Két évtizedes várakozást követően az egyszeri Pokémon-rajongó talán már meg sem lepődik azon, hogy amikor a Nintendo végre rászánja magát arra, hogy az aktuális nagygépére Pokémon-játékot készít (ami végre valahára nem egy spinoff), akkor nem rögtön egy teljesen új, a sorozatot megreformáló epizódot kap, hanem egy ennél is komplexebb dolgot. Ha ugyanis pontos definíciót keresünk, akkor a Pokémon: Let's Go egy korábbi Pokémon-játék újrakiadásának a remake-je.
ÚJJÁSZÜLETÉS
Az új cím mögött az idén kereken 20 éves Pokémon Yellow, az 1998-as Pokémon Red and Blue az alapoktól újraépített újrafeldolgozása lapul, amely a kultikus epizód tartalmát és játékmenetét örökíti tovább egy újgenerációs hardveren, egy teljesen új generációnak, sokkal inkább nagyobb, mint kisebb változtatásokkal. Ez az induláskor azonban annyira nem egyértelmű, hiszen pontosan ugyanaz a kezdés és ugyanaz a sztori elevenedik meg a Kanto régióban, ahol fiatal, tapasztalatlan Pokémon-edzőként kell elindulni a Gymek meghódításért és a Pokémon mesteri cím megszerzéséért.
Ez a teljesen szokványos, már több évtizedes módon zajlik, azaz meg kell szerezni az első Pokémont (a vásárolt verziótól függően ez vagy Pikachu, vagy Eevee), és aztán szabadon neki lehet vágni a világnak. További Pokémonokat fogva be, azokból csapatot építve, a lényeket a csaták során fejlesztve, időnként összecsapva rivális Pokémon-edzőkkel, illetve a már említett edzőtermek vezetőivel, begyűjtve a továbbjutás kulcsát jelentő tárgyat, vagy szimplán csak a Pokémonok fejlesztését támogató jutalmat.
Fundamentálisan nem is ez, hanem a játékmenet gerincét adó csaták változtak meg. Egyrészt eltűntek a random összecsapások, az összes ellenfél látható a térképen – és így ki is kerülhetők –, de ami enné is drasztikusabb módosítás az az, hogy még ha be is húznak egy csatába, az égvilágon semmit sem kell csinálni velük a Pokémon-labda elhajításán, azaz a befogáson túl. Ez a mechanika nem az egyetlen dolog, amit egy az egyben sikerült átemelni minden idők egyik legsikeresebb mobiljátékából, a 2016 nyarán az egész világot megőrjítő Pokémon Góból: megváltozott a megszerzett Pokémonok menedzselése is, akiket a Góhoz hasonlóan bárhol és bármikor „el lehet adni” Candyért, azaz nem kell Pokémon Centereket vadászni, és ott menedzselni az amúgy nem éppen aprócska partit.
FIZETŐS EXTRÁK
Ráadásul az elkapás maga sem teljesen szokványos, hiszen a választott irányítástól függően a mozgásérzékelés is szerepet játszik benne: handheld módban magával a Switchcsel, egyéb opciók esetében pedig a kontrollerrel kell célozni, és a megfelelő időben megkísérelni a Pokélabda elhajítását. A Pro Controllerek használata sajnos nem lehetséges, de JoyConból is csak egy kell. Természetesen a legnagyobb élményt a külön és méregdrágán megvásárolható Pokéball Plus adja, amely egy teljes értékű, rezgéssel, hangszóróval, analóg karral is rendelkező, kézbe fogható Pokélabda, ami hihetetlenül sokat dob a hangulaton, de mivel közel annyiba kerül, mint egy Pro kontroller, és a játékon kívül csak a Pokémon Góban van haszna, ezért meglehetősen nagy luxuskiadás.
Mindez viszont csak a felszínt kapargatja, a széria és az eredeti epizód elkötelezett rajongói még számtalan játékmenetbeli változtatást kell, hogy megemésszenek, és bár nem mindegyik sült el jól, a látványos egyszerűsítés ellenére a Pokémon Let's Go egy borzalmasan szórakoztató, kifejezetten hosszú Pokémon-kaland, amely tökéletes beugró egy teljesen kezdő Pokémon-játékosnak, vagy remek nosztalgiaalap a felnőttebb generációnak. Elvégre a vadászat sosem állhat le: a Pokémon-mesterségből kinőni nem lehet, csak jobbá válni benne!
