Mikor Böjti meglepett a Peaky Blinders: Mastermind tesztjével, erősen meglepődtem, hogy a magyarul Birmingham bandája címen futó sorozat, így a hatodik évadához közeledve játékadaptációt kapott. Ismerve az egyébként valódi bűnszervezet viselt dolgain alapuló szériát, nagyon fogalmam sem volt, hogy miként képzelték a megkésett feldolgozást. Mindennek tetejébe tudván, hogy ahogy a játékból készült filmek sem szoktak jól sikerülni, úgy a filmből készült játékok (főleg a „The Game” jelzővel ellátottak) sem büszkélkedhetnek túl jó renoménak, kissé tartottam is tőle. A kezdeti aggodalmaim azonban gyorsan szertefoszlottak és viszonylag kellemesen csalódtam a Peaky Blinders: Mastermindban.
Ismerős arcok
Kezdjük azzal, ami miatt felvehette a játék a Peaky Blinders címet: a helyszín, a szereplők, a zene és a hangulat abszolút a helyén van. Ráadásul egy egyszerű húzással megoldották, hogy spoilermentes legyen a játék: a tíz pálya eseményei még a sorozat első évadának történései előtt zajlanak, közvetlenül azután, hogy a Shelby-fiúk visszatérnek a Nagy Háború frontvonaláról, és visszaveszik a családi üzlet vezetését. Rögtön az érkezést megünneplendő balhéba keverednek, mert már a pezsgő beszerzése sem megy simán, és innentől csak bonyolódik a helyzet. Bár hozzá kell tennem, hogy a sorozat roppant erős narratíváján túl hasonlóan minőségi párbeszédei is hiányoznak és ezzel gyakorlatilag teljességgel súlytalan a játék cselekménye. Mi több, a Peaky blinders: Mastermind a szinkron teljes hiánya végett sokkal inkább tűnik egy rajongói alkotásnak, mint egy hivatalos licenccel bíró játéknak.
Na, de arról még egy szót sem ejtettem, hogy miként lett játszható a Birminghami Pengesapkások előélete. A játékmenet egy kicsit Commandos, egy kicsit logikai, de sajnos egyikből sem tartalmaz egy csipetnél többet. Küldetéseink során a Shelby-bandából egy pár tagot irányíthatunk egyszerre, mindegyikük egyedi képességekkel rendelkezik: Ada eltereli az emberek figyelmét, Polly lefizet bárkit és zárakat tör fel, Tommy kulcsfontosságú embereket vehet rá bármire, John olajlámpásokkal akadályokat gyújthat fel és ellenfeleket tehet el láb alól, Arthur ajtókat rúghat be és szintén profin bunyózik, Finn pedig kis helyeken is elfér és profi zsebmetsző. Ezen tulajdonságok alkalmazásával, szereplőinkkel egymásnak segítve kell teljesítenünk a kitűzött feladatokat, melyek egyirányba nyíló ajtók nyitvatartásával, kapcsolók aktiválásával, kulcsok keresgélésével jellemezhető a leginkább. Ami a játékmenet igazi pikantériáját adja, az az, hogy mindezt időre kell összehoznunk, és azt előre-hátra tekerve össze kell hangolnunk az akciókat, rendszeresen felülírva azokat, hogy minél több időt lefaraghassunk a pálya teljesítésére adott keretből. A dolgot megkönnyítendő, a különböző lépéseket, cselekedeteket pedig alul, az idővonalon követhetjük nyomon, hogy akkor is tudjuk, ki mit csinál, ha nem látjuk. Összességében elég szórakoztató látni, ahogy többszöri próbálkozás után összeáll az akció, csak kár, hogy nem tudjuk teljes egészében visszanézni.
Egynek elmegy
A látvány szódával elmegy, a helyszínek ugyan megidézik a sorozat hangulatát, a felépítésük viszont olykor teljesen logikátlan, nagyon látszik rajtuk, hogy csak a kihívás miatt néznek ki úgy, ahogy. Bosszantó viszont, hogy az egyes területeken a kamera nem mozgatható szabadon, így előre tervezni lehetetlen, valószínűleg a még így is igen karcsú játékidőt igyekeztek kitolni. Az irányítás kissé darabos, a karakterek kevés animációja viszont egész hasonlatos a sorozatbeli járásukhoz, ami jópofa húzás, de nem több.
Ugyan a névadó sorozathoz nagyon sok köze nincsen a Peaky Blinders: Mastermindnak, játéknak egész vállalható lett, még gyermekbetegségei, csiszolatlan élei és darabos sarkai ellenére is. Nem hosszú, emlékezetesnek sem nevezném, de amíg tart, addig legalább szórakoztató és a sorozat rajongói valószínűleg örömmel veszik majd, hogy a Pengesapkások útját a kezdetekben ők egyengethették. Mindenki másnak azonban csak egy komolyabb leárazás mellett merném ajánlani. A megspórolt 22 euró felét inkább költsétek egyhavi Netflix-előfizetésre és nyomjátok le az elérhető öt évadot. Higgyétek el, megéri. Ha másért nem, hát Sam Neill, a második évadtól meg már csak Tom Hardy miatt is – a sorozat sokkal jobb alapanyag, mint amit a játék visszaad belőle.
