Hiába volt nagyszerű platform program a 2008-as Prince of Persia, a Sands of Time trilógián edződött közönség meglehetősen harmatosnak találta a könnyed akrobatikát és a kevés kombóval is egyszerűen kivitelezhető harcokat. A panaszos szavak eljutottak a Ubisoft Montreal fejlesztőinek fülébe is és mikor hírt adtak az első letölthető tartalomról, akkor azonnal hozzátették azt is, hogy egy kicsit rágyúrtak a kihívásra, azaz mind a küzdelmek, mind az ugrabugra terén jobban meg fogunk izzadni, mint az alapjáték esetében. A kiegészítő kis csúszással, de lassan két hete elérhető az Xbox Live-on, mi pedig nem voltunk restek letesztelni a legújabb PoP kalandot.
A „folytatás” címe Epilogue, azaz lezárás, így ennek megfelelően onnan vesszük fel a fonalat, ahol a PoP végén letettük: Elika él, de meglehetősen morcos, amiért Ahriman ismét kiszabadult. Feladatunk kibékíteni a szépséges hercegnőt, nem mellesleg elmenekülni, amíg a gonosz isten vissza nem nyeri minden erejét. A történet nem túl erős, de nem is ezen van a hangsúly, hanem a játékmeneten – amelyen valóban csiszoltak egy kicsit a Ubisoft Montreal lelkes szakemberei. Mind az akrobatikus platform mutatványok, mind a harcok bonyolódtak egy kicsit, így nem fogunk könnyedén végigszaladni a körülbelül két-három órányi plusz szórakozást biztosító pályán. Természetesen az alapok nem változnak, az irányítás pofonegyszerű, ám a falakon és peremeken történő közlekedést igencsak megnyújtották a programozók, ami annyit tesz, hogy sokkal hosszabb és több bökkenőt tartalmazó szakaszokat készítettek nekünk, amelyeknél helyenként valóban koncentrálni kell, hogy ne zuhanjunk a mélybe. Kis gyakorlással persze minden akadály végigvihető, és tényleg pozitív, hogy nem lehet mindent elsőre megoldani. Sok mozgó fekete góc, sok ugrálás és itt-ott egy kis logika, hogy megtaláljuk a helyes utat és ritmust. A gyűjtögethető gömbök ugyan eltűntek, ám ezúttal keresgélhetünk freskókat Ormazdról és megjelentek új varázslatos pályaelemek is, amelyek csak akkor tűnnek fel, ha a közelükbe érünk, ezzel téve egy kicsit izgalmasabbá a játékmenetet.
Habár új ellenfeleket nem kapunk az Epilogue-ban, azért a harc némileg keményebbé válik ebben a menetben. A pályákon felbukkanó sima szörnyeket ugyan még mindig elég egyszerű leküzdeni, de mikor eljutunk a „bossokig”, akkor bizony nem lesz elég néhány alap támadás a legyűrésükhöz. Régi ismerősök térnek vissza, méghozzá duettben, ugyanis egy-egy csata alkalmával meg kell küzdenünk a hatalmas kőszörnnyel és ruganyos vadásszal. Lényegében egy alakváltóval van dolgunk, aki felváltva veszi fel a régi ellenfelek alakját. A bestia legyőzése valóban nem piskóta, ugyanis a monstrumot mindig a mélybe kell taszítani, csak utána jön a kisebbik figura, akit majd meg is tudunk sebezni (persze ez sem megy könnyen, nagyon gyorsnak és precíznek kell lennünk). Ha ez sikerül, akkor ismét jön a behemót, és a kört addig kell folytatni amíg teljesen le nem koptatjuk ellenfelünk energia-csíkját. Ez bizony nem lesz könnyű feladat, ahogy haladunk előre, úgy lesznek egyre keményebbek az ellenfeleink, így a kihívásra tényleg nem lehet panasz, az egyetlen probléma ezzel csak az, hogy a harc egy idő után kicsit frusztráló és repetitív lesz...
Habár valóban keményedett egy kicsit a program, jó szívvel azoknak tudjuk ajánlani, akik úgy szerették az alapjátékot, ahogy volt – nekik lesz ez igazi szórakozás, a korábbi trilógia rajongóinak ugyanis ez még mindig kismiska. Ami a lényeg, hogy nem csupán egy új pályát, de néhány új elemet is kapunk, miközben megmarad az alap program minden erénye - apró hibák ugyan vannak, néha bosszantó a stabil kameranézet és az ebből adódó akadályok, de egyébként nem lehet panaszunk a DLC-re. Az Epilogue összesen 800 MS pontot kóstál, és kihagyhatatlan tartalom azoknak, akiknek nincs kedvük újra végigjátszani az eredetit, de szívesen kalandoznának még egy kicsit a megújult herceggel...
Megtartott ígéretek
A „folytatás” címe Epilogue, azaz lezárás, így ennek megfelelően onnan vesszük fel a fonalat, ahol a PoP végén letettük: Elika él, de meglehetősen morcos, amiért Ahriman ismét kiszabadult. Feladatunk kibékíteni a szépséges hercegnőt, nem mellesleg elmenekülni, amíg a gonosz isten vissza nem nyeri minden erejét. A történet nem túl erős, de nem is ezen van a hangsúly, hanem a játékmeneten – amelyen valóban csiszoltak egy kicsit a Ubisoft Montreal lelkes szakemberei. Mind az akrobatikus platform mutatványok, mind a harcok bonyolódtak egy kicsit, így nem fogunk könnyedén végigszaladni a körülbelül két-három órányi plusz szórakozást biztosító pályán. Természetesen az alapok nem változnak, az irányítás pofonegyszerű, ám a falakon és peremeken történő közlekedést igencsak megnyújtották a programozók, ami annyit tesz, hogy sokkal hosszabb és több bökkenőt tartalmazó szakaszokat készítettek nekünk, amelyeknél helyenként valóban koncentrálni kell, hogy ne zuhanjunk a mélybe. Kis gyakorlással persze minden akadály végigvihető, és tényleg pozitív, hogy nem lehet mindent elsőre megoldani. Sok mozgó fekete góc, sok ugrálás és itt-ott egy kis logika, hogy megtaláljuk a helyes utat és ritmust. A gyűjtögethető gömbök ugyan eltűntek, ám ezúttal keresgélhetünk freskókat Ormazdról és megjelentek új varázslatos pályaelemek is, amelyek csak akkor tűnnek fel, ha a közelükbe érünk, ezzel téve egy kicsit izgalmasabbá a játékmenetet.
Kard ki kard
Habár új ellenfeleket nem kapunk az Epilogue-ban, azért a harc némileg keményebbé válik ebben a menetben. A pályákon felbukkanó sima szörnyeket ugyan még mindig elég egyszerű leküzdeni, de mikor eljutunk a „bossokig”, akkor bizony nem lesz elég néhány alap támadás a legyűrésükhöz. Régi ismerősök térnek vissza, méghozzá duettben, ugyanis egy-egy csata alkalmával meg kell küzdenünk a hatalmas kőszörnnyel és ruganyos vadásszal. Lényegében egy alakváltóval van dolgunk, aki felváltva veszi fel a régi ellenfelek alakját. A bestia legyőzése valóban nem piskóta, ugyanis a monstrumot mindig a mélybe kell taszítani, csak utána jön a kisebbik figura, akit majd meg is tudunk sebezni (persze ez sem megy könnyen, nagyon gyorsnak és precíznek kell lennünk). Ha ez sikerül, akkor ismét jön a behemót, és a kört addig kell folytatni amíg teljesen le nem koptatjuk ellenfelünk energia-csíkját. Ez bizony nem lesz könnyű feladat, ahogy haladunk előre, úgy lesznek egyre keményebbek az ellenfeleink, így a kihívásra tényleg nem lehet panasz, az egyetlen probléma ezzel csak az, hogy a harc egy idő után kicsit frusztráló és repetitív lesz...
Kinek jó?
Habár valóban keményedett egy kicsit a program, jó szívvel azoknak tudjuk ajánlani, akik úgy szerették az alapjátékot, ahogy volt – nekik lesz ez igazi szórakozás, a korábbi trilógia rajongóinak ugyanis ez még mindig kismiska. Ami a lényeg, hogy nem csupán egy új pályát, de néhány új elemet is kapunk, miközben megmarad az alap program minden erénye - apró hibák ugyan vannak, néha bosszantó a stabil kameranézet és az ebből adódó akadályok, de egyébként nem lehet panaszunk a DLC-re. Az Epilogue összesen 800 MS pontot kóstál, és kihagyhatatlan tartalom azoknak, akiknek nincs kedvük újra végigjátszani az eredetit, de szívesen kalandoznának még egy kicsit a megújult herceggel...
