Hogy mennyire nem mindegy az, hogy merre és kinek dolgozik az ember, azt lényegében maga a Frontier Developments története is kiválóan bizonyítja. Az egykoron Frontiert és Rollercoastert alkotó brigád később a MS színeibe öltözve Kinect-játékokat készített, és bár többnyire azért a kaptafánál maradtak, össze sem hasonlítható akkori tevékenységük azzal, amit függetlenként értek el. Az Elite-tel az űrszimulátorok világában robbantottak, a Planet Coasterrel mindenkit elsöpörtek a vidámpark-menedzselős játékok piacáról, majd kicsit az ősállatokkal is kísérleteztek, hogy mindössze alig másfél évnyi kihagyás után megismételjék a Coaster sikereit, csak ezúttal az állatkerteket megcélozva. Mondhatni, igazi sikertörténet az angol stúdióé, és bár a Planet Zoo nem lesz mindenki játéka, akit nem vagy nem annyira rémiszt meg az összetettség és a gondolkodósabb, sokfelé figyelmet követelő játékmenet, az biztos, hogy több tíz órán át a makik és tigrisek, pandák életét fogja tanulmányozni.
Minden kezdet nehéz
Nehéz, de ha segítenek, azért könnyebben oldódunk. Így van ez itt is, elvégre a sztorimód kellőképpen izgalmas oktató résszel indít, amiben a legfontosabb játékmechanikai elemeket megmutatják a fejlesztők. Nagy csodákra mindenesetre ne számíts: a cél egy jövedelmező, modern állatkert megépítése és állandó üzemeltetése, miközben a felmerülő problémákra mihamarabb megoldást kell keresni, amiben persze az alkalmazottak a legfontosabb társak. Így az építgetésről, a dizájnról, a személyzetről, a „lakókról” és a nézelődő állatkedvelőkről is neked kell gondoskodnod, ami természetesen nem egyszerű móka, de pont azért van a tutorial, hogy ne egyből a mélyvízben kezdjél.
Így a legelején egy már működő és lényegében önfenntartó létesítményben kell megoldani pár apró változtatást, ami új állatok befogadásával, igényeik kielégítéséről, a munkaerő átcsoportosításáról, illetve az építmények átalakításáról szól. A kamerával távolíthatunk, közelíthetünk, körbejárhatunk bármit, dönthetjük, forgathatjuk, a legaprólékosabban is megfigyelhetjük mind az állatokat, mind a látogatókat vagy a terepet is, amire meg szükségünk lesz, elvégre a változtatásoknál bizony észnél kell lenni, a szívünkhöz nőtt lakók megfigyelése pedig akár relaxációs folyamatnak is tekinthető a munkavégzés helyett. Nem utolsósorban kameranézetet váltva nincs is más dolgunk, mint gyönyörködni magában az életben, ahogy, mondjuk, kedvenc medvénk átúszik a kifutó közepén bemélyesztett mesterséges tóban, a dombra felkapaszkodva megrázza magát, megszabadulva ezzel a vízcseppektől, majd jóízűen falatozik egyet, miközben az üvegfalak túloldaláról százak figyelik minden egyes mozdulatát. A Planet Zoo elsősorban erről a csodáról szól, miközben mellette rengeteg apróságra is oda kell figyelnünk.
Merthogy kell kereskedelmi épület, mindenféle egyéb tákolmány, amiknek hála embereink az ellátástól kedve a kutatásig és akár a vírusok és betegségek okozta karanténig mindennel foglalkozhatnak, és persze az sem mindegy, ki mit csinál, illetve hova milyen állatot helyezünk el. A kifutókat át kell alakítani, ha más igényű vendég érkezik, a megnyitható ablakok és információs boxok pedig elképesztő mennyiségű adatot biztosítanak, így kedvenceink lakhelyét származási helyének megfelelően rendezhetjük be növényzettel és domborzati formákkal, sőt azt is variálnunk kell, mennyire legyen füves, sziklás vagy éppen havas a terület. Utóbbiból kiindulva valóban, a hőmérséklet sem mindegy (egy hőtérképpel mindent pillanatok alatt ellenőrizhetünk), ehhez meg ugye energiaellátás kell, szóval az máris látszódik, hogy nem csak annyi a feladatunk, hogy a kis fácánoknak vagy teknősöknek a megfelelő ételt adjuk, valami játékot biztosítsunk.
Meg ugye esetenként más-más extra igények is felmerülnek, avagy ragadozóknál nem árt a biztonság, sőt az az elsődleges szempont, mert a kisétáló krokodil, az alacsony kerítésen átugró tigris komoly bonyodalmakat okozhat, emellett a lakók hangulata sem csak poénból rendelkezik külön rubrikával az adatlapon. A szomorú, depressziós állat nem szórakoztató, ha nincs szórakozás, a látogatók sem fognak boldogan távozni, ha pedig a fizető vendég csalódott, annál csak az állatkert-tulajdonos bánata a rosszabb. És még van egy csomó minden, amikről rengeteget lehetne beszélni. Kedvenceinknek társak kellenek, akik nem mindegy, mennyire termékenyek, a mindennapokat az agresszívabb szomszédok is tönkre tehetik, és a többi. Ha újabb szaporulatok vannak, a természetbe is nyugodtan vissza lehet őket engedni, sőt legyen is cél a természet támogatása, miközben a látogatók ezen tevékenységünket és magát az intézményt segítsék adományaikkal, miután a boltokban egyébként is rengeteg pénzt ott hagytak kajára, innivalóra, apróságokra, amiket persze szintén a dolgozóink fognak feltalálni és feltálalni. Van dolog, így bőven kell figyelni, ez már most látható… nos, a betanító szakasz ehhez adja meg az alapot, miközben a karrier később már teljesen új területekre hajít be, hogy „tegyél, amit tenni akarsz, majd x idő után megnézzük, mit csináltál, ha pedig elherdáltad az összes pénzt, de nincs eredmény, hát, mehetsz vissza a balettba ugrálni!”
Csináld magad… vagy franchise-ban!
Szóval, ha az alapok megvannak, akkor jöhet a Challenge, aminél szabad kezet kapsz abban, hogy hol és mit szeretnél kezdeni magaddal. Kiválasztod a helyszínt és a környezetet, így a hegyekbe vagy akár a sivatagba is költözhetsz, majd kapod a kihívásokat, hogy mit érdemes teljesíteni. És bizony érdemes, mert pénzjutalom üti a markod, ami további fejlesztéseket és bővítést jelent, miközben az újabb kihívások is érkeznek. Legyen ebből a fajból ennyi, legyen ilyen-olyan kifutód, adott épületed, x bevételed a gyorsétkezdék segítségével, ha pedig már alakul a kis birodalmad, a népek egyébként is özönleni fognak, avagy a határ tényleg a csillagos ég. Ja, nem, az már inkább a Sandbox-módban vár.
Ez lehet majd egyébként sokak kedvence, elvégre itt aztán tényleg nincs más dolgunk, mint az, hogy a játék szabályainak betartása mellett (avagy felügyelet és fejlesztés) azt csináljunk, amit csak akarunk. Itt is helyszínt és éghajlatot választunk, majd lényegében korlátlan anyagi támogatás (beleértve a pénzt, valamint a különböző feladatok teljesítésével szerezhető krediteket) mellett építjük fel álmaink állatkertjét-állatkertjeit (mert ugye a számukat csak a mentéseink szabják meg). A lényeg, hogy azért az állatok és a látogatók jól érezzék magukat, de nem vagyunk korlátok közé szorítva, nincsenek határidők, ellenséges vezetők, így csak a lényegre koncentrálhatunk. Persze a játékmechanika van annyira összetett, hogy aki nem elég kitartó vagy türelmes, az itt is feladja, de ha szívesen elszöszölsz az épületek elhelyezésével, a látványosságok és szolgáltatások kialakításával, akkor ez lényegében a te módod, amiben már önmagában hónapokig elszórakozhatsz a különféle lehetőségek kiaknázásával. Nem beszélve arról, hogy a parkokban vasúttal is lehet szórakozni, különféle járatok futnak át a területen, aminek hála már-már vidámparki látványosságokat is emelhetsz, amikről aztán az utasok ujjongva figyelhetik meg kedvenc állataikat.
Legutoljára pedig maradt a Franchise, ami alapvetően az online módnak számít (bár offline is játszható), és amiben más játékosokkal kereskedve építgethetünk, persze mindenki a saját portáján sepergetve. A lényeg, hogy a szaporításnál nemcsak a vadonba engedhetjük vissza az állatokat, de pénzért vagy ingame kreditekért más játékosoknak is eladhatjuk őket a piactéren, ami egészen hatékony bevételi forrássá tud válni, már ha bírjuk szusszal a nehézkesebb indítást, aminél nagyon oda kell figyelni, hogy ne csődüljünk be hamar. Ha viszont az üzlet beindul (ehhez elsőre az alapvető épületek elégnek bizonyulnak), onnantól már nagy gondok nem lehetnek, az online piacozás pedig ad egy plusz réteget a játéknak.
Jobbat nem találsz
A Frontier Developments összességében egy élő világot teremtett, aminél azt csinálsz, amit csak akarsz, legalábbis az állatkertek univerzumában, miközben beállítottságtól és kreativitástól függően használhatod ki mindazt, amit a még csak nem is felső árszabású program nyújt. Merthogy nem 60 euróért, hanem 45-ért vesztegetik a játékot, a Deluxe kiadás pedig további állatfajokat tesz a repertoárba. Elképesztően részletes és összetett szimulációról van szó, aminek hála az elején csak lesünk, hogy most mit és hogyan, de aki belejön, az remekül szórakozhat, ráadásul az igazán kreatív alkotók maximálisan megtalálhatják számításaikat. Már az állatok lakóhelyének kialakítása is számtalan egyedi lehetőséget rejt magában, kezdve a formától, az anyaghasználaton át egészen a dekorációig, de ha a teljes parkot nézzük, akkor tényleg félelmetes, mennyi opció áll rendelkezésre. A megjelenés utáni nyolcadik napon a Workshop (természetesen van integráció) már 8000 elemmel büszkélkedhetett, ami a bejárattól kezdve a különböző díszekig lényegében mindent tartalmazott – és higgyétek el, hogy a választék nem kizárólag számok terén, de minőségben is impozáns. Én speciel teljes tisztelettel adózom azoknak, akik idővel és kellő kreativitással rendelkezve akár órákon át is egyetlen elemmel bajlódnak, hogy az tökéletes legyen, majd fel is töltik, hogy mások is kiélvezhessék munkájuk gyümölcsét. Márpedig a Planet Zoo erre is lehetőséget ad, miközben legfontosabb összetevője azért mégiscsak az állatkerti szimuláció és menedzsment.
Mint olyan, pedig közel tökéletes. Mármint vannak bugok, néha képes összeomlani, illetve biztosan vannak olyanok, akiknek túl összetett és komplikált a rendszer, de mint műfajának képviselője, a Frontier alkotása jelenleg nem nagyon rendelkezik konkurenciával, sőt igen magasra is tette a képzeletbeli lécet. Grafikailag is igen látványos, az állatokat és helyszíneket öröm nézni, emellett bőven van választék (73 faj összesen), miközben a különböző területek és játékmódok is számtalan lehetőséget kínálnak. Sőt, játék közben még tanulhatunk is, elvégre az igények teljesítése és a látogatók informálása közben (számukra is prezentáljuk, mit látnak éppen) a munka okozta izzadtságon túl más is ragad ránk. Nem mondom, hogy zavart volna, ha kevesebb technikai dologra kell figyelnem (elromló eszközök és javítások, hőmérsékleti ingadozások, speciális igények), és inkább az állatokra és hétköznapjaikra összpontosíthatok, de a program igazi erejét pont a mélységei adják, ha pedig valaki éppen erre vágyna, hát a Planet Zoo maga a cuki állatokban és tennivalóban fürdőző Kánaán.
