Volt egyszer egy világvége
Szóval adott a világvége, ami derült égből atomvillanás módjára beütött, hála a sok chemtrail repülőgépnek, meg olimpiai lángot gyújtó számítógépes vírusnak. Nosza -- gondolta izgatottan Nukleár Józsi, aki egész életében erre az alkalomra várt --, ideje előszednem a garázsban rohadó iskolabuszt, és átalakítani valami négy keréken guruló halállá! A gondolatot tett követte és nemsokára már zúztak is az éjszakában, Józsi és tizenegy haverja, mindegyikük teljesen egyedivé varázsolt verdával. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, a már említett iskolabusztól kezdve a Breaking Badből kiselejtezett meth-laboron át a faaprító gépig meg az aranyos, rózsaszín, brutálisan nagy fúróval rendelkező kisautóig.
Összesen kapunk tehát 12, kinézetében teljesen elkülönülő autót, ezek mindegyike három egyedi fegyverrel van felszerelve, melyeket a versenyek közben aktiválhatunk különböző színű hordók felszedésével. Apropó, versenyek! Az egyjátékos pontra bökve mindössze kétféle játékmód áll a rendelkezésünkre, az Arcade és az Apocalyptic Challenge, melyek kizárólag abban különböznek egymástól, hogy az előbbiben mindössze egy versenyen kell helytállnunk, míg az utóbbiban az összes pályán, szép sorban. Az győz, aki a legtöbb ellenfelet teszi el láb alól, és a rendelkezésre álló öt perc alatt a legtöbb kört teszi meg a pályán. Persze hagyhatjuk az opponenseket és elhúzhatunk a vérbe, hogy minél többször haladjunk át a célvonalon, ám lehet, hogy így az utolsó helyen végzünk, mert a játék jobban honorálja a pusztítást.
A Jó, a Rossz és a Sugárfertőzött
Ha a látványról van szó, akkor nem érheti szó a ház elejét, már ha szigorúan úgy nézzük, hogy a Post Apocalyptic Mayhem egy alacsony költségvetésű játék. A pályák ugyan egy kicsit sivárak, de hát kinek van ideje azt nézni, mikor egyik ellenfelünk robbanó plüssmackókkal szór meg oldalról, a másik meg lángszóróval melegíti fel a hátsónkat, nemde? A járművek kidolgozottsága, ha nem is kívánkozik németalföldi festők ecsetjének végére, egész tűrhető, a robbanásokkal egyetemben.
Az audioszekcióról sajnos már nem sok jót tudok elmondani. A verdák hangjai és a különböző effektek még annyira nem rosszak, viszont a pályákon felcsendülő zenéknek sikerült elérniük, hogy elgondolkodjak a kenőkéssel való öncsonkítás felemelő szépségén. Nem is tudom, min élhettek a készítők, amíg ezt a soundtracket összepakolták, de gondolom nem Wagnerrel ismerkedtek közben. Valakinek lehet, hogy bejönnek a nóták, de mikor öt percen keresztül ugyanazokat az unalmas, ismétlődő ritmusokat kell hallgatni, az eléggé képes megdobni az öngyilkossági rátát. Még szerencse, hogy ki lehet kapcsolni a zenét, és helyette saját tételeket hallgatni.
Az irányításra viszont nem lehet panasz. A négy irányon kívül csak a kézifékre, nitróra meg a három fegyveraktiválásra szolgáló gombokra van csak szükségünk. Némelyik járgánynál mondjuk előfordulnak kisebb irányításbeli problémák, és itt nem arra gondolok, hogy az eltérő járművek eltérő fizikával rendelkeznek, hanem arra, hogy nem úgy reagálnak néha, ahogy korábban megszoktuk. És ha már szóba került a fizika, akkor nem mehetek el szó nélkül az mellett sem, hogy néha, mikor felrobban a verdánk, a roncs a fizika szabályait megszegve majdhogynem bolygó körüli pályára áll. Nem nagy hiba, de azért illúzióromboló egy kicsit.
Multiplayer van? Persze, van!… Illetve nincs!
Isten látja a lelkem, ki akartam próbálni a PAM multiját, hátha az megmenti a játékot a középszerűségtől, viszont szomorúan tapasztaltam, hogy a kutya nem játszik vele. Többször próbáltam szervert találni, de egyszer sem jött össze. Valószínűsítem, hogy mindenki kiszedi belőle a steames kártyákat, utána pedig dobják a kukába szerencsétlen játékot, hogy aztán soha többet ne is telepítsék fel.
Végezetül már csak valamiféle összefoglalót kellene írnom a Steel Monkeys alkotásáról, de nehéz. Nagyon nehéz, mivel a Post Apocalyptic Mayhem rettentően középszerű. Lehet, hogy így leírva egész tűrhetőnek tűnik, sőt én is úgy gondoltam a játékmenet-videókat nézegetve, aztán jött a keserű csalódás, miután először elindítottam. Egy jelentős leárazás során egy próbát esetleg megér, már csak a kártyák miatt is, de a 10 euró szerintem az ár-érték arányt tekintve kicsit sok, főleg, hogy pár autó és pálya csak a Chaos Pack DLC megvásárlásával érhető el, ami szintén 2 euró, és így már egyáltalán nem olyan csábító az ajánlat. Röviden összefoglalva: ez a játék nagyon átlagos, nagyon középszerű, és nagyon monoton. Csak hardcore posztapokalipszis rajongóknak!
