A Commodore Amiga korszak egyik meghatározó sportjátéka a Sensible Soccer volt. A Settlersre és a kor másik nagy klasszikusára, a Cannon Fodderre emlékeztető képi világú zseniálisan animált focijáték pergő játékmenetével, minden addigi sportjátékot felülmúló játszhatóságával és utánozhatatlan hangulatával beírta magát a sportjátékok történelemkönyvébe. Az alapjáték után szinte változtatás nélkül jelentek meg a folytatásai, amik szinte játékplatformon hatalmas rajongótábort gyűjtöttek maguk köré - aztán ’97-ben úgy tűnt, a sorozat végleg megszűnik.
A legenda újraéled
Az arcade focira és nosztalgiára vágyó sportjáték-fanatikusok nagy örömmel fogadták a hírt, miszerint a Kuju Entertaintment megpróbálja újraéleszteni a legendát. Az első képek megjelenésekor aztán csalódottan ültünk a monitorok előtt. Az immár 3D-s, cel shading technológiát használó program az új Settlershez hasonlóan a nagy előd összes báját elvesztette, ami talán még nem is lett volna akkora probléma, ha a játék szép. Bíztunk benne, hogy mozgás közben újra átéljük a kilenc évvel ezelőtt tapasztaltakat, és a játék ismét hosszú órákon keresztül a monitor elé szegez. Az első néhány óra után azonban be kellett látnunk, hogy a fejlesztőcsapat csapnivaló munkát végzett. A Sensible Soccer játékmenet szempontjából semmivel sem tud többet, mint az első Amiga-verzió. A játéktéren szaladgáló játékosok csak futni, passzolni, rúgni és becsúszni tudnak, nincs lehetőségünk egy egyszerű csel bemutatására vagy szöktetésre sem. Ha teljesen objektíven vizsgáljuk a játékot, bátran kijelenthetjük, hogy egy igényesebben megírt mobiltelefonos foci-„szimulátorban” több lehetőség van, mint a Sensible Soccer 2006-ban…
A játékmenetbeli hiányosságok mellett meg kell barátkoznunk a licencelt csapatok és játékosok hiányával, és a képregényszerű grafikából adódó vízfejű futballistákkal, akik még véletlenül sem hasonlítanak egyetlen igazi játékosra sem.
Kihagyott ziccer
A Sensi focit nyüstölve a fent leírtak ellenére néha igazán jól éreztem magam. A labda fizikája jó, a pergős játékmenet pedig egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet. Ezek az erények azonban csak arra elegendők, hogy néha, ha már semmi más nem jut eszünkbe, lejátsszunk egy-két barátságos meccset. Erre is csak akkor lesz példa, ha nincs fent a gépünkön valamelyik FIFA-epizód, aminek már a ’95-ös verziója is többet tudott, mint a Kuju legújabb üdvöskéje.
Nosztalgia ide, legenda oda, a Sensible Soccer 2006 képtelen volt megbirkózni a feladattal - bár az egyszerűségének köszönhetően biztos lesznek páran, akik örömüket lelik benne, nagyobb sikereket valószínűleg nem ér el majd. Ha a Kujos srácok a Pirates! újrafeldolgozását vették volna alapul, egy nagy sikerű sorozat méltó befejezéséről beszélhetnénk, így azonban úgy fogunk emlékezni rá, mint David Backham 2002-es VB-n kihagyott tizenegyesére.
Írta: Sasa
A legenda újraéled
Az arcade focira és nosztalgiára vágyó sportjáték-fanatikusok nagy örömmel fogadták a hírt, miszerint a Kuju Entertaintment megpróbálja újraéleszteni a legendát. Az első képek megjelenésekor aztán csalódottan ültünk a monitorok előtt. Az immár 3D-s, cel shading technológiát használó program az új Settlershez hasonlóan a nagy előd összes báját elvesztette, ami talán még nem is lett volna akkora probléma, ha a játék szép. Bíztunk benne, hogy mozgás közben újra átéljük a kilenc évvel ezelőtt tapasztaltakat, és a játék ismét hosszú órákon keresztül a monitor elé szegez. Az első néhány óra után azonban be kellett látnunk, hogy a fejlesztőcsapat csapnivaló munkát végzett. A Sensible Soccer játékmenet szempontjából semmivel sem tud többet, mint az első Amiga-verzió. A játéktéren szaladgáló játékosok csak futni, passzolni, rúgni és becsúszni tudnak, nincs lehetőségünk egy egyszerű csel bemutatására vagy szöktetésre sem. Ha teljesen objektíven vizsgáljuk a játékot, bátran kijelenthetjük, hogy egy igényesebben megírt mobiltelefonos foci-„szimulátorban” több lehetőség van, mint a Sensible Soccer 2006-ban…
A játékmenetbeli hiányosságok mellett meg kell barátkoznunk a licencelt csapatok és játékosok hiányával, és a képregényszerű grafikából adódó vízfejű futballistákkal, akik még véletlenül sem hasonlítanak egyetlen igazi játékosra sem.
Kihagyott ziccer
A Sensi focit nyüstölve a fent leírtak ellenére néha igazán jól éreztem magam. A labda fizikája jó, a pergős játékmenet pedig egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet. Ezek az erények azonban csak arra elegendők, hogy néha, ha már semmi más nem jut eszünkbe, lejátsszunk egy-két barátságos meccset. Erre is csak akkor lesz példa, ha nincs fent a gépünkön valamelyik FIFA-epizód, aminek már a ’95-ös verziója is többet tudott, mint a Kuju legújabb üdvöskéje.
Nosztalgia ide, legenda oda, a Sensible Soccer 2006 képtelen volt megbirkózni a feladattal - bár az egyszerűségének köszönhetően biztos lesznek páran, akik örömüket lelik benne, nagyobb sikereket valószínűleg nem ér el majd. Ha a Kujos srácok a Pirates! újrafeldolgozását vették volna alapul, egy nagy sikerű sorozat méltó befejezéséről beszélhetnénk, így azonban úgy fogunk emlékezni rá, mint David Backham 2002-es VB-n kihagyott tizenegyesére.
Írta: Sasa
