Mint minden Quake-rajongó, évek óta elképesztő módon vártam a legendás FPS legújabb folytatását - aztán az idei E3-on tartott harmatgyenge prezentáció teljességgel elkeserített. Az már csak olaj volt a tűzre, hogy a világelső tesztek 70% körüli értékeléseikkel alaposan lehúzták a játékot. A baljós előjelek és negatív kritikák után már kezdtem beletörődni, hogy a Quake 4 képében az év csalódásával lesz dolgom. De szerencsére, mint már oly sokszor, a végső verzió tesztelését követően minden másképp alakult! A játék ugyanis maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket - sőt, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a legjobb Doom 3 motoros játékot tisztelhetjük benne.
Az első dolog, ami a Quake 4-ben megfogja az embert, az a játék minden porcikáját átható Quake-hangulat. Már megérkeztünkkor átérezzük a Stroggok és az emberek között dúló háború nagyságát. A fejünk felett elzúgó gépek, a földet megrengető harci lépegetők látványa, az elkeseredetten küzdő emberek, a Quake 2-re emlékeztető színvilágú és ismerős felségjelzésekkel ellátott épületek és tereptárgyak minden kétséget kizáróan jelzik, hogy a készítők a lehető legnagyobb tisztelettel adóztak a legendának. Már az első rövidke küldetés alatt szembesülünk a hús-vér emberekből átalakított implantátumokkal felturbózott Stroggok kegyetlenségével, a második rész kedvelt mehanikus kutyájának gyilkolási vágyával (ez a kis háziállat nem csak a mi, hanem a készítők kedvence is volt, majdnem minden átvezető animációban szerepet kapott), és azonnal szembesülünk társaink kétségbeesett küzdelmével. A pokoli világ azonban nem csak élettel teli, fenyegető és hangulatos képeket, hanem változatos küldetéseket is kínál. A Quake 4 egészére jellemző, hogy mire éppen úgy éreznénk, hogy a látvány, vagy a küldetéssorozat kezd monotonná válni, a készítők azonnal előhúznak valamit a tarsolyukból: legyen az egy teljesen új hangulatú szint, egy megérkező szövetséges alakulat, akikkel aztán együtt vesszük fel harcot a Stroggokkal, egy váratlan külső helyszín, egy új főellenség megjelenése, vagy éppen valamiféle vezethető jármű. A Quake 4 elképesztően változatos játék, mindig a lehető legjobb pillanatokban adagolja az újdonságokat, és ami a legfontosabb: mindig képes egyre feljebb tornászni a játék hangulatát egészen a csúcspontig, ahol bennünket is Stroggá alakítanak. Ettől a pillanattól kezdve ugyanaz a mesteri koreográfia következik, amit a játék legelejétől tapasztaltunk, azaz új szerepünkben a nulláról indulva folyamatos akció és változatos küldetéselemek kíséretében jutunk el a fináléig. A tökéletesen felépített küldetésrendszerrel és az új hangulati és játékelemek bevezetésével a készítőknek sikerült elérniük, hogy a Quake 4 egyetlen pillanatra sem válik egysíkúvá - ellentétben például a Doom 3-mal, vagy a F.E.A.R.-rel. A Monolith remek játékában az első pályája szinte teljesen ugyanúgy néz ki, mint a legutolsó - így ott sok esetben a mesteri AI elleni kirobbanóan élvezetes küzdelem sem voltak képes átsegíteni a monoton részeken. A Quake 4-nél ilyesmi soha nem fordult elő.
A Quake 4 szerencsére nem csak a változatosságával, hanem a játék 75 %-ában hozzánk csapódott társak mesterséges intelligenciájában is kiemelkedik a mezőnyből. Az akár 5-6 főre duzzadó alakulatokkal vállvetve vívott harcok egészen frenetikusra sikeredtek. A saját és társaink élete csakis a csapatjátékon múlik, szinte minden esetben megoldhatjuk úgy a feladatokat, hogy valamennyi bajtársunk túlélje azt. A mesterséges intelligencia vezette katonák fedezékről fedezékre araszolva, folyamatos fedezőtűz mellett haladnak előre. Az AI megfontolt döntéseket hoz, kerüli a rizikót; ha kell visszavonul, de sosem ijed meg. Gyakran előfordult, hogy 10 életerőpont alatt csöppentem bele egy nagyobb tűzpárbajba, kénytelen voltam a mellém rendelt osztagra bízni az életem, és biztonságos fedezék mögül sorozni az ellent, úgy hogy a lehető leghasznosabban vegyem ki a részem a küzdelemből, mégse forogjon veszélyben a testi épségem. Az ilyen helyzetekben villant meg leginkább a mesterséges intelligencia erőssége, ugyanis társaim még kisebb túlerővel szemben is képesek voltak meggyőző eredményeket elérni. Persze ehhez okosan kell asszisztálnunk, ám egy-két általunk ejtett apróbb hibát még simán helyrehoznak társaink.
A zsenialitás határát súroló AI nem csak jól működő és változatos eleme a játéknak, de elképesztően látványos is. A csetepaték során az alakulat tagjai folyamatosan kommunikálnak egymással, és megjegyzésekkel illetik cselekedeteinket, emellett okosan váltogatják pozíciójukat és próbálnak minél előnyösebb stratégiai pontokat elfoglalni úgy, hogy közben folyamatos tűz alatt tartják az ellent. A torkolattüzek által megvilágított tereptárgyak és karakterek bombasztikusan néznek ki, nem is beszélve a fegyverükre szerelt elemlámpák fénycsóváiról, amikhez foghatóval eddig még nemigen találkoztunk számítógépes játékban.
Mint már említettem, a Quake 4 hihetetlenül változatosra sikeredett. A pályák felépítése és színvilága folyamatosan változik, a történet előrehaladtával egyre nagyobb, monumentálisabb helyszínekkel találkozunk. A látvány sokszínűségéhez tökéletesen asszisztálnak az egyre nagyobb számban megjelenő ellenfelek: összesen 10-15 különböző fajtájú Stroggal találkozhatunk. Mindegyik más és más taktikával és fegyverzettel tör az életünkre, és mindegyik ellen más módon érhetünk el sikereket. Az idegenek likvidálására bevethetjük az összes legendás Quake-fegyver (rakétavető, shotgun, plazmavető, villámvető, gránátvető, BFG, forgótáras gépfegyver és railgun) aktualizált darabját. Az igazi Quake-rajongók tudják, hogy minden egyes fegyver kiválóan használható, mint ahogy azt is, hogy mind közül a leghasznosabb a gránátvető (amit a multi partikon a pattogó gránátok miatt csak csörömpölőnek hív a nép). Ezzel ugyanis mandinerből, a falra pattintott gránátokkal is irthatjuk az ellent, ami egy-egy pontos találat után igazán nagy önbizalmat ad. Ha már a fegyvereknél tartunk, mindenképpen meg kell említenem, hogy a játék során velünk tartó alakulatokban mindig vigyázzunk két emberre: a Medicre és a Techre, ők ugyanis a leghasznosabb társaink lesznek a bajban. Míg a Medic kritikus állapotban maximumra gyógyít minket, addig műszaki kollégája képes maximumra fejleszteni a pajzsunkat, illetve különféle ketyerékkel felspécizni a fegyverarzenálunkat. A golyószórót például célbefogó készülékkel látja el, így a jobb gombbal megjelölt célpontot egészen addig képesek leszünk sorozni amíg az a látóterünkben van. A plazmavető mérnökünk által továbbfejlesztett verziójánál a plazmatöltetek visszapattannak a falról, így a gránátvetőhöz hasonlóan mandinerből is gyilkos találatokat vihetünk be vele. A Quake 4-ben tehát nem csak sok, hanem idővel új és még hasznosabb funkcióval bíró fegyverekhez jutunk, a változatosság tehát ilyen szempontból is garantált.
Ez a sok szép és jó dolog azonban mit sem érne, ha a Quake 4 játékmenete képtelen lenne átugrani az AI-programozók és pályatervezők által magasra tett lécet. A legenda újjászületése azonban ebből a szempontból is jelesre vizsgázott. A Quake 4-ben megjelentek a monumentális külső helyszínek, a vezethető járművek és az irgalmatlan méretűre nőtt főellenségek. A Doom 3-ban már ki-kiléphettünk a Mars felszínére, ám ott eléggé korlátozott volt a mozgásterünk. A Q4-ben már egészen más a helyzet. Az előzetes képekből már ismert kétképernyőnyi méretű pókkal, később pókokkal való küzdelemhez ugyanis jóval nagyobb területre, az esélyegyenlőség miatt pedig járműre, esetünkben egy tankra lesz szükség. Emellett bepattanhatunk egy méretes lépegetőbe, valamint egy száguldó vonat géppuskafészkébe is. A járműves részek egyetlen negatívumát azok egyszerűsége jelenti, ám arra bőven elegendőek, hogy a játékost kiszakítsák az éppen egysíkúvá váló játékmenetből.
A játék csúcspontját hősünk Stroggá alakulása jelenti. Egy főellenféllel folytatott csata után ugyanis karakterünket elfogják, majd humánusnak éppen nem nevezhető eljárás során cyborggá alakítják. Öröm az ürömben, hogy társaink még a végső agymosás előtt megmentenek minket, így lényegében ugyanazok maradunk, akik voltunk - azzal az apró eltéréssel, hogy testünk némi ráncfelvarráson esett át. A fém implantátumoknak köszönhetően megerősödünk, életerőnk és sebességünk megnő, de ami a legfontosabb, hogy ettől a pillanattól kezdve megértjük a Strogg nyelvet, használhatjuk a Strogg elsősegély-állomásokat, és sérülés nélkül átmehetünk az embereken halásos sebet ejtő lézernyalábokon. Az átalakítás hátránya, hogy külsőnk enyhén szólva is ocsmány lesz tőle, amire a vicces bajtársak unos-untalan felhívják a figyelmünket.
A Q4 nem csak változatosra, hanem monumentálisra is sikeredett. A kezdeti szűk folyosók után elepesztő méretű terekkel, 30-40 másodpercig tartó liftezésekkel, egyre méretesebb ellenségekkel, és gigantikus komplexumokkal találkozunk. Komolyan mondom, a játék első harmadát követően egy-egy pályán simán elfér 3-4 Doom 3-szint! A gigászi méretek ellenére sem tűnik üresnek a játéktér, a szobák ugyanis alapos műgonddal lettek berendezve, mindenhol belebotlunk valami érdekességbe, aminek a nagy része a Doom 3 motor legnagyobb erősségét, a fény-árnyék hatásokat igyekszik kihasználni: azaz villog, vagy világít. A játék méreteit jól érzékelteti a csapatszállító hajó nagysága (aminek a körbejárása 10-15 percet vesz igénybe), vagy a külső terekről ismerős böszme nagy pók, akivel egyszer zárt térben is összefutunk majd. A hatalmas hangárba betörő ízeltlábú mindenki számára örök emlék lesz majd, igazi játéktörténelmi pillanat.
A külföldi sajtó a játék legnagyobb negatívumának a többszereplős játékmódot tartotta. A legendás Quake-pályákból készített összeállítás (na jó, felfedezhetünk egy-két új deathmatch pályát is) a Quake 3 fizikáját és fegyvereit tartalmazza - jómagam már csak ezért is simán megvásároltam volna a játékot. Hihetetlen érzés a már jól ismert pályákat újra bejárni, használni a csörömpölőt, lerailezni a régi bajtársakat, Christ és Shoebaront, egyszóval újra átélni életünk legemlékezetesebb multi összecsapásait. A Quake 4 többszereplős része számomra egyáltalán nem okozott csalódást, de tisztában vagyok azzal, hogy sok játékos számára a Quake 4 multi lehetőségei kiábrándítóan hathatnak, teszem azt az újabb Battlefield vagy Unreal Tournament részek fényében. Azt azonban már végképp nem értem, hogy az a magazin (a félreértések elkerülése végett: az amerikai PC Gamerről van szó), amelyik a Doom 3-ra (emlékezzünk csak a 4-fős kiherélt multira!) anno 93%-ot adott, hogyan volt képes éppen a multiplayer hiányosságaira hivatkozva 70%-ra büntetni a Quake 4-et.
A Quake 4 látványvilága egyszerűen zseniális. Bár állóképeken sajnos ez nem jön teljesen át, de bátran kijelenthetem, hogy mozgás közben a Quake 4 a jelenleg kapható leglátványosabb FPS. A pályák változatosak, az ellenfelek és a fegyverek arculata frenetikus, a fények és árnyékok a Doom 3-hoz hasonlóan verhetetlenek. Ehhez a káprázatos világhoz asszisztálnak a hangulatos zenék és a telitalálat fegyverhangok. Mindent összegezve audiovizuális szempontból a Quake 4 100%-ot érdemel, igazi etalon, ami idén biztos nem talál legyőzőre!
Az utánozhatatlan Quake életérzés
Az első dolog, ami a Quake 4-ben megfogja az embert, az a játék minden porcikáját átható Quake-hangulat. Már megérkeztünkkor átérezzük a Stroggok és az emberek között dúló háború nagyságát. A fejünk felett elzúgó gépek, a földet megrengető harci lépegetők látványa, az elkeseredetten küzdő emberek, a Quake 2-re emlékeztető színvilágú és ismerős felségjelzésekkel ellátott épületek és tereptárgyak minden kétséget kizáróan jelzik, hogy a készítők a lehető legnagyobb tisztelettel adóztak a legendának. Már az első rövidke küldetés alatt szembesülünk a hús-vér emberekből átalakított implantátumokkal felturbózott Stroggok kegyetlenségével, a második rész kedvelt mehanikus kutyájának gyilkolási vágyával (ez a kis háziállat nem csak a mi, hanem a készítők kedvence is volt, majdnem minden átvezető animációban szerepet kapott), és azonnal szembesülünk társaink kétségbeesett küzdelmével. A pokoli világ azonban nem csak élettel teli, fenyegető és hangulatos képeket, hanem változatos küldetéseket is kínál. A Quake 4 egészére jellemző, hogy mire éppen úgy éreznénk, hogy a látvány, vagy a küldetéssorozat kezd monotonná válni, a készítők azonnal előhúznak valamit a tarsolyukból: legyen az egy teljesen új hangulatú szint, egy megérkező szövetséges alakulat, akikkel aztán együtt vesszük fel harcot a Stroggokkal, egy váratlan külső helyszín, egy új főellenség megjelenése, vagy éppen valamiféle vezethető jármű. A Quake 4 elképesztően változatos játék, mindig a lehető legjobb pillanatokban adagolja az újdonságokat, és ami a legfontosabb: mindig képes egyre feljebb tornászni a játék hangulatát egészen a csúcspontig, ahol bennünket is Stroggá alakítanak. Ettől a pillanattól kezdve ugyanaz a mesteri koreográfia következik, amit a játék legelejétől tapasztaltunk, azaz új szerepünkben a nulláról indulva folyamatos akció és változatos küldetéselemek kíséretében jutunk el a fináléig. A tökéletesen felépített küldetésrendszerrel és az új hangulati és játékelemek bevezetésével a készítőknek sikerült elérniük, hogy a Quake 4 egyetlen pillanatra sem válik egysíkúvá - ellentétben például a Doom 3-mal, vagy a F.E.A.R.-rel. A Monolith remek játékában az első pályája szinte teljesen ugyanúgy néz ki, mint a legutolsó - így ott sok esetben a mesteri AI elleni kirobbanóan élvezetes küzdelem sem voltak képes átsegíteni a monoton részeken. A Quake 4-nél ilyesmi soha nem fordult elő.
Egységben az erő
A Quake 4 szerencsére nem csak a változatosságával, hanem a játék 75 %-ában hozzánk csapódott társak mesterséges intelligenciájában is kiemelkedik a mezőnyből. Az akár 5-6 főre duzzadó alakulatokkal vállvetve vívott harcok egészen frenetikusra sikeredtek. A saját és társaink élete csakis a csapatjátékon múlik, szinte minden esetben megoldhatjuk úgy a feladatokat, hogy valamennyi bajtársunk túlélje azt. A mesterséges intelligencia vezette katonák fedezékről fedezékre araszolva, folyamatos fedezőtűz mellett haladnak előre. Az AI megfontolt döntéseket hoz, kerüli a rizikót; ha kell visszavonul, de sosem ijed meg. Gyakran előfordult, hogy 10 életerőpont alatt csöppentem bele egy nagyobb tűzpárbajba, kénytelen voltam a mellém rendelt osztagra bízni az életem, és biztonságos fedezék mögül sorozni az ellent, úgy hogy a lehető leghasznosabban vegyem ki a részem a küzdelemből, mégse forogjon veszélyben a testi épségem. Az ilyen helyzetekben villant meg leginkább a mesterséges intelligencia erőssége, ugyanis társaim még kisebb túlerővel szemben is képesek voltak meggyőző eredményeket elérni. Persze ehhez okosan kell asszisztálnunk, ám egy-két általunk ejtett apróbb hibát még simán helyrehoznak társaink.
A zsenialitás határát súroló AI nem csak jól működő és változatos eleme a játéknak, de elképesztően látványos is. A csetepaték során az alakulat tagjai folyamatosan kommunikálnak egymással, és megjegyzésekkel illetik cselekedeteinket, emellett okosan váltogatják pozíciójukat és próbálnak minél előnyösebb stratégiai pontokat elfoglalni úgy, hogy közben folyamatos tűz alatt tartják az ellent. A torkolattüzek által megvilágított tereptárgyak és karakterek bombasztikusan néznek ki, nem is beszélve a fegyverükre szerelt elemlámpák fénycsóváiról, amikhez foghatóval eddig még nemigen találkoztunk számítógépes játékban.
Változatosság mindenek felett
Mint már említettem, a Quake 4 hihetetlenül változatosra sikeredett. A pályák felépítése és színvilága folyamatosan változik, a történet előrehaladtával egyre nagyobb, monumentálisabb helyszínekkel találkozunk. A látvány sokszínűségéhez tökéletesen asszisztálnak az egyre nagyobb számban megjelenő ellenfelek: összesen 10-15 különböző fajtájú Stroggal találkozhatunk. Mindegyik más és más taktikával és fegyverzettel tör az életünkre, és mindegyik ellen más módon érhetünk el sikereket. Az idegenek likvidálására bevethetjük az összes legendás Quake-fegyver (rakétavető, shotgun, plazmavető, villámvető, gránátvető, BFG, forgótáras gépfegyver és railgun) aktualizált darabját. Az igazi Quake-rajongók tudják, hogy minden egyes fegyver kiválóan használható, mint ahogy azt is, hogy mind közül a leghasznosabb a gránátvető (amit a multi partikon a pattogó gránátok miatt csak csörömpölőnek hív a nép). Ezzel ugyanis mandinerből, a falra pattintott gránátokkal is irthatjuk az ellent, ami egy-egy pontos találat után igazán nagy önbizalmat ad. Ha már a fegyvereknél tartunk, mindenképpen meg kell említenem, hogy a játék során velünk tartó alakulatokban mindig vigyázzunk két emberre: a Medicre és a Techre, ők ugyanis a leghasznosabb társaink lesznek a bajban. Míg a Medic kritikus állapotban maximumra gyógyít minket, addig műszaki kollégája képes maximumra fejleszteni a pajzsunkat, illetve különféle ketyerékkel felspécizni a fegyverarzenálunkat. A golyószórót például célbefogó készülékkel látja el, így a jobb gombbal megjelölt célpontot egészen addig képesek leszünk sorozni amíg az a látóterünkben van. A plazmavető mérnökünk által továbbfejlesztett verziójánál a plazmatöltetek visszapattannak a falról, így a gránátvetőhöz hasonlóan mandinerből is gyilkos találatokat vihetünk be vele. A Quake 4-ben tehát nem csak sok, hanem idővel új és még hasznosabb funkcióval bíró fegyverekhez jutunk, a változatosság tehát ilyen szempontból is garantált.
Ez a sok szép és jó dolog azonban mit sem érne, ha a Quake 4 játékmenete képtelen lenne átugrani az AI-programozók és pályatervezők által magasra tett lécet. A legenda újjászületése azonban ebből a szempontból is jelesre vizsgázott. A Quake 4-ben megjelentek a monumentális külső helyszínek, a vezethető járművek és az irgalmatlan méretűre nőtt főellenségek. A Doom 3-ban már ki-kiléphettünk a Mars felszínére, ám ott eléggé korlátozott volt a mozgásterünk. A Q4-ben már egészen más a helyzet. Az előzetes képekből már ismert kétképernyőnyi méretű pókkal, később pókokkal való küzdelemhez ugyanis jóval nagyobb területre, az esélyegyenlőség miatt pedig járműre, esetünkben egy tankra lesz szükség. Emellett bepattanhatunk egy méretes lépegetőbe, valamint egy száguldó vonat géppuskafészkébe is. A járműves részek egyetlen negatívumát azok egyszerűsége jelenti, ám arra bőven elegendőek, hogy a játékost kiszakítsák az éppen egysíkúvá váló játékmenetből.
Stroggnak lenni jó!
A játék csúcspontját hősünk Stroggá alakulása jelenti. Egy főellenféllel folytatott csata után ugyanis karakterünket elfogják, majd humánusnak éppen nem nevezhető eljárás során cyborggá alakítják. Öröm az ürömben, hogy társaink még a végső agymosás előtt megmentenek minket, így lényegében ugyanazok maradunk, akik voltunk - azzal az apró eltéréssel, hogy testünk némi ráncfelvarráson esett át. A fém implantátumoknak köszönhetően megerősödünk, életerőnk és sebességünk megnő, de ami a legfontosabb, hogy ettől a pillanattól kezdve megértjük a Strogg nyelvet, használhatjuk a Strogg elsősegély-állomásokat, és sérülés nélkül átmehetünk az embereken halásos sebet ejtő lézernyalábokon. Az átalakítás hátránya, hogy külsőnk enyhén szólva is ocsmány lesz tőle, amire a vicces bajtársak unos-untalan felhívják a figyelmünket.
Monumentális világ
A Q4 nem csak változatosra, hanem monumentálisra is sikeredett. A kezdeti szűk folyosók után elepesztő méretű terekkel, 30-40 másodpercig tartó liftezésekkel, egyre méretesebb ellenségekkel, és gigantikus komplexumokkal találkozunk. Komolyan mondom, a játék első harmadát követően egy-egy pályán simán elfér 3-4 Doom 3-szint! A gigászi méretek ellenére sem tűnik üresnek a játéktér, a szobák ugyanis alapos műgonddal lettek berendezve, mindenhol belebotlunk valami érdekességbe, aminek a nagy része a Doom 3 motor legnagyobb erősségét, a fény-árnyék hatásokat igyekszik kihasználni: azaz villog, vagy világít. A játék méreteit jól érzékelteti a csapatszállító hajó nagysága (aminek a körbejárása 10-15 percet vesz igénybe), vagy a külső terekről ismerős böszme nagy pók, akivel egyszer zárt térben is összefutunk majd. A hatalmas hangárba betörő ízeltlábú mindenki számára örök emlék lesz majd, igazi játéktörténelmi pillanat.
Multi-legenda
A külföldi sajtó a játék legnagyobb negatívumának a többszereplős játékmódot tartotta. A legendás Quake-pályákból készített összeállítás (na jó, felfedezhetünk egy-két új deathmatch pályát is) a Quake 3 fizikáját és fegyvereit tartalmazza - jómagam már csak ezért is simán megvásároltam volna a játékot. Hihetetlen érzés a már jól ismert pályákat újra bejárni, használni a csörömpölőt, lerailezni a régi bajtársakat, Christ és Shoebaront, egyszóval újra átélni életünk legemlékezetesebb multi összecsapásait. A Quake 4 többszereplős része számomra egyáltalán nem okozott csalódást, de tisztában vagyok azzal, hogy sok játékos számára a Quake 4 multi lehetőségei kiábrándítóan hathatnak, teszem azt az újabb Battlefield vagy Unreal Tournament részek fényében. Azt azonban már végképp nem értem, hogy az a magazin (a félreértések elkerülése végett: az amerikai PC Gamerről van szó), amelyik a Doom 3-ra (emlékezzünk csak a 4-fős kiherélt multira!) anno 93%-ot adott, hogyan volt képes éppen a multiplayer hiányosságaira hivatkozva 70%-ra büntetni a Quake 4-et.
A Doom 3 motor ismét remekel
A Quake 4 látványvilága egyszerűen zseniális. Bár állóképeken sajnos ez nem jön teljesen át, de bátran kijelenthetem, hogy mozgás közben a Quake 4 a jelenleg kapható leglátványosabb FPS. A pályák változatosak, az ellenfelek és a fegyverek arculata frenetikus, a fények és árnyékok a Doom 3-hoz hasonlóan verhetetlenek. Ehhez a káprázatos világhoz asszisztálnak a hangulatos zenék és a telitalálat fegyverhangok. Mindent összegezve audiovizuális szempontból a Quake 4 100%-ot érdemel, igazi etalon, ami idén biztos nem talál legyőzőre!
