Haj, hol van már a dicső PS2-es éra, mikor a Pro Evo sorozat jelentette magát a virtuális futballt! Főként az összetett játékmenet és a gólszerzési lehetőségek sokszínűsége révén emelkedett a mezőny fölé, rendre maga mögé utasítva az EA szárnyát bontogató riválisát. Azóta megfordult a helyzet, és most már a Konami terméke kullog a FIFA-széria nyomában, olyannyira, hogy az utóbbi években már nem is volt értelme feltenni a szokásos „ki a jobb?” kérdést a nagy futballtesztek során. Idén szerencsére egészen más a helyzet, és érdemes odafigyelni a japán kiadó munkájára, még akkor is, ha hiányosságai és hibái révén messze áll még attól, hogy új királyt hirdessünk a műfajban.
I DO IT MY WAY
A legjobb a PES 2015-ben, hogy a fejlesztők felhagytak végre azzal, hogy a FIFA által állított sztenderdeket kergessék, és inkább saját útra léptek. Nyilván egy futballszimulátor esetében nehéz összehasonlíthatatlanul más terméket gyártani, és nyomokban emlékeztet is ellenfelére a PES, a játék azonban tényleg egészen más megközelítéssel, játékélménnyel igyekszik érvényesülni. Persze nem találták fel újra a bőrlabdát a Konaminál, csupán a saját erősségeikre koncentráltak az aktuális epizódban.
Miénk a pálya, szól a szlogen, így hol is máshol kereshetnénk a varázslatot, mint a digitális gyepen. Már az első mérkőzés elindítását követően rögvest nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem a FIFA által kitaposott akciódús, szórakoztató és villámgyors foci. A PES lassabb, megfontoltabb, taktikusabb, ahol a csapatrészek közötti összhang, az ellenféllel szemben kialakított létszámfölény, a csapatmozgások fegyelmezett végrehajtása, a passzsávok és a területek szűkítése jelenti a siker igazi kulcsát, nem pedig pár trükkös csel és jó ütemben végrehajtott indítás. Félreértés ne essék, a FIFA-t is lehet hasonlóan játszani, és persze a szupersztárok a PES-ben is képesek akár egyedül csodát tenni, egyszerűen csak a hangsúlyokról van szó. A Konami máshova helyezte ezeket, és ennek kétségtelenül egy kihívásokkal teli és élvezetes játékmenet lett a vége. Az animációk változatosak és gördülékenyek, a passzok még rásegítéssel is sokkal inkább tűnnek kézi vezérlésűnek, a cselezési rendszer feszes és minden apró mozdulatunkra azonnal reagál, és visszatérnek a PES védjegyének számító hatalmas erejű távoli lövések. A mesterséges intelligencia többnyire eszénél van, bár ez inkább a nehezebb fokozatokra igaz, amatőr szinten kiábrándítóan teljesít, így aki valaha játszott már focis játékkal, az semmiképp se ezzel próbálkozzon, ha élvezetes küzdelemre vágyik. Persze ezenkívül is akad csiszolni való. Például irreálisan sok a kapufa egy-egy mérkőzésen, a kapusok néha félelmetesen fogalmatlanok, simán a hálóba ügyetlenkednek fogható lövéseket, vagy egyszerűen kipasszolják az ellenfélnek a labdát, ha éppen úgy tartja kedvük. A játékosok fizikai kontaktusáért felelős alrendszer sem tökéletes, a fizika törvényeit meghazudtolva elvágódó futballisták mulatságos jeleneteiből nem lesz hát hiányunk.
Mindezek ellenére a PES 2015 tényleg jól teljesít a pályán rafinált, taktikus focijával – sajnos a tálalásról és a tartalom egyes elemeiről mindez már nem mondható el, a FIFA-hoz képest például egyenest félkész terméknek tűnik a Konami idei darabja. Borzasztóan zavaró a licencek hiánya, főként az angol Premier League-ben, ahol még mindig a London FC-vel és a North London csapatával kell játszanunk a nem létező Konami Aréna gyepén… Nyilván egy-egy patcheléssel mindez megoldható, de 2014 végén ez már igazán nem járja egy olyan játéknál, mely az EA portékájával szeretne versenyezni. Ám ezt még talán hajlandó lenne elnézni az egyszeri játékos, a grafikai hiányosságokat már annál kevésbé. Házi fejlesztésű FOX Engine ide vagy oda, a PES 2015 látványvilága finoman szólva sem aknázza ki a kurrens generációs konzolok vagy a high-end PC-k grafikai képességeit. Bár a csempés, letisztult menürendszer és a pályán zajló események nem festenek rosszul (főként a dinamikusan változó fényviszonyok), de a stadionok kidolgozatlansága, a homályos pixelmassza közönség és a játékosok olykor kifejezetten ijesztő arcvonásai már nem a megbocsátható kategóriába tartoznak.
MESSZE MÉG A TELTHÁZ
Ami a játékmódokat illeti, itt is vegyes a kép. Egyrészt megkapjuk a már jól ismert opciókat, másrészt a már unalomig ismert módon és a jól ismert hibákkal egyetemben. Nyilván az online és offline gyors meccsek, a 10 mérkőzéses szezonokat felvonultató Online Division, az egyszerre 22 játékos részvételével zajló Team Play Lobby, a BL, az EL vagy épp a Libertadores Kupa mind a megszokott formájukban érkeznek. Ugyanakkor sajnos a futballozást menedzseri teendőkkel kiegészítő Master League és a saját virtuális profi játékosunk karrierjének egyengetését rejtő Became a Legend pár apróságot (kibővített edzéslehetőségek, könnyebb igazolások, polírozott játékosmegfigyelő rendszer) leszámítva semmi lényeges változást nem hoz az előző évekhez képest.
A myClub ezzel szemben friss és érdekes kezdeményezés. Tulajdonképpen az EA-féle kártyapakkos Ultimate Team mintájára hozták létre, azonban itt nem bronz, ezüst és arany csomagokat kell nyitogatnunk, hogy felépítsük álmaink csapatát, hanem a játék során szerzett Game Pointokat (GP) és/vagy a ritkább és értékesebb Coinokat használhatjuk fel a legjobb játékosok megszerzésére, a szerződések meghosszabbítására vagy éppen kölcsönjátékosok igazolására. Jó hír, hogy a program feltűnően bőkezűen méri a fizetőeszközöket: pontokat minden játékmódban gyűjthetünk, és már egy szép kapura lövéssel is hizlalhatjuk a képernyő jobb felső sarkában látható egyenlegünket, az érmék számát pedig főként kupák, bajnokságok elhódításával, illetőleg achievementek teljesítésével szaporíthatjuk. Utóbbiakat egyébként valódi pénzért is vásárolhatunk, de egy pillanatig se lesz az az érzetünk, hogy rá vagyunk kényszerítve erre lépésre.
Egy világverő csapat felépítése mégsem egyszerű feladat, ugyanis a GP-k és Coinok segítségével nem rögvest játékosokat, hanem ügynököket kell szerződtetnünk. Az ügynökök nagyjából az Ultimate Team különböző színű kártyacsomagjainak felelnek meg, míg használatuk igazi szerencsejáték. Egy folyamatosan pörgő, eltérő színű labdákból álló gyűrűt kell véletlenszerű helyen megállítani, a „nyereményünk” pedig egy labdarúgó lesz. Ha mezei ügynököt szerződtetünk kevéske GP-ért, akkor természetesen sokkal kisebb az esélye, hogy minőségi focistát rejt a labda, míg a drága, úgynevezett Top Agentek (a régi motoros PES-ezőknek bizony ismerősek lesznek az easter eggként itt felbukkanó nevek) csakúgy vonzzák magukhoz a Messi és Ronaldo szintű sztárokat. Ugyanakkor nem elég csupán a kezdő tizeneggyel törődnünk, rendkívül fontos a 20 fős edzői stábunk összeválogatása is, sőt, a kettőnek az összhangja eredményezi az igazán ütőképes gárdát. A jó játékosok mellé hasonló képességű edzők is kellenek, mert ha nem, akkor hamarosan szétesik a csapat, amit a Team Spirit érték drasztikus csökkenésén mérhetünk le. A csapatunk erejét a Team Strength jelzi, amit a játékosok kvalitása és a pályán mutatott összhang befolyásol, illetőleg hogy a labdarúgók mennyire illeszkednek az edzőink taktikai elképzeléséhez. Ugyan a mérkőzések során ezek folyamatosan alakulhatnak, csiszolódhatnak, de a támadó szellemű, gólra törő focisták sosem fognak jól kijönni a defenzív felfogású trénerekkel, így a gárdánk TS-értéke erőfeszítéseink dacára is alaposan romlani fog. A myClub ötletes és kellően friss szemlélettel bír, és habár még nem minden elemében kidolgozott, megvan benne a potenciál, hogy egy igazán komplex, sokrétű online játékmód alakuljon ki belőle hamarosan.
A PES 2015 bizonyos elemeiben tehát egészen biztató előrelépést mutat, főként a kidolgozott játékmechanika és a myClub jelenthetik a masszív alapot a sorozat újjáépítéséhez. Ez egyelőre még kevés az üdvösséghez, ám ha végre ráfekszenek az évek óta jelenlévő hibák felszámolására a Konaminál, akkor rövid időn belül ismét komoly riválisa akadhat a FIFA-nak.
