Elhitetve

A Need for Speed: Shift a maga kategóriájában zseniális volt, hiszen képes volt létrehozni egy teljesen új, addig ismeretlen stílust: az alkalmi játékosok szimulátorát. Egyértelműen a legnagyobb erejének tekintettük azt, hogy elhitette az autós műfajban nem kifejezetten jártas emberekkel: bizony így fest egy versenygép belülről. Még a legügyetlenebb játékosból is kihozta a legvadabb autóversenyzőt, mindenki számára sikerélményt adott, amit egy valódi szimulátor csak rengeteg gyakorlással és még több teszteléssel tud nyújtani. A Shift 2 ezt a vonalat viszi tovább, hiszen a valódi vezetés élményére épít. A néhány hónapja folyamatosan érkező videók is azt hangoztatták, hogy az eddigi legrealisztikusabb autóversenyes címet kapjuk meg április elején. Hogy ez valóban sikerült-e teljesíteni, azt pár száz karakterrel később áruljuk el, most nézzük meg, hogy melyek azok a legfontosabb tudnivalók, melyek a második epizódot jellemzik.

Újratankolva

Bate pár hónappal ezelőtti Shift előzetesében már olvashattunk arról, hogy a Slightly Mad Studios megtartotta az első részben bemutatott, képességeinkhez igazodó nehézségi rendszert, amellyel mindenki igényeinek igyekezett eleget tenni. A játék továbbra is tartalmazza a nagyszerűen skálázható vezetési modellt, aminek köszönhetően a Hot Pursuiton, valamint a komolyabb autós címeken edzett játékosok is elégedetten csettinthetnek. Persze nincs szó arról, hogy az évek óta csúcstartó GTR2-t a Shift 2 eljövetelével azonnal elraknánk a fiók legmélyére, viszont az biztos, hogy a hozzám hasonló, komolyabb szimulátorokon edzett versenyzők is maradéktalanul elégedettek lesznek az új portékával. Ahogy az első részben, úgy a Shift 2-ben is egy képességfelmérő teszttel kezdünk, ahol egy autó volánja mögé bepattanva néhány megtett kör alapján azonosítják be tudásunkat, melynek megfelelően kerülnek meghatározásra a vezetési rásegítések, valamint a ellenfelek nehézségének szintje. A gép viszonylag ügyesen belövi, hogy milyen mankók szükségesek ahhoz, hogy a játékot élvezni tudjuk, viszont a sikerélmény érdekében ajánlott, hogy először több segítséggel, gyengébb ellenfelekkel kezdjük. Természetesen ezt a későbbiekben bármikor megváltoztathatjuk, ahogy egyre jobban kiismerjük a fizikát, a több tapasztalati pont miatt úgyis érdemes egyre feljebb tekerni a nehézséget. A benzinvérű játékosok számára fenntartott Elite mód kellő kihívást nyújt még a legedzettebb versenyzőknek is, viszont ennek a módnak értelemszerűen csak és kizárólag kormánnyal érdemes nekivágni.

Gyűjtögetés

A karrier a bevált séma szerint működik: folyamatosan kapjuk a versenyeket, majd ezek teljesítését követően nyílnak meg az újabb kihívások és járművek. A klasszikus körözgetések mellett idő elleni, illetve Eliminator (adott időközönként az utolsó kiesik) módokban is megmérkőzhetünk. A szimulátoros műfajra leginkább jellemző hosszú távú versenyek is fontos szerepet kapnak, csakúgy, mint a könnyedebb stílust képviselő – szinte elengedhetetlen – driftelések is. A felhozatal kellőképp változatos, egyáltalán nem fogjuk azt érezni, hogy az egyes számok erőltetve lennének. A karrier hosszúsága teljesen rendben van, de természetesen akkor sem kell aggódni, ha már mindent aranyra teljesítettünk, hiszen megmérkőzhetünk online, valamint az Autologban elérhető ismerőseink legjobb köridejét is sorra megdöntögethetjük. További lehetőségeket tartogat a fejlődési rendszer, melynek köszönhetően újabb extrák nyithatók meg. A szélárnyékban autózás, az ideális ív használata és a kanyarok tökéletes bevétele értékes tapasztalati pontokat jelentenek, mindemellett az adott versenyeken feltűnő feladatokért (egy teljes körön keresztül birtokolni az első helyet, egy bizonyos idő alatt megfutni a kört) szintén megkapjuk a kellő jutalmat.

Tapadás

A járműpark eleinte csak az utcai autók felpiszkált változatait tartalmazza, viszont a versenyek teljesítésével és az XP gyűjtögetésével újabb kocsikat nyithatunk meg. A közel 130 négykerekű között mindenki meg fogja találni a maga kedvencét, hiszen a japán autócsodák mellett az európai, valamint az amerikai gyártók is képviseltetik magukat. Külön öröm, hogy igazi ínyencségek is helyet kaptak a listán, így a klasszikus BMW M3 E30-cal, valamint a Toyota Corolla AE86-tal is koptathatjuk a gumikat. A Lotus Exige S-től kezdve a Mitsubishi Evolutionön át egészen a klasszikus Mini Cooper S-ig, valamint a legvadabb Lamborghiniig mindent megkapunk, hiányérezete biztos senkinek nem lesz, továbbá érdemes megjegyezni, hogy a híres Pagani legújabb szupersportkocsiját, a Huayrát a Shift 2-ben próbálhatjuk ki elsőként.

Az egyes autók között abszolút érezni a különbséget, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy egy első- vagy egy hátsókerék-meghajtású gépet terelgetünk-e a szalagkorlátok között. A kocsik fejlesztésére is lehetőségünk van, a megnyert pénzből vásárolhatunk új alkatrészeket, így egy viszonylag alsó kategóriás autóval is kiállhatunk az alapból több száz lóerős gépek ellen. A motor, a felfüggesztés, a fékek, valamint a gumik is mind külön-külön lecserélhetők, sőt, az autó külső kinézetét is tudjuk tuningolni egy jól kinéző body kittel, felnivel, esetleg egyedi festéssel. Tény, hogy nem erről szól a játék, viszont fontos, hogy a fotó módban készített képek nézegetésénél elégedetten mondhassuk: igen, ez az én autóm!

A játékban helyet kapó aszfaltcsíkok nagyjából 100 különböző nyomvonalat jelentenek. A legnevesebb versenypályák mellett egy sor igazi különlegességgel is találkozhatunk, így a korábban bemutatott Brands Hatch, Donington, valamint Nürburgring mellé megkapjuk Monzát, Brnót, valamint Zoldert is. A városi pályák szintén kiemelt szerepet kapnak, amelyek kellően szép formában kerülnek prezentálásra. Az arénák kidolgozottságára panaszunk nem lehet; igaz, néhány helyszínen a fák és az egyes környezeti elemek elnagyoltnak érezhetők, viszont azt garantálni tudjuk, hogy a feszített tempó mellett egyáltalán nem ezt fogjuk figyelni.

Benzingőzben

A korábban feltett rendkívül fontos kérdésre, miszerint mennyire nevezhetjük szimulátornak a Shift 2-t, a válasz: nagyon is. Természetesen ne LFS és rFactor szintű magasságokra számítsunk, ahol minden egyes gumi hőmérsékletét külön kell figyelni, sokkal inkább arra gondolok, hogy az autós játékokkal komolyabban foglalkozó versenyzők is elégedettek lesznek. Annyit mindenképpen fontos leszögezni, hogy a Shift 2 nem mint autós szimulátor, sokkal inkább mint „versenyzőszimulátor” kiemelkedő – sőt, akár azt is mondhatnánk, hogy a pályán adódó helyzeteket még soha nem sikerült ennyire élethű formában átadni. A legfontosabb újításnak tekinthető a sisaknézet, amely a pilóta szemszögéből követi az eseményeket. Az eddigi szimulátoros próbálkozásokban csak rendkívül steril formában kaptunk visszajelzést a vezető fülkéjében történő dolgokról, a Shift 2-ben viszont minden egyes kis apróságra gondoltak. Magának a sisaknak a körvonalai is belelógnak a képbe, aminek köszönhetően valóban úgy érezzük, hogy mi ülünk a volán mögött. A lassítást és a gyorsítást abszolút jól érezzük, a kanyarodás közbeni erőhatások szintén kiváló módon kerülnek bemutatásra. Az egyes fordulókhoz közelítve a pilóta feje ellentart, közvetlenül a kanyar előtt a nézet is az ideális ívet követi le. Nagy sebességnél a műszerfal és a táj elmosódik, így csak az előttünk lévő aszfaltra tudunk koncentrálni. Szerencsés módon a kormány folyamatos rázkódásából az első részhez képest valamelyest visszavettek, éppen annyira, hogy megmaradjon az a valósághű érzés, ahogyan az ültetett autóval a helyenként egyenetlen aszfalton haladunk. Az eddigiekben leírt részleteknek köszönhetően a vezetési élmény majdhogynem hibátlan lett, ha ehhez még hozzáadjuk a nagyszerű hangokat, akkor egy rossz szó sem érheti a hangulatot. A sikító turbó, a kanyarokban szenvedő gumik, valamint a kasztni ropogása által gerjesztett hangorgia a legszebb muzsika a fülnek.

Gumifüst az éjszakában

Érdemesnek tartom külön néhány karakterben bemutatni az – egyébként szintén új – éjszakai versenyeket, hiszen ezek is a Shift 2: Unleashed szerves részét képezik, és egészen különleges élményt nyújtanak a játékosoknak. A különböző tükröződések és a mögöttünk haladó autó fényszórója által vetített árnyékok rendkívül látványos helyzeteket idézhetnek elő. Mindez a sisaknézettel kombinálva olyan effektparádét jelent, melynek következtében még a legszigorúbb játékosoknak is garantáltan csorogni fog a nyála. A visszatükröződő műszerfal képe és az ideális íven kívül fellelhető gumidarabkák egyértelműen azt mutatják, hogy a fejlesztőcsapat még a legapróbb részletekre is odafigyelt.

Összegezve az eddig leírtakat egyértelműen kijelenthetjük, hogy a Shift második epizódja egy minden szinten kiváló folytatás lett. Fejlődött a látvány, és a különböző grafikai trükköknek meg az újonnan debütált sisaknézetnek köszönhetően rendkívül élethű versenyhelyzetekbe futhatunk bele. A kezelhetőség még tovább finomodott, csakúgy, mint a fizikai motor, így kormánnyal a kézben a hosszú távú GT1 és GT3 kihívások hangulatát egy az egyben átélhetjük. A Shift 2-n már most látni, hogy nem olyan játék lesz, amit egyszer végigjátszunk, aztán a fiók alján fog porosodni, mivel a szerveződő Autolog kupa keretében sok-sok verseny és értékes nyeremények fognak várni mindenkire – érdemes tehát sok időt és energiát belefektetni a gyakorlásba. A teszt legvégére egyetlen hasonlatba foglalva a lényeg: ha a Shift első része a versenypálya alapozása volt, akkor a második rész már egy tartós és minden tekintetben kiváló minőségű aszfaltcsík, amit a lehetséges folytatás nagy valószínűséggel csak még tovább fog építeni.