férjünkkel vagy feleségünkkel ápolt jó viszonyra is oda kell majd figyelnünk. Összetett feladatnak hangzik? Ne aggódjatok, a legtöbb esetben sajnos egyáltalán nem lesz az.
Hidegháború esportolókkal
Mielőtt elmerülnénk a hidegháború sötét és ármányos világában, első lépésként ki kell választanunk az ügynökeinket, akik az oldalunkon harcolnak majd, remélhetőleg egészen a végső győzelem kivívásáig. A felhozatal elég nagy és színes (ráadásul játék közben is feloldhatunk új embereket a következő végigjátszáshoz), így bárki megtalálhatja a kedvére való arcokat. És bár a játék egyáltalán nem köti meg a kezünket az emberek kiválogatásában, annyi mindenképp elmondható, hogy egy hacker és egy emberek elcsábításában, beszervezésében jártas kollega mindenképp erősen ajánlott a csapatba.
A felvételi eljárásnak része egy rövid, egykérdéses interjú is, ahol, ha nem adunk megfelelő választ, akkor elbukjuk az adott ügynök besorozását. Megijedni viszont nem kell, hiszen elég egyszerű a dolog. Lényegében amíg a pacifista szuperkémnek világbékét, az antiszociális hackernek pedig óriásrobotokat és lézerágyút ígérünk, addig nagy gond nem lehet. Külön érdekesség, hogy a potenciális ügynökök között néhány elég elborult arc is található, így ha például egy esportolóból lett hackerrel, Edward Snowden alteregójával vagy az ISIS egyik megalapítójával ugornánk neki a szingularitás elérésének, simán megtehetjük.
Véletlenszerű világháború
Az ügynökök összetoborzása után pedig jöhet maga a játék: egy világtérképen kezdünk, melyen a szingularitás elérésére hajtó összes nemzet jelölve van, innen irányíthatjuk majd a fedett műveleteinket. Ügynökeinkkel beszivároghatunk más országokba, kiépíthetjük a saját hálózatunkat, feltörhetünk rendszereket vagy szerezhetünk fegyvert, míg hazai terepen az ellenséges kémek felkutatásával és elfogásával bízhatjuk meg őket.
A Sigma Theory legfontosabb erőforrását a tudósok képezik, hiszen az ő munkájukkal és felfedezéseikkel jutunk egyre közelebb és közelebb a szingularitáshoz. Belőlük kezdetben minden nemzet kettővel rendelkezik, azonban ügynökeinkkel megkörnyékezhetjük, beszervezhetjük, végül pedig kimenekíthetjük őket, egyszerre gyengítve ellenlábasainkat és erősítve magunkat. Érdemes azonban vigyáznunk, hiszen a többiek megcsinálhatják ugyanezt a mi tudósainkkal is, így nem árt néha ránéznünk a nálunk tevékenykedő idegen ügynökök körmére, nehogy egy rossz pillanatban meglépjenek a kutatásaink vezetőjével.
És bár mindez papíron igen izgalmasan hangzik, a valóságban sajnos már kevésbé az. A legtöbb olyan akció, mint a hackelés, a fegyverszerzés vagy valakinek az elrablása lezavarható egy-két kattintással, és bár a tudósok és egyéb célpontok kimenekítését bemutató minijáték elsőre igen jópofának tűnhet, valójában túlságosan véletlenszerű. Igaz, az ügynökeinknek vannak olyan tulajdonságai, amik elvileg előnyt jelentenek bizonyos szituációkban, de amikor a papíron az MI-6 élvonalába tartozó emberünk zsinórban háromszor nem tud lerázni egy közlekedési rendőrt, vagy amikor a fegyvertelen harc nagymestereként bemutatott indiai pszichopatánkat mindenki ronggyá veri, akkor azért érződik, hogy a Sigma Theoryban kicsit nagy a véletlen szerepe.
Monoton hidegháború
A fentiek miatt a Sigma Theory talán úgy foglalható össze leginkább, mint egy papíron nagyon érdekes és izgalmas projekt, melyet sajnos nem sikerült maradéktalanul átültetni a gyakorlatba. Bár a háttérsztori nagyon izgalmas, és ebben a modern hidegháborúban is nagy potenciál rejlett, mégis, a játék helyenként túlságosan monoton és túlságosan véletlenszerű ahhoz, hogy hosszútávon is el lehessen vele szórakozni.
Épp ezért a vásárlás jelenleg maximum akkor ajánlott, ha nagyon felkeltette a figyelmedet a téma, és mindenáron szeretnéd kipróbálni, milyen lesz a közeljövő hidegháborúja, minden más esetben én minimum egy alaposabb leárazásig várnék a Sigma Theory megszerzésével.
