A Zero, a hatodik epizód, és az első Resi után itt a következő felújított verzió, ezúttal azonban csak PS4-re és XOne-ra, ami nem véletlen, hiszen ez a kiadás tulajdonképpen ugyanaz a Gold Edition, ami PC-re már 2015 óta elérhető. Avagy hála az égnek búcsút inthetünk a korábbi, PS3-as és X360-as változatoknál látott gyenge textúráknak és gagyibb árnyékoknak, a rendkívül alacsony képfrissítésnek. Ez pedig kimondottan üdvözlendő újítás, elvégre a Resident Evil 5 nem egy vérbeli horror, ami a túlélésre helyezi a hangsúlyt, hanem egy korrekt külső nézetes akciójáték.
Szevasz, régen láttunk!
Joggal feltételezhetnénk, hogy jó oka van a felújított verziónak egy 2009-es cím esetében, de már most lenyugtatom a nagyérdeműt: semmi olyat ne várjunk a legfrissebb változattól, amit még nem láttunk! Ez még mindig a jó öreg Resi 5, ami a hagyományoktól eltávolodó negyedik epizód után pláne az akció irányába ment el, azonban nem fejlődött még annyit, hogy igazán legendássá váljon. Haladás közben nem tudunk harcolni, a mozgás kicsit esetlen, ezzel szemben minden pénzt megér, amikor a főszereplők nemes egyszerűséggel kivetik magukat az ablakon, ahelyett, hogy körültekintően, megfontoltan haladnának a mutánsokkal teli terepeken.
A célkeresztben Chris Redfield és új partnere, Sheva áll. Velük kell rengeteg kihíváson keresztülverekednünk és -lövöldöznünk magunkat, mialatt gyűjtögetjük a lőszert, életerőtöltőt, a drágaköveket és relikviákat, illetve vásárolgatjuk az újabb és hatásosabb fegyvereket. A megszokott kooperációs rendszer maradt, avagy a két karakter együtt halad, néha kisegíthetik egymást, a kicsit bénácska MI pedig lecserélhető egy valós személyre, hogy jobban menjen a hentelés, ami nem egy esetben a megszokottnál is hihetetlenebb fordulatokat vesz. Mondjuk nem kérdéses, hogy rendkívül menő, mikor motorozó fertőzöttek támadják meg párosunkat, egy rövid QTE-szegmensben pedig félre kell ugrálni előlük, közben meg egy kommandós lassított jelenetek során mesterlövész puskával szedi le támadóinkat. Máskülönben viszont pont ezek az erős túlzások azok, amik kicsit komikussá teszik a túlélősdit. Na, nem mintha a Resident Evil pont a nagyszabású sztoriról szólna, de azért na, mindenben van egy határ.
Ezenkívül azonban a nyögvenyelős indítás ellenére is jófajta kampány részesei lehetünk. Dzsipről, rögzített gépágyúval szaggathatjuk darabokra ellenfeleinket, sőt még egy hegyi trollra emlékeztető óriást is eliminálhatunk, illetve barlangokon, lápos területeken járhatunk utána a mutáns vírusnak és ellenlábasaink tevékenységeinek. Óriásira nőtt, repkedő fülbemászók, csápos monstrumok állnak az utunkba, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint az, hogy jól kicakkozzuk a bőrüket.
Minden, egyben
Nem mondom, hogy nagy szükség volt a felújított Resident Evil 5-re, de mivel jó áron van, nincs okom lehúzni. A játék a maga idejében sem volt jó horror, viszont remek akciójátékként funkcionált a közkedvelt univerzumban, ami részben ma is igaz, noha az öregecske játékmenet némileg megfáradt, lassúvá vált, ahogy a grafika sem tündököl – éppen csak szódával elmegy. Mindazonáltal az alap, 10-13 órás kampány mellé megkaptuk az egy-két órás DLC-ket (a remek Lost in Nightmares mellett ott a Desperate Escape is), valamint a Mercenaries módban kiélvezhetjük az árkádosabb öldöklést, mialatt a Versus a kompetitív multit célozza meg, szóval bőven van tartalom, ami miatt érdemes beruházni erre a verzióra.
