Mattnek nehéz napja van. Persze mindenkinek az lenne, ha bekötözött sebekkel, pucéran ébredne egy vízzel teli kád alján, hasogató fejfájással. Mindezek tetejében szegény Matt még be is van zárva a fürdőszobába. Ezzel indul a WildSphere horrorjátéka, az Oxide Room 104, ami afféle keveréke az escape room zsánernek és a slasher horroroknak.
Körbe-körbe járva
A játék célja, hogy Mattet élve és lehetőleg egyben kijutassuk a hotelből. Hogy ezt abszolváljuk, alaposan át kell túrnunk a létesítmény szobáit, mert a főkapuhoz odajutni a renoválás miatt közel lehetetlen. A szobákban mindenféle jóságot találhatunk, úgymint ellenmérget, lőszert a revolverünkhöz, kötszert, és persze a hotel szobáinak kulcsait. Egyikből a másikba haladva kerülhetünk egyre közelebb a kijárathoz, miközben a felszedhető dokumentumokból kezd körvonalazódni, mi is folyik Matt körül, és miféle ember a főhősünk.
Persze ez így önmagában elég unalmas lenne, annak ellenére, hogy a WildSphere mesterien változatossá tette az alapvetően ugyanolyan felépítésű szobákat. Ám van itt egy adag horror is. A pályán járkál egy rejtélyes nő, de ami még fontosabb, hogy rajta kívül mindenféle szörnyfajzat, a Gonosz csatlósai szintén a hotelben sertepertélnek. A rémek dizájnja a Silent Hill-sorozat mumusait idézi, ezek is groteszk emberi testek, amik a falra tapadva kapkodnak utánunk, lecsapnak ránk, ha hangoskodunk, vagy mérges gázokat lövellnek. Nincs belőlük túl sok, de éppen elegen vannak ahhoz, hogy az idegeinkkel játszanak.
Ám az Oxide Room 104 legérdekesebb része az, hogy ha meghalunk, nem jelenik meg a Game Over felirat. Éppen ellenkezőleg: kezdődik minden elölről, csak kicsit másképpen. Néhány kulcs máshová kerül, más szobákba juthatunk be, és ami a legfontosabb, hogy nehezedik az életünk. Minél többször halunk meg, annál jobban lerobban a hotel és annál több szörnyeteg kerül a pályára. Persze ezt nem lehet a végtelenségig csinálni, a hurkok száma bizony véges, és hősünk fogvatartója brutális módon emlékeztet minket arra, hogy még hány lehetőségünk van.
Rövid, de velős
Az Oxide Room 104 legnagyobb baja az, hogy egy kis helyszínre koncentrál, ahol lényegében ismétlődő feladatokat kell végrehajtani. Kerüljük el a szörnyeket és kutassuk át a szobákat a kulcsokért, és ennyi. Ezt csak néhány egyszerűbb fejtörő színesít, ám ezek szintén kimerülnek annyiban, hogy felhasználjuk a korábban remélhetőleg megtalált eszközöket, illetve a cél érdekében néha kombinálnunk kell a tárgyakat. Igazából semmi olyan nincs, ami komoly fejfájást okozhat, legfeljebb az, ha elsétálunk valami mellett.
Mindezt tetézi, hogy elég könnyű megjegyezni, hogy mi hol van. Így bár első nekifutásra felhasználtam az összes hurkot, és sikeresen elértem a legrosszabb befejezést, a második körben már az első hurokban sem haltam meg, és elértem a legjobb endinget. Szóval a játék nem valami nehéz. Szerencsére ezt a készítők is tudták, így nem próbálták meg feleslegesen elhúzni a játékidőt. Ennek hála mire unalmassá válna a hotel felkutatása, Matt szenvedései véget is érnek. Mindehhez a négy szereplő köré font rejtély ad hathatós segítséget, az ő sztorijuk kibontása viszi szobáról-szobára előre a játékost.
Szóval az Oxide Room 104 afféle egyéjszakás kalandnak fogható fel. Pár órát kitevő rejtélyeket, kisebb fejtörőket és jóleső borzongást kínál, ám, ha a végére érünk, másnap reggelre már csak egy kellemes, néha megborzongató emlék marad.
