Alig egy éve volt szerencsém játszani a MotoGP 14-gyel, ami a Milestone addigi legkomolyabb munkája lett: az olasz csapatról csak úgy sütött a téma iránti lelkesedés, az ominózus program tele volt a gyorsasági motorokért rajongó hölgyek és urak arcát mosolyra fakasztó elemekkel, kezdve a döbbenetesen kidolgozott karriermódtól a számtalan extra játékmódon át egészen egy gigantikus adatbázisig. Bár konzolon ajánlott vételnek számított a játék, a PC-s változatról már nem lehetett ezt elmondani: minden érdemi tulajdonsága ellenére is fércmunka lett, ugyanis aligha akadt olyan gép, amin játszható sebességgel futott, gyakorlatilag félkészen került lemezre, a javítás pedig a több mint kéthetes teszt ideje alatt sem érkezett meg. Ezért aztán érthető volt a hátamon végigfutó cidri, amikor wilson az asztalomra tette a Ride-ot, mely az olasz istálló utcai motorosoknak szánt alkotása, ezúttal steames formában. Félnem azonban kár volt, mert ez a program rendesen működik.
UGORJ FEL A HÁTAMRA!
A Ride nem véletlenül nem kapott semmilyen jól hangzó motoros bajnokságra hajazó címet: a játék a gazdag, unatkozó milliomosok hobbijaként mutatja be az amatőr versenyzést, ami ebből fakadóan nem speciálisan átalakított, hanem utcai forgalomban is használható paripákra fókuszál. A program tehát a Milestone első saját kétkerekű franchise-a, ami legjobban a sajnos csak PlayStation 2-re kiadott, Polyphony Digital-féle (a Gran Turismo-sorozat fejlesztői) Tourist Trophyra hajaz: 14 gyártó 114 motorja található meg benne, amikkel 15 különböző pályán csapathatjuk, akár karriermódban, akár multiplayerben, tuningolás és testre szabás mellett. Amennyiben a karriermódra bökünk, úgy egy általunk legenerált motorossal indulhatunk a különböző bajnokságokon, amiket a motorok teljesítménye és kora oszt szintekre. Minél jobb helyezéseket érünk el, annál több pénzt nyerünk, amit elkölthetünk újabb mocikra vagy fejlesztésekre.
Versenyistállónk vagy csapatunk nincs, ez pedig a MotoGP-sorozathoz képest egy kicsit puritánabb karriert eredményez. Ugyanakkor tény, hogy a játék nagyon letisztult: sosem kérdéses, mit kell tennünk azért, hogy jobb járgányt vagy ruhát szerezzünk, a tartalom pedig önmagában is elég hozzá, hogy sokáig elfoglaljuk magunkat. Egyedül arra kell ügyelnünk, hogy a népszerűségünk növekedjen, ugyanis minél többen rajonganak értünk, annál rangosabb eseményekre hívnak meg bennünket. Az Elite versenyek teljesítését követően a World Tourra vezet az utunk, ami már a legjobbak gyűjtőhelye, és mint ilyen, nagyon gyors motort követel. Minél erősebb egy gép, annál nehezebb úton tartani, a játék azonban sikeresen „vezeti át” az embert a kezdeti meztelen kétkerekűek világából a szupererős seggrakétákéba.
MEGTANULUNK REPÜLNI
Ha már a vezetésnél tartunk, el kell ismerni, hogy a Milestone fejlesztői egyre jobban értenek a szimulátorokra jellemző realizmus és az arcade versenyjátékok legvonzóbb tulajdonságának számító könnyedség összemosásához. Amennyiben kikapcsoljuk a segítségeket, a Ride meglepően nehézkessé válik. A motor fara folyton kicsap, ha nagyon oldalra dőlünk, akkor elesünk, a többi motorost pedig csak nagyon óvatosan közelíthetjük meg, hogy ne legyen katasztrófa az előzés vége. Mankókkal viszont a játék olyan kezes lesz, mint egy kiscica, és teljesen mindegy, hogy Yamahán vagy Suzukin ülünk, a még könnyített módban is érezhető vezetési különbségek ellenére is meg fogjuk tartani a lovacskát. Aki persze hardcore szimulációt vár, csalódni fog: a Ride esetében a minél tágabb közönség elérése volt a cél, szóval a GP500 utódjára még várnunk kell.
Dicséretes viszont, hogy amit a Ride tud, azt mindenféle perifériával tudja: Xbox 360-as kontrollerrel tökéletesen kezelhető a program, meglepetésünkre azonban billentyűzettel is teljesen korrekt irányítást kapunk, legalábbis addig, amíg csak a mesterséges intelligencia ellen küzdünk. Az MI egyébként pazar, ügyesen hajtja a motort, és nehezebb szinteken olyan hibákat ejt, mint amilyeneket a valódi pilóták szoktak. Bekalibrálni ugyanakkor nem egyszerű. Normál fokozat felett fájóan precízen vezet a többi pilóta, Very Easyn pedig szinte állnak előttünk. Ezért aztán a totális kezdőknek az Easyt javaslom, amiben szép lassan lehet feljebb tornászni a versenyzők IQ-ját. Bizony, szerencsénkre karrierben ezt a beállítást akármikor módosíthatjuk – úgy látszik, a Milestone nem akarta, hogy bárki is „elakadjon” a világbajnokká válás ösvényén, idő és erő azonban már nem volt egy hozzánk idomuló rutin kimunkálására.
A VERSENY VÉGE
Mindez nagyon jól hangzik, van azonban egy bökkenő: a játék a karrier, a gyors verseny és a multiplayer komponensen kívül semmi olyat nem tartalmaz, ami miatt felszaladna az ember szemöldöke. Emlékszem, milyen kreatívnak találtam tavaly a MotoGP 14 Challenge the Champions játékmódját, amiben klasszispilótákkal kellett a szokottnál nehezebb kihívásokat teljesítenünk, vagy mennyire élveztem a Real Events of 2013 módot, amiben az adott idény legemlékezetesebb jeleneteit játszhattuk újra. Noha ezek a dolgok csak a licenc miatt kerülhettek bele a MotoGP-be, jó lett volna látni valami hasonlót a Ride-ban is. Itt azonban csak a már felsorolt lehetőségek állnak rendelkezésünkre, amik csupán a téma iránt maximálisan elkötelezett játékosokat tudják lekötni. És mivel a Ride teljes áron forgalmazott program, ez nem valami felemelő hír. Jó hír viszont, hogy a többszemélyes mód önmagában elég lehet a boldogsághoz, főleg most, hogy a játék végre a Steamworks rendszerét használja, és nem kell annyit szívni a szerverkereséssel, mint a korábbi Milestone-címek esetében. Összesen 12-en állhatunk a virtuális rajthoz, és már most egész sok online liga szerveződött, szóval, ha valaki komolyan veszi a Ride-béli internetes karrierjét, elég gyakorlással a csillagok közé törhet.
MEGHÚZTAM AZ OLDALÁT
És hogy a MotoGP 14 után megtanult-e a Milestone PC-s játékot programozni? Nos, úgy tűnik, hogy igen: a Ride jól fut bármilyen középkategóriás gépen, és még csak nem is hemzseg idegesítő hibáktól, leszámítva pár textúrabugot. Maga a tálalás azonban nem nevezhető 2015-ös szintűnek: a grafika elmegy, a motorok nagyon kidolgozottak, ha már a környezet nem az, a zene is oké, a motorok hangja azonban elég gyengécske, sokszor köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mi több, bizonyos mocik érthetetlen, hogyan állhatnak egy rajtrácshoz a velük egy kategóriába sorolt, de sokkal erősebb és gyorsabb társaikkal – nem árt utánanézni, melyik mit tud, nehogy kárba vesszen a nehezen összegyűjtött pénzetek.
Hibátlannak tehát nem nevezhető a Ride, mégis, ha valaki szereti a motorosjátékokat, az megtalálhatja a számítását benne, főleg, hogy ilyen sima konzumer mocis cucc mostanában egyáltalán nem jelent meg. Így aztán elmondható: a Milestone most is olyan lóra tett, aminek nincs ellenfele, ergo akár tetszik, akár nem, a Ride-ot hiánypótló alkotásként kell értékelnünk és kedvelnünk. Az olaszok egyébként sok DLC-t és egyéb ingyenes kiegészítést ígérnek, amikkel sokáig életben akarják tartani a programot – noha annyira nem kell sokáig kihúznunk vele, hisz pár hónap, és jön a MotoGP 15, amit ha nem szúrnak el technikai szinten, biztos szeretni fogunk.
