Napi szinten szembesülünk társadalmunk borzalmaival, ahogy az erősek puszta szórakozásból tiporják el a gyengéket, a tömegek fölé emelt egyének visszaélnek hatalmukkal és a beléjük vetett bizalommal, az utcán előítélettől izzó tekintetek szórnak szikrákat egymásra, vagy fajulnak esetleg tettlegességig a célzott és céltalan indulatok. A Persona 5 fejest ugrik ezen a csendes vízfelszín alatt dúló örvényekbe, ahogy egy csapat tinédzser a sorsával szembefordulva, egy árnyvilágba csöppenve megtalálja magában az erőt az ellenállásra, és harcba száll ezen sötét oldal romlott lelkű képviselőivel.
Újra itt a nagy csapat
A kissé komor felvezetés ellenére a Persona 5 egy káprázatosan színes, élénk, stílusos, vicces és vidám kaland, tele olyan emberi drámákkal és szívszorító pillanatokkal, amiket könnyedén magáénak érezhet az ember. Minden hősünk – a továbbiakban Joker – bátor fellépésével kezdődik, aki egy este egy bajbajutott hölgy védelmére kel egy erőszakoskodó férfival szemben. Sajnos azonban kiderül, hogy a zaklató egy igencsak befolyásos alak, aminek eredményeként a kiérkező helyi szervnek gyakorlatilag tollba mondja a történteket – legalábbis saját verzióját – és egy kis nyomásgyakorlással még áldozatát is maga mellé állítja. A zaklató ferdítéséből végül az sül ki, hogy jogos közbelépése ellenére még Joker eddig tiszta előéletét mocskolják be testi sértéssel, ráadásul az iskolából is kicsapják, egyéves próbaidejére pedig áthelyezik a Shujin Akadémiára, ahol átmenetileg a mogorva – de valójában vajszívű – Sojiro Sakura gondjaira bízzák. Joker a rosszalló pillantások kereszttüzében idővel szerencsére barátokra is lel az iskolában – és azon túl is –, akik a maguk keresztjét cipelve csatlakoznak hozzá, hogy a titokzatos Phantom Thieves of Hearts tagjaként lerántsák a leplet a hatalmukkal visszaélő romlott alakokról. Mindeközben a környéken megmagyarázhatatlan mentális összeomlásokról és balesetekről számolnak be, amik egyre nagyobb méreteket öltenek.
A 2017-es, még az előző konzolgenerációt is megörvendeztető Persona 5 előkelő Royal alcímmel visszatért változata első hallásra talán egy egyszerű újrakiadásnak tűnhet, de sokkal több annál. Ahogy a Persona 4: Golden, úgy a Persona 5 Royal is az alapjáték kvázi tökéletesre csiszolt és rendkívüli módon kibővített verziója, amit nehéz lenne bármihez hasonlítani. Már csak a plusz tartalmak mennyisége és minősége miatt is, amikkel bőven túlnő egy kiegészítőkkel újracsomagolt Complete/Game of the Year kiadáson. A Persona 5 Royal olyan műtéti pontossággal illeszt be minden egyes új elemet, hogy az ember az újdonság varázsa mellett úgy érzi, mintha mindig is ott lettek volna, legyen szó egy karakterről, egy mechanikáról, vagy épp egy apró kényelmi funkcióról.
Nincs több takarodó
Kezdésként a visszatérő játékosok örömére Morgana kicsit visszavett az anyáskodó stílusából, és klasszikus mondatával ritkábban parancsol minket az ágyba. Morgana szigorának csökkenésével arányosan megnőtt viszont mozgásterünk, így kicsit hasznosabban és tartalmasabban tölthetjük ki napjainkat, amire szükségünk is van a rengeteg új helyszín és tevékenység felfedezésére. Az egyik személyes kedvencem a darts, amivel nemcsak társaink Baton Pass szintjét növelhetjük, hogy váltáskor plusz bónuszokat kapjanak, de egyben egy roppant szórakoztató minijáték is, bár azért kell egy kis idő, mire ráérez az ember. Ugyancsak visszatérő probléma volt a folyton megcsappanó SP-sávunk visszatöltése, amit most számos új módon oldhatunk meg, de a templomban meditálva vagy épp elbeszélgetve az iskola új tanácsadójával meg is toldhatjuk pár ponttal. A kényelmi funkciók közül az apróságokat sem szabad lebecsülni, mint a jóval informatívabb naptárat, a küzdelmek után újratöltődő lőfegyvereket, az extra jelenetek, a találkozók utáni rövidke plusz csevejeket, vagy a telefonos beszélgetésekben időnként feltűnő fotókat.
A Metaverse egy bátor új felfedezővel bővült Jose személyében, aki apró járgányával járja a szörnyek lakta labirintust, virágok után kutatva. Növénygyűjteményéhez magunk is hozzájárulhatunk, amiért cserébe értékes tárgyakkal tömhetjük meg a zsebünket, de elszórt pecsételő masináit fellelve akár a Metaverse szerkezetén is változtathatunk. Az összecsapások során a számos új Persona mellett időnként Disaster Shadow ellenfelekkel is összefuthatunk, amik veszélyesek lehetnek, de egyúttal remek taktikai lehetőséget is jelentenek, legyőzésükkor ugyanis felrobbannak, ezzel alaposan lefaragva társaik életerejéből. Arzenálunk a szokásos össznépi eltángálás mellett egy új Showtime-technikát is kapott, amivel két harcosunk erejét egyesítve, egy mókás bejátszás kíséretében mér fájó csapást ellenségeinkre.
A kastélyokban is teljesen új utak és termek nyílnak meg előttünk hála praktikus kis kapaszkodóhorgunknak, amivel eddig elérhetetlen pontokra lenghetünk át. Erre szükségünk is lesz, mert gyakran elég furfangos helyen van elrejtve a leginkább egy koponya alakú krumplira emlékeztető Will of Seed, amiből kastélyonként összesen hármat találhatunk. Ezeket nemcsak azért érdemes felkutatni, mert egy apró kis HP/SP löketet adnak, hanem azért is, mert ha mindhármat megtaláljuk, akkor Jose egy pompás kis kiegészítőt kovácsol nekünk. Kivételesen érdekesre sikerültek továbbá a főellenfelekkel való újragondolt összecsapások is, amik nem csupán pár plusz célpontot jelentenek, hanem kvázi sztorielemekkel egészítik ki a küzdelmeket. És említettem már, hogy Thieves Den néven megkaptuk saját kidekorálható Denevérbarlangunkat is? Mindez persze csak az újdonságok töredéke.
Szívrablás mesterfokon
A Persona 5 Royal páratlan módon finomhangolja kisebb és nagyobb lépésekkel a már eleve zseniális alapjáték minden porcikáját. Az új szereplők, funkciók és történetszálak, a plusz szemeszter, a nagyobb mozgástér és a további újdonságok olyan mértékben kibővítik a lehetőségeket a játék világának felfedezésére, hogy még annak is teljesen új élményként hatna, aki most van túl egy friss Persona 5-végigjátszáson.
