Egy hatalmas sikerrel záruló Kickstarter-kampány és némi csúszás után 2014-ben lépett színre, és lopta be magát sokak szívébe a Yacht Club Games klasszikusokat idéző alkotása, a Shovel Knight, melyben egy pallos helyett ásót ragadó lovaggal kellett az Order of No Quarter tagjai, és az őket vezető Enchantress kihívásain átverekedve magunkat elveszett társunk, Shield Knight után kutatnunk. A játék ezt követően nemcsak újabb platformokat hódított meg, de számos DLC-t és még saját amiibo figurát is kapott, a bátor lovag pedig azóta számos játékban vendégszerepelt. A Nitrome csapatának közreműködésével Shovel Knight ezúttal részben ismerős, részben új formában tért vissza a Shovel Knight Dig részeként, mellyel ezúttal a roguelike műfajba ásta bele magát.
Ásó, kincsek, földkupac
Gyökereihez ragaszkodva a Shovel Knight Dig szerencsére megőrizte a sorozat jellegzetes, nosztalgikusan bájos pixelstílusát, ami persze azért sokat finomodott és csiszolódott az eredeti Shovel Knight óta, ahogy maga a karakter is valamivel zömökebb lett az évek során. Mindehhez az eredetit idéző zenék párosulnak az igazán kellemes hangulatért, számos visszatérő és vadonatúj elem kíséretében.
Kalandunkat elindító felütésként Drill Knight hatalmas fúróján lovagolva elorozza jó lovagunk zsákmányát, aki persze ezt nem hagyja annyiban, és utána veti magát a mélységbe. Mely persze a rengeteg kincs mellett legalább annyi veszélyt is rejt, a földalatti férgektől és bogaraktól kezdve az életre kelt csontvázakon és halálos csapdákon át egészen a föld alá tévedt ellenséges lovagokig és békésen szundikáló sárkányokig. Az alapkoncepció igazából az eredetihez hasonló, hiszen ezúttal is sok esetben ugrándozva kell elkerülnünk a halált, de a hangsúlyt – a címet tükrözve – ezúttal inkább az ásás kapta, ahogy a drágakövek nyomában, csapdákat kikerülve, rejtett termeket felfedezve dobáljuk folyamatosan hátunk mögé a földkupacokat.
A szakaszokra bontott, más-más témájú szinteket szusszanásként kapuk választják el, ahol többnyire két járat közül van lehetőségünk választani, bár esetenként csak egy specifikus kulcs birtokában. Ezeken a rövidke pihenőkön válthatjuk be a pályákon elrejtett arany fogaskerekeket – ha mindet összeszedtük – életerőnket visszatöltő finomságra, vagy egy véletlenszerű meglepetésre, de eldugott kamrákban a legkülönbözőbb NPC-kkel is összefuthatunk, akiktől erszényünk drágakőtartalmától függően ételt, képességeket és hasznos tárgyakat vásárolhatunk. Roguelike lévén halál esetén ezek persze elvesznek, ahogy zsákmányunk egy része is, a pályák felépítése és összetétele pedig minden újrakezdésnél változik, ami visz némi színt az ismétlésbe, bár nyilván csak bizonyos fokig.
Ahová ások szörny terem
A felszínen ugyancsak jó pár árussal találkozhatunk, bár portékáik ára esetenként irreálisan magas, ha pedig szeretnénk legalább hellyel-közzel ott folytatni, ahol ásónkat feldobtuk, akkor idővel némi ellenszolgáltatásért cserébe jegyet is válthatunk a már elért, mélyebb szintek elejére is. A kompetitív szellemű játékosok emellett az eredménytábla első helyéért is versenybe szállhatnak.
A Shovel Knight Dig összességében az eredeti recept egész korrekt átcsomagolása és újrafelhasználása. A roguelike műfajba való átültetése ugyan közel sem lett tökéletes, előfordulnak benne bosszantó hibák és megoldások – amik miatt nem egyszer buktam egy egyébként pazar nekifutást –, egyes portékák árazása kicsit borsosnak érződik, és ha valaki ráérez, akkor alapvetően elég gyorsan le tud ásni mindössze pár szintje mélyére. Mindezek ellenére remekül visszaadja a Shovel Knight hangulatát, a számos visszatérő és új elemmel egyszerre érződik ismerősnek és frissnek, és egy kissé csiszolatlan, de élvezhető roguelike-élményt kínál a műfaj, vagy épp az ásós lovag rajongóinak.
