Húsz év nem kis idő, márpedig majdnem húsz éve, hogy a Prince of Persia először ültette a játékosokat a monitorok elé. 1989 óta a széria átment néhány generációváltáson, a tíz éves évfordulón láthattunk először 3D-ben a herceget, aztán az ezredfordulót követően a Ubisoft vette szárnyai alá az akkora már patinássá váló címet és egy eszméletlenül sikeres és igényes szériát kovácsolt belőle. A Sands of Time trilógia lett a Prince of Persia sorozat legsikeresebb darabja és a rajongók milliói várták, hogy a Ubisoft egy negyedik résszel is megajándékozza őket.

Természetesen a franciák sem hülyék, tudták, hogy egy újabb PoP ismét jól csilingelne a kasszáknál, de szerencsére ez a kompánia nem feltétlenül a rókabőrökről híres. Be is jelentették idén a herceg legújabb kalandját és azonnal le is szögezték, nem a Sands of Time bővül tetralógiává, hanem egy negyedik generációs Perzsiát fognak bemutatni nekünk.

Prince of PersiaPrince of PersiaPrince of Persia

A herceg új ruhája


A legszembetűnőbb változás természetesen a grafika volt, a fejlesztők szakítottak a korábbi dizájnnal, és teljesen új irányba vitték el a sivatagi kalandot. Hősünk rajzfilmeket idéző világba került és a fizimiskája is teljesen átalakult, leginkább egy anime főszereplőjére emlékeztetve az egyszeri szemlélődőt. Az újra fogékony játékosok üdvözölték a változást, míg a fanboyok azonnal vért kiáltottak és követelték a megszokott hercegüket. Szerencsére a Ubisoft sem az a fajta, akit el lehetne téríteni a szándékától, mellesleg értik a dolgukat, így végül teljesen új látvánnyal kaptuk kézhez a Prince of Persiát.

Örömmel jelenthetjük, hogy a váltás abszolút előnyére vált a játéknak, egyrészt, mert mindig üdvözlendő, ha nem ugyanazt dörgölik az orrunk alá, másrészt az új látvány egészen új hangulatot hoz magával – persze ez nem csupán a dizájnnak köszönhető, közrejátszik benne a történet és a megújult játékmenet is. A képeken úgy látszik, mintha mindegyik különálló artwork lenne, egy-egy kisebb festmény, ám nem tévedés, ezek bizony a játékból kilopott képek, az ingame grafika hű lenyomatai. Mozgásban az összhatás káprázatos, tényleg kicsit rajzfilmszerű, de eszméletlenül folyékony és hihetetlenül stílusos. Nehéz szavakkal leírni a szereplők mozgáskultúrájának minőségét, egy kecses, változatos repertoárt kell elképzelni, amely még órákkal a kezdés után is képes újat mutatni – az animáció minőségéhez érdemes visszaemlékezni az Assassin's Creedre, hiszen az ott használt Scimitar Engine módosított változata dobog a herceg szíve alatt, csak ezúttal még egyedibb megvalósítással számolhattok.

Nem titok, hogy az új kaland során nem egyedül, hanem egy állandó partnerrel, a rendkívül bájos és szemrevaló Elika kíséretében kell végighaladnunk az elénk állított kihívásokon. A két karakter közötti interakcióra kicsit később térnénk ki, a látvány szempontjából azért meghatározó a kettős, mert ilyen gyönyörű és gördülékeny kooperációt ritkán látni a monitorokon. Sok játék negatív számlájára írható, hogy a társaink csak útban vannak, fennakadnak, nyűg és baj jár velük. Elika esetében erről szó sincs, gond nélkül követ minket, és csodás interakciók tanúi lehetünk, mikor együtt mozog a herceggel. Ezekre a pillanatokra nincs hatásunk, hiszen a hölgy nem irányítható karakter, a szituációkat a motor számolja ki és kapcsolja össze. Méghozzá gyönyörűen: a legszebb példa erre, mikor egy pallón állunk és a lány mögöttünk van, de mégsem ugrunk, hanem visszafordulunk. Ilyenkor a karakterek nem toporognak, nem lépdelnek át egymáson, hanem megfogják egymás kezét és egy kis táncmozdulattal helyet cserélnek. Ugyanilyen kedves momentum, mikor a herceg elkapja a falról leugró lányt, vagy mikor a hátára kapja a borostyánkötegekben kapaszkodva. Elképesztően jól néznek ki ezek a jelenetek, s habár a játékmenetre semmi hatásuk nincs, mégis az ilyen részletektől lesz mesés a játék, az ember az ötvenedik megtekintésnél is elámul rajta.

Prince of PersiaPrince of PersiaPrince of Persia

Pacifista szellem


Azon játékosok, akik a harmadik generációs trilógiát a fékevesztett, többszereplős csatákért imádták, valószínűleg csalódni fognak, hiszen a 2008-as Prince of Persia nem csak külsőségeiben, de játékmenetében is változott. A fejlesztők nem a levegőbe beszéltek, mikor a küzdelmek számának visszaszorítását emlegették, ezen részek aránya az egészhez viszonyítva tényleg nem nyomnak többet 20%-nál. Itt jön a harmadik személyű és a platfomjátékok szerelemeseinek a jó hír, ugyanis a dinamikus és akrobatikus ugrabugra teszi ki a program maradék 80%-át. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy adott egy hatalmas terület, ami gyakorlatilag egy központi kastélyból és négy különálló részből áll. A négy szelet további elemekre osztható, és nekünk minden egyes részegységet be kell járnunk, méghozzá jobbára a fentebb emlegetett akrobatikus képességeket használva. Felfuthatunk a falakra, kapaszkodhatunk párkányokban, végigfuthatunk a függőleges falfelületeken, átugorhatunk oszlopokra és különböző rudakra, és szörfözhetünk meredekebb, vizes részeken. Hosszabb távok esetén használhatunk kiálló fémkapaszkodókat a továbbjutáshoz, sőt, akadnak szituációk, mikor Elika segítségét kell kérnünk, hogy áthidalhassunk egy nagyobb távolságot. Ilyenkor ugrunk és rögtön megnyomjuk a lány gombját, mire ő fölénk teleportál, és gyakorlatilag továbbhajít minket a kívánt platformra. A mozgás a grafikának és a jól programozott motornak köszönhetően zökkenőmentes, összetett és igen látványos „futásokat” hozhatunk létre vele. Példaként képzeljünk el egy olyan szituációt, hogy futunk a függőleges falon, majd átugrunk a szemközti falra, ott is futunk egy kicsit, majd ismét vissza a másik oldalra, majd annak a végén átugrunk egy oszlopra és onnan tovább egy kiálló rúdra. A játék tele van ilyen elemekkel és igazi sikerélmény, mikor hibátlanul végigküzdjük magunkat egy hosszabb szakaszon.

Prince of PersiaPrince of PersiaPrince of Persia

Harci szellem


Nem kell azonban aggódni az akciómániásoknak sem, lesz lehetőség csihipuhira is. Egyrészt a platform-mutatványokat rendre megszakítják különböző apró szörnyek, akiket azonnal le kell nyomnunk, és minden egyes területrészlet végén vár minket egy bossfight. Annak ellenére, hogy nem a küzdelem a játék fő attrakciója, ezt az elemet sem hanyagolták el az alkotók. Igen változatos kombókat vihetünk be az ellenfeleknek és szükségünk is lesz a precíz mozdulatsorok elsajátítására, hiszen amíg a játék elején könnyedén verjük el az ellenfeleket, a történet előrehaladtával egyre keményebb diók várnak majd ránk.

A harcok során három tényezőre támaszkodhatunk, egyrészt ott van a debella nagy kardunk, ez egy módozat, a mágikus kesztyűnk is speciális mozdulatokra ad lehetőséget és végezetül Elikát is bevonhatjuk a küzdelembe. Ez utóbbi a leglátványosabb eszköz, hiszen gyakorlatilag fogjuk a helyes hölgyeményt, és hozzávágjuk az aktuális rosszcsonthoz, ezzel komolyabb mágikus sebzést okozva neki. Az említett kombók lényege, hogy ezeket a támadásokat variálhatjuk egymással, igen látványos és eredményes csapásokat generálva ezzel.

Apró könnyedség a kisebb monszták esetén, hogy a harc olykor elkerülhető, vagy lerövidíthető. Van, hogy a teljes küzdelem megelőzhető egy gyors csapással: a szörnyek ugyanis egy fekete „szökőkútból” törnek elő,  és ha időben szétcsapjuk ezt, akkor meg sem jelennek a gonoszok. De ha már küzdelembe keveredtünk, akkor az adott platform szélére csalhatjuk a rosszarcúakat, és egy jól irányzott mozdulattal a mélybe is rúghatjuk a szerencsétleneket, ezzel vetve véget az egész hajcihőnek. Persze ezek a cselek nem működnek az igazi kihívást jelentő főellenfelekkel szemben.

Prince of PersiaPrince of PersiaPrince of Persia

Csinos külső, okos belső


A játék maga olyan, mint Elika. Kívül szemrevaló, belül okos. A grafikát már ecseteltük, így most egy kicsit az irányítást vesszük szemügyre. Az új PoP esetében is a konzol volt az elsődleges célplatform, így nem árt egy kontroller a háznál (ez persze nem azt jelenti, hogy billentyűzettel ne lenne jól irányítható a program). Mint említettük, a motor az Assassin's Creed alól jött, így maga az irányítás is hasonlatos. Intelligens megoldással van dolgunk, hiszen hősünk minden egyes platformnál tudja mit kell tenni, ha a fal mellett nyomjuk meg a gombot, akkor kapaszkodik vagy fut, szakadéknál ugrik és így tovább. Szinte az összes mozgás megoldható egy gombbal, de, hogy ne legyen túl unalmas a dolog, néha közbe kell iktatnunk egy-egy extra funkciót. A falakon bőven találunk majd kapaszkodókat, és ezeket csak egy extra gomb segítségével tudjuk használni, ugyanígy Elika távolságbeli segítsége is külön opció, és a játék előrehaladtával megnyíló új opciókat is bele kell majd építenünk a mozgásunkba. Ebből következik, hogy figyelni kell, mikor hova ugrunk és mit nyomunk mellé. Olykor két platform között akár az összes opciót váltogatnunk kell, hogy sikeresek legyünk. A rendszer változatossá teszi a mozgást, de nem válik bonyolultá az előrehaladás, csupán élvezetessé, és a betanulás sem tart tovább a tutorialnak tekinthető bevezetőnél.

Prince of Persia (2008) JátékképekPrince of Persia (2008) JátékképekPrince of Persia (2008) Játékképek

A saját utad


Habár a Prince of Persiának is van egy saját története és egyértelmű végcélja, az, hogy te miképp járod végig az utat és éred el a végkifejletet, tökéletesen rád van bízva. Adott ugyanis a korábban emlegetett hatalmas világ, megannyi részegységgel, s csakis rád van bízva, hogy milyen sorrendben járod végig őket. Esetünkben ez nem parasztvakítás, hiszen valóban variálhatunk a végigjárt útvonalat illetően, ugyanis a döntéseinktől függ, hogy milyen sorrendben nyitjuk meg az előttünk álló helyeket. A játék során Elika négy varázslattal gyarapodik, és minden egyes varázslat követelmény bizonyos területek teljes bejárásához. Hogy melyik mágiát választjuk előbb, és milyen sorrendben csatangolunk el az egyes területekre, az abszolút a játékos döntési joga.

Apropó: választható mágiák. A játék egyik legélvezetesebb momentuma, hogy minden egyes területet meg kell tisztítani a gonosztól (erről részletesebben lásd keretes anyagunkat), ha sikerrel járunk, akkor a felszabadított terület megannyi pontján fénygömbök tűnnek fel, és nekünk ezeket be kell gyűjtenünk ahhoz, hogy elérhetővé váljon a már emlegetett négy varázslat. Azért ez az egyik legjobb pont, mert itt jön be a logika a játékba. A gömbök ugyanis néha elég fura helyeken vannak, és nekünk ki kell találnunk, hogy miképp szerezzük meg őket. Ez a rész újfent a platformrajongókat fogja lázba hozni, ugyanis a fényes testek elérése nem egy esetben komoly kihívás, arról nem is beszélve, hogy az összes begyűjtéséhez szükség lesz Elika mind a négy képességére, így idővel vissza-vissza kell térnünk a korábban megtisztított részekre, hogy újabb próbát tegyünk a megszerzést illetően. Ha pedig szóba kerültek a fejtörők, akkor érdemes megemlíteni, hogy a program nem csak a herceg testét dolgoztatja meg, hanem olykor az agyunkat is, lévén helyenként logikai játékokra bukkanhatunk. Ezek nem túl egyszerűek, de nem is nehezek, legjobb tulajdonságuk, hogy változatossá teszik a játékmenetet, így biztos egy pillanatra sem fogunk ráunni a kalandra.

Ide vele!


A végéhez közeledve már nem titok, hogy a Persia új része lenyűgözött minket, kivetnivalót gyakorlatilag nem találtunk benne. Új és szemkápráztató grafika, új játékmechanizmus, változatosság, és amit eddig nem említettünk: könnyed és jópofa humor, főleg a herceg beszólásai sikerültek viccesre.

Úgy tűnik, a Ubisoft nem tud hibázni a PoP-ot illetően, majd húsz évvel az első megjelenést követően, negyedik inkarnációjában is képes volt úgy megreformálni a sorozatot, hogy közben mégis visszatértek az eredeti kevésbé erőszakos, sokkal inkább ugrálós, ügyességi alapjaihoz. Mi ezennel megemeljük a kalapunkat a fejlesztők előtt, és felvéssük a Prince of Persia bolti verzióját a karácsonyi kivánságlistánkra.