A fenti szöveg nagyjából elhangzik a trailerben, és jól előre vetíti, milyen maga a játék: rossz. A tycoon műfaj és az olajbiznisz rajongói egyaránt izgalmas koncepciónak találják majd az Oil Enterprise felütését, ám mind kiábrándultan fognak felállni a monitor elől (valószínűleg azért, mert a játék már megint lefagyott és kilépett az egyik pálya közepén). Pedig az ötlet ígéretes: építs olajfúró kutakat, finomítókat, keress megfelelő földet a fúráshoz, szerezz engedélyt, lapátold éjjel-nappal a profitot! A bolygó a játszótered, ott fúrod meg kérgét a fekete arany után kutatva, ahol csak akarod, és ha jól kevered a lapokat, az összes rivális olajipari szereplőt visszaküldheted a balettba ugrálni.
Dallas, családi dráma nélkül
Anyaföldünk kizsákmányolásához először fel kell mérned a terület olajkészleteit, majd a használható talajon fúró kutat, pumpát, olajfinomítót, tárolókat építeni a termeléshez. Viszonylag változatos működési elvű és hatékonyságú épületek vannak – mindebből legalább sokat tanultam az olajbiznisz technikai részéről, amit eddig egyáltalán nem ismertem. Komoly tényező persze a pénz, amit a kitermelt hordók eladásából nyersz, és amit többek között új olajmezők felkutatására, a központod fejlesztésére, karbantartásra és terjeszkedésre költhetsz. A világ több országában is indíthatsz szimultán fúrásokat (még Magyarország is terítékre kerül, legalábbis a „Tamási” nevű fúrópont a kelet-európai régióban annak tűnik) és érdemes figyelni az aktuális piaci árakat, illetve hosszú távra szerződni a felvásárlókkal a legkedvezőbb árak mellett, hogy maximalizáld a profitodat. Leírva az egész úgy hangzik, mint egy átlagos, átgondolt biznisz-szimulátor, igaz? De sajnos baromi unalmas az egész. Bár a grafika abszolút rendben van, a látványvilág élettelen és semmilyen, mintha egy poszt-apokaliptikus RollerCoaster Tycoonban lennénk, ahol rég kihalt az emberiség. Erre rátesz egy lapáttal az iszonyatos háttérzene, aminek hangerejét kábé 15 perc után kapcsoltam konstans nullára… Olyan az egész, mintha egy telefontársaság felkérte volna a Daft Punkot, hogy írjanak pár számnyi várakoztató zenét. Nem csoda, hogy minden élet elpusztult az olajmezők környékén.
Miután a hangulatot ily remekül megalapozta, a játék megajándékoz egy, a Halálcsillag irányítópultjához méltó menüvel, majd a tutorialban elmagyarázza kettő darab gomb működését, a többit tapasztald ki magadnak. Oké, keménymagos játékost nem riaszt el ilyesmi, a komplexitás egyébként is a kihívás része, a biznisz kegyetlen! Na meg jó eséllyel úgyse jutsz elég messzire ahhoz, hogy a fejlettebb opciók fontosak legyenek: ha nem fagy le a játék fél óra alatt, akkor úgyis történik egy üzemi baleset, kitör a térségben némi konfliktus, vagy más random balszerencse miatt becsődölsz. (A nem ritkán halálos baleseteket, háborúkat amúgy vidám, rajzolt kollégáid jelentik be, ami szintén remekül illik a hangulathoz.)
Valószínűleg alaposabb odafigyeléssel, a bugok kijavítása után (amin a stúdió láthatólag folyamatosan dolgozik) lehet sikereket elérni az Oil Enterprise-ban, csak az a baj, hogy olajfoltnyi késztetést sem érzek a próbálkozásra. Még a Facebookon is találni szórakoztatóbb játékokat, pedig a digitális kapálás sem a legizgalmasabb dolog – viszont ingyen van.
