Na, még egy kórházas játék. Ez volt az első gondolatom, amikor tesztelésre kaptam a Project Hospitalt. „Neked van már tapasztalatod benne” mondta Böjti. A Two Point Hospital kihívásainak legyűrése után érzett önbizalommal telve én is így gondoltam, de az első pár óra után világossá vált, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna. A Project Hospital ugyanis egy kőkemény menedzsmentjáték, ami már-már szimulációnak is nevezhető.
Minden kezdet nehéz
Látszólagos magabiztosságom ellenére a gyakorlópályákon kezdtem az ismerkedést, mely ugyan az abszolút alapokat átadja és nagyjából megismertet a kezelőfelülettel, de a mélyebb részletekbe nem nagyon vezet be, vagy gyorsan átsuhan fölöttük. Lehet, hogy hülyének fogtok nézni, de ezek abszolválásánál merült fel az első probléma, ugyanis fogalmam sem volt, hogy hogy a fenébe kéne egyes részlegeket lehelyeznem és feltöltenem orvosokkal.
„Kit érdekel? Tűzben edződik az acél!” jelmondattal bátran ugrottam a kampánynak, de a falról pattantam vissza. Az első kórház betöltése után letaglózott a sok vicik-vacak, a rengeteg szoba, orvos, plusz az ikonok feléről azt sem tudtam, mit jelentenek. Tanácstalanságomban egy darabig figyeltem az összevissza rohangáló betegeket, és próbáltam rájönni, hogy mi is a baj a kórház működésével, mert azt kellene helyrehoznom… Végül egy-két óra Sandboxban való kísérletezgetés után csak rájöttem, hogy miként is kéne ezt csinálni.
Csak azért mondom ezt el, mert a játékot bizony szokni kell, de ha egyszer összeismerkedsz vele, már gördülékenyen fog menni a kórházigazgatás. Na, nem kell megijedni, a tanulási görbe ugyan relatíve meredek (láttam már rosszabbat is), de hamar el lehet érni a csúcsot. Ha már egyszer összeáll a kép, rájössz, hogy nem olyan bonyolult a feladat. Sőt, kézenfekvő, hiszen egy kórház valódi működését mintázza.
Építsünk kórházat!
Ha már a játék nem magyarázza el kevésbé egyértelmű aspektusait, megteszem én. A kórház alapvető „építőkövei” az egyes osztályok, úgymint: sürgősségi, radiológia, intenzív, sebészet, belgyógyászat, ortopédia, kardiológia és neurológia. Ezek további részekre bonthatók, melyek a klinika és ápolás, ezekhez lazán kötődik a diagnosztika/labor. De akadnak kivételek is, például a radiológián csak diagnosztika zajlik, az intenzíven csak ápolás.
Első lépésként kiszemelt osztályunkon egy klinikát kell létesítenünk, itt az orvosi szobák mellett szükség van még váróra (esetleg recepcióra) és laborra, ezenfelül ajánlott a szertár, a mosdó és egy orvosi pihenőszoba megléte, bár ez utóbbiak nem kellenek ahhoz, hogy a betegek részére megnyithassuk a részleget. Ettől függetlenül muszáj lesz mindegyiknek helyt szorítani, mert te sem akarod, hogy páciensed a lehető legtávolabbi budira rohangáljon műtét előtt, majd menet közben a dehidratációtól összeessen, vagy átgázoljon a térdig érő mocsokban és vérben, hogy összeszedjen egy jó kis szepszist.
A klinika után megépíthetjük az ápolási részleget (hospitalization), ahol az adott osztálynak megfelelő műtőket és kórtermeket mindenképp fel kell húzni, de a nővérek és orvosok tartózkodására is külön-külön szoba kell, ahova nappali és éjszakás műszakra bontva vehetjük fel a személyzetet. De nem elég, hogy vannak, érteniük is kell a feladathoz. Egy műtétnél általában egy orvos, egy segédápoló és egy aneszteziológus mindenképp kell, erre sem árt figyelni, mielőtt alkalmazunk valakit.
A képzelt beteg
Hogy ez érthető legyen, szemléltetésképp egy beteg útját kövessük végig. Béla bá’ megérkezik a klinikákra x darab, egyelőre ismeretlen tünettel, és vagy a recepción, vagy a váróban sorszámot húz. Behívják, majd kikérdezik, és különféle vizsgálatokat végeznek el rajta, melyek során egyre több tünet tűnik fel, és egyre több betegséget zárhat ki a doki. Ha itt mindent elvégeztek, és nem egyértelmű a diagnózis, Béla bá’ útja ultrahangra, röntgenre vagy egyéb vizsgálatra vezet tovább (akár másik osztályra is). Ha nem sikerül ezek után sem rájönni mi a baj, vagy mondjuk, infúzióra kell kötni a szerencsétlent, esetleg nem szabad a műtő, akkor bennmarad megfigyelésre, rosszabb esetben befektetik éjszakára. Ha Béla bá’ mentővel érkezik, megspórolja az út felét (és a taxi díját), és ha épp nem eszméletlen, akkor örülhet, mert sorszámot sem kell húznia. Azonnali ellátásban részesül, majd megy ápolásra, innentől ismét a fent leírtak várnak rá.
Manuál nővér
Ha nem lenne elég a menedzselés, akkor felcsaphatunk dokinak is, és átvehetjük egy beteg kezelését akár mi magunk is. Előírhatjuk az orvosnak, hogy milyen vizsgálatokat hajtson végre, átküldhetjük egy másik osztályra, és simán félre is kezelhetjük. Ha mondjuk, teniszkönyökkel küldjük haza, de nyílt törése van, akkor komolyabb tünetekkel térhet vissza. Persze ez a biztosítókat nem zavarja, ők fizetnek, mint a katonatiszt, de csak akkor, ha már befektettük, vagy kezeltük a beteget. Mert bizony előfordulhat, hogy egy-egy pácienssel nem tudunk mit kezdeni, ilyenkor nincs más hátra, mint másik intézménybe küldeni a pénzével együtt – és elpazaroltunk egy csomó időt, ami alatt az orvosaink gyógyíthattak volna. Emellett a betegbiztosítók egyéb feladatokkal is bombáznak, melyek teljesítése után a további jutalmak mellett még több beteget (ergo még több pénzt, csak meg kell dolgozni érte) küldenek.
Számolatlan betegséggel, tünettel, kezeléssel fogunk találkozni, melyek leírásából még tanulni is lehet, kellő angoltudás (vagy szótár) megléte esetén. Bár visszagondolva már bánom, hogy tényleg tudni akartam, hogy milyen kellemetlen tünetekkel jár, ha valakinek szalagférge van... Mindent összevetve nagyon klappol minden, tényleg úgy zajlanak a dolgok, ahogy a valóságban, igazán komoly menedzsmentjátékról van szó. De, ahogy az általában lenni szokott, úgy itt is van egy de.
Diagnózis
A játék grafikája, fogalmazzunk úgy, hogy funkcionális, bár rondának azért nem nevezném. Azonban az animációkra fordíthattak volna nagyobb figyelmet. Bár ezeket nem nagyon fogjuk nézegetni, ugyanis vagy menük erdeiben kotorászunk, vagy dupla (de inkább maximális) sebességre gyorsítva felügyeljük az eseményeket, melyek – hogy ideillő szófordulattal éljek – két, különálló betegség tünetei. Az első, hogy a játék kezelőfelülete nem túl baráti, az ikonok aprók, nem egyértelműek, a nézetek közötti váltásnál (új osztály létesítésénél gyakran fogunk váltogatni a menedzsment és építkezés között) minden ablak bezár, amiket nyitogathatunk meg újra. Ezek aztán kitakarják a kép háromnegyedét, de a szükséges információkat csak még egy ablak megnyitásával érhetjük el. Persze, meg lehet barátkozni vele, de jobb megoldásokat is láttunk már. A második, hogy a játék olyan lassú, mint egy kerekek nélküli tolószékkel közlekedni próbáló, nyakig begipszelt reumás lajhár. Ha minden jól működik, nem kell belenyúlni szinte semmibe, és csak pergetjük az időt (ami még így is kínosan lassan telik), hogy megkapjuk a nap végén a járandóságunkat, ami roppant unalmas ám egy idő után.
Zárójelentés
Mindez azonban ne rettentse el azokat, akik egy vérbeli menedzsmentjátékot keresnek a kórházas témában, mert ez bizony még hibái ellenére is egy hiánypótló alkotás. Ha választanod kell a Project Hospital és a Two Point Hospital között, aszerint tedd, hogy komoly, részletes és összetett játékra vágysz, vagy egy valamivel könnyedebb, pergősebb retró-injekcióra.
