Labdajátékokból van már bőven, ráadásul azok látszólag ki is sajátították maguknak a piac ezen szegletét – legalábbis így gondoltam egészen addig, míg májusban ki nem próbáltam a Rocket League zárt bétáját. A Psyonix alkotása a meglepetés erejével hatott rám, elvégre a PS3-ra kiadott (nagy levegő…) Supersonic Acrobatic Rocket-Powered Battle-Cars szellemi örökösének nevezhető program a legfontosabb összetevőkre épít, amikre férfiembernek szüksége lehet: autók, versengés, kerekded formák. Utóbbi ugye maga a labda, azonban a megszokottól eltérően azt nem a hagyományos módszerrel rúgjuk, hanem rakétameghajtású kisautókkal lökdössük és terelgetjük, hogy végül a kapuba kerüljön. Jómagam speciel nem vagyok a futball nagy rajongója, ellenben az RL olyan ügyes keveréke lett a sportágaknak, amely kiforrott és élvezetes játékmenetével pillanatok alatt magával ragadhatja még a legszkeptikusabbakat is.
Irány az aréna
A Battle-Cars „folytatásaként” természetesen ezúttal sincs szó másról, mint a labdajátékok élvezetéről és a felhőtlen szórakozásról. Kisautónkkal terelgetjük, passzoljuk a lasztit, ugrással „bele is fejelhetünk” abba, továbbá kisebb mutatványokat hajthatunk végre (szaltó, pördülésből oldalra lövés), illetve a pályán felszedhető turbó segítségével gyorsíthatunk is, így „rárúgva” a kapura, vagy éppen egy ellenfélbe belerohanva rövid időre ártalmatlanná tehetjük őt. Tulajdonképpen ennyi az egész, az irányítás csínját-bínját pedig a remek oktatómód aprólékosan bemutatja. Ennek elsajátításától kezdve marad az önfeledt móka és izgalom. 1v1, 2v2, 3v3, 4v4 felállásban küzdhetünk meg egymással offline és online módban – én mindenesetre első körben javaslom a hatfős megoldást, mert míg az első kettő kicsit kevés a nagyobb méretű pályákra (sőt nagyon – egyszerűen értelmét veszti a stratégiázás és a hagyományos hozzáállás, ha csak páran keringünk a stadionokban), addig az utolsó verzió már túl sok. Indíthatunk gép ellen játszott kupát (a szezonban rajtunk kívül mindenki bot), normál meccseket kreálhatunk szintén botokkal vagy emberi ellenfelekkel, továbbá bármikor csatlakozhatunk másokhoz az imént felsorolt többszereplős mérkőzésekhez. Kilépés esetén egyébként szintén gépi ellenfél/társ marad a meccs végéig, ráadásul az MI egészen jó lett, még ha időnként képes is úgy védeni a labdát, hogy azt hazaterelve egyenesen a kapuba viszi. Szerencsére ez azért nem olyan gyakori malőr, hogy lerontsa az élményt.
Olajozott mechanika
Semmi csicsa, semmi túlspilázás. Az első meccsek alatt is lejön, hogy itt nem az a lényeg, a Psyonix nem akart kitűnni extravagáns megoldásaival, szimplán csak egy nagyszerű játékot szerettek volna megalkotni a stúdiónál, ami tulajdonképpen sikerült is. Mert ugye vannak hasonszőrű próbálkozások a műfajban, amik mindenféle mod segítségével igyekeznek újfajta, élvezetes labdajátékot hozni az eSportok világába, a Rocket League mégis más. Egyszerűen adja magát az olajozott irányítás, a teljesen kimaxolt játékmenet.
A neonfényes, egészen korrekt kinézetű (éljen az Unreal!) stadionokat növényzet díszíti, felhőkarcolók veszik körül azokat, sőt még viharban is kergethetjük a lasztit. Emellett több járgány is rendelkezésre áll, mindenki a saját igényei szerint mehet kisbusszal, klasszikus vassal, a Batmobile-ra emlékeztető modern sportjárgánnyal – ezeket ráadásul további kiegészítőkkel tehetjük egyedibbé. A matricák és zászlók mellett különböző tökfedőket is felaggathatunk négykerekűnkre (varázslósityak, korona, vagy éppen viking fejdísz), sőt azt is meghatározhatjuk, hogy a kipufogónk lángcsóvát eresszen, felhőt eregessen, vagy éppen konfettit szórjon. Ezeket mind megnyerhetjük eredményeinkkel: láss csodát, nincs szükség mikrotranzakcióra, a hangsúly végig a játékon van, amivel a profik és az amatőrök is remekül elszórakozhatnak, mindenféle frusztráció nélkül – a kisautókkal pedig csodákat lehet művelni a mozdulatoknak hála; néha az állam is leesett egy-egy támadást elnézve, de én is műveltem igen látványos dolgokat.
Hetek óta a pályán
Miután az elmúlt hónapban szinte minden nap játszottam a programmal, ráadásul tettem ezt mind a PS4-es, mind pedig a PC-s változattal (melyek közt nincs lényegi különbség, ráadásul határt sem szabtak a fejlesztők: ritka madárként cross-platform a Rocket League), nyugodtan elmondhatom, hogy megunhatatlan játékról van szó. Minden egyes meccs, minden egyes stratégia és minden gól teljesen más. Ami egyszer beválik, az lehet, hogy soha többé nem jön össze másokkal. Ám talán ez az egyik legnagyobb szépsége a Psyonix fejlesztésének: megyünk meccsről meccsre, alakítgatjuk a járgányunkat (legyen, mondjuk, rozsdás a külseje, matt vagy vakítóan fényes a festése, szórjon pénzt és lobogjon rajta egy Unreal-zászló), idegenekkel és ismerősökkel fogunk össze, majd tényleg a képességeknek megfelelően végzünk. Na és a csapatmunka alapján. Ha mindenki a labdát kergeti, akkor is van esélyünk, azonban egy összeszokott, stratégiázó klán pillanatok alatt rendbe rakhat minket. Ezért aztán nem árt kialakítani a szerepeket (lásd tippjeinket), így állandóan figyelve a lasztit, és nyomás alatt tartva a szembenálló feleket.
Ezen időszak alatt, amit a játékkal töltöttem, összetalálkoztam már mindenféle típusú játékossal. Van az agresszív és magányos farkas, aki nem is próbál mást odaengedni a nyerő helyzetbe, így állandóan kisajátítva a labdát, ezzel együtt pedig sokszor elveszítve az előnyt, valamint van az, aki átadja a lehetőséget, ha úgy látja, úgy nagyobb az esély a győzelemre. Van olyan, aki a félpályáról képes belőni egy gólt, de nem ritka, aki a kapu közvetlen közelében is elszúrja a gólhelyzetet. E típusokat is felismerjük egy idő után, majd ezt is előnyünkre fordíthatjuk, hiszen látjuk, mikor és hogyan érdemes közbelépni. Ami azonban a legfontosabb: ez is csak egy játék, nem szabad véresen komolyan venni, ha pedig veszítünk, az csak ideiglenes állapot, a következő körben már lehet, hogy mi magunk aratjuk le a babérokat.
Perfect!
A Rocket League az ötletek és a megvalósítás, de leginkább az élmény terén simán versenybe száll a sportág komolyabb képviselőivel, ez pedig már most meglátszik a játékosközösségen is, miközben szerveződnek az e-kupák, amik augusztusban veszik kezdetüket. Amennyiben sikerül továbbra is extra tartalmakat kreálni (szóba kerültek ingyenes pályák és egyéb, akár fizetős kiegészítők), a lendületből pedig nem veszít a fejlesztőcsapat, akkor minden idők egyik legnagyobb indie-sikere van kilátásban, ami élő közvetítésekkel és folyamatos fejlesztéssel marad majd az élbolyban. Ráadásként nem elképzelhetetlenek az újabb játékmódok sem, amelyeknél a power-upok bevezetésével lesz még akciódúsabbá, pergősebbé téve az egyébként is remek játékmenet, hogy az eredeti Battle-Cars fantáziajellegű stadionjairól ne is beszéljünk, elvégre azok is feldobnák az összképet. A lehetőség mindenesetre mindenre megvan, a fejlesztők pedig élnek is majd velük, legalábbis reméljük, hiszen az esély megvan az egyelőre még elképzelhetetlenül nagy sikerre.
