Elsőre persze elgondolkodtató, hogy miként képes a szerény létszámú prágai csapat egyszerre két nyergest is megülni, ha egyszer a blogjukon a közösség kívánalmait általában a szűkös munkaerő aduászával söprik félre, a megoldás azonban egyszerűbb, mint gondolnánk: a csapaton belül külön sejt felel azon kisebb címek összedobásáért, amelyek elegendő zöldhasút lapátolnak a céges kasszába a Euro Truck 2 befejezéséhez. Eme elgondolás vezetett tavaly a kiváló vérnyomásnövelő Trucks & Trailershez, idén pedig – a Scania gamerlelkületu PR-osainak köszönhetően – a Scania Truck Driving Simulatorhöz.
Scania-mánia
A program, címéből adódóan, a södertäljei cég gépparkjára fókuszál, felejtsük hát el a kamu nevekkel pöfögő Volvókat-Merciket, markolászni ezúttal csak Scania-kormánykereket fogunk. A kínálat a csapat korábbi játékaihoz képest így elég spártai, főleg mivel a licenc csak az R-szériás nyergest fedi le: sem merevvázas teherautók, sem régebbi nyergesek nem bukkannak fel a játékban, de még az R-széria is csak egyetlen kiszerelésben áll rendelkezésünkre, kamionunknak voltaképp csak a színét változtathatjuk meg. A járműflotta így változatosnak nem igazán nevezhető, a játékmenettel azonban már nincsenek ilyen gondok…
Ha nagy leszek, Scaniát nyerek!
…a csapat ugyanis öt (technikailag négy) játékmódban kínálja a Euro 6-szabványú károsanyag-kibocsátást. A Vezetői engedély a helyi oktatómód megfelelője, ami a Scania YETD-sofőrversenyét feldolgozó pályákra készíti fel a nagyérdeműt. E két módozat adja a program ügyességi részét, a kihívásokat pedig nem érheti panasz, a fejlesztők ugyanis a T&T-ben látottaknál is szemetebb (de egyben változatosabb) szintre emelték a centizős kamionozást – kígyózás, körforgalomban megfordulás, vagy épp labdagyűjtögetés a feladat, az ügyességi vonulatot így azoknak is érdemes kipróbálnia, akik egyébként a MÉH-telepre kívánják a T&T-t.
Aggódni persze azoknak sem kell, akik közúti kihívásokra vágynak. Nekik három móddal kedveskedik az SCS: a Veszélyes fuvarok az Extreme Truckerhöz hasonlóan a szélsőséges körülmények (dugó, szerpentin, árvíz) közötti fuvarozásra fókuszálnak, a Reakcióidő tesztek nappal, este, esőben, vagy este és esőben mutatják meg, hogy kifizetődött-e az elmúlt tíz évnyi Quake-ezés, a Szabad vezetés ugyanakkor a Euro Truckhoz hasonló kötetlen teherszállítást kínál a Scania södertäljei tesztpályáján, illetve egy fiktív (de felettébb kidolgozott) svéd város területén. Mindenki megtalálhatja hát a neki tetsző elfoglaltságot, az STDS messze a csapat eddigi legtartalmasabb címe, az egyes módozatokban elért pontszámainkat rögzítő online toplista és a bővített verzióban található kép- és videogaléria így csak hab a tortán.
Koszos szélvédő
No, persze felhőtlen vidámságról szó sincs, az STDS ugyanis groteszk mód éppen techdemóként nem állja meg a helyét. Bár a HDR, a dinamikus árnyékok, az éjszakai fények és az idojárási effektek remekül festenek, az új Prism3D motor mégis minden ízében befejezetlennek hat – a tereptárgyak zöme pártucat méterre a semmiből bukkan fel előttünk, FSAA helyett csak a képet szétkenő-szemcséző morfológiai élsimítás érhető el, a vízfelszínnek esze ágában sincs fodrozódni, ha eső éri vagy áthajtunk rajta, a szabad vezetést kínáló pályákon pedig hajlamos konfigtól függetlenül brutálisan beszaggatni a játék.
Sokkal jobb a helyzet viszont a fizikai rétegnél: a vezetési modell lényegesen valósághűbb lett, immár érezni a pótkocsi súlyát és a szerelvény tehetetlenségét, a váltás sem Forma 1-es tempóval történik, valamint a kormányzás billentyűzettel is finomabb. No persze javítanivaló még így is akad: az élethű fizika a talajt elhagyva véget ér, a hidakról lefordulva csorgó lekvár sebességével zuhanunk, már ameddig egyetlen kerekünk a hídba akadva meg nem tartja 40 tonnás fémtestünket…
Az MI szintén sokat javult: előznek, odafigyelnek a forgalom többi tagjára, tankolnak és jól kezelik a lehajtókat, illetve az útszűkületeket is. A hangokat ugyanakkor egy rossz szó nem érheti – a csapat egy az egyben digitalizálta az R-széria menethangjait, a végeredmény pedig fenomenális lett.
Az STDS-nek tehát a játékmenete változatos, fizikája valamelyest realisztikus, hangja fantasztikus, grafikus motorja pedig gyalázatos – bár az összhatást az utóbbi érthetően lerontja, összességében még így is jelentős minőségi ugrást jelent a csapat korábbi játékaihoz képest. Bátran ajánlom minden PC-s fuvarozónak, ugyanakkor remélem, hogy a grafikus motor jelenlegi hibáit az ETS2 már nem fogja örökölni…