Mostanában úgy jött ki a lépés, hogy több olyan remastered kiadással is találkoztam, melyek, mondjuk úgy, elég lazán kezelték a felújítás fogalmát, hiszen én tesztelhettem a Crysis Remasteredet és a Need for Speed Hot Pursuit Remasteredet is. Ezek után szerintem érthető, hogy fenntartásokkal ültem le az Observer: System Redux elé, azonban a Bloober Team nem mindennapi horrorja szerencsére alaposan rácáfolt minden félelmemre, avagy a neonfényben úszó kelet-európai bérházak folyosóin rettegni még mindig olyan nagyszerű időtöltés, mint 2017-ben volt.
Az elme, mint céges tulajdon
Az Observer története 2084-ben játszódik, Krakkó városában. Ebben a nem túl rózsás jövőben Lengyelország lényegében egy az egyben a Chiron vállalat uralma alatt nyög, a cég emberei pedig az emberek paranoiáját kihasználva magukhoz ragadták a hatalmat, és kikiáltották az Ötödik Lengyel Köztársaságot. Mint minden diktatúra, a köztársaság is a rendőrség segítségével tartja kordában a polgárokat, ebből a munkából pedig oroszlánrész jut az úgynevezett Observereknek, akik képesek feltörni mások elméjét, ha a hagyományos vallatás valamilyen okból kifolyólag csődöt mondana.
Történetünk főszereplője, a cyberpunk-ikon Rutger Hauer által szinkronizált Daniel Lazarski pont egy ilyen Observer, aki kap egy igencsak különös üzenetet rég nem látott fiától. Lazarski természetesen lenyomozza a hívást, ami egy romos, lecsúszott bérházból érkezett, azonban a helyszínre siető férfi a fia helyett csak egy lefejezett hullát és számtalan rejtélyt talál. Innentől kezdve pedig a mi feladatunk lesz, hogy kiderítsük, mi történt a gyilkosság helyszínén, és a fiunkat is előkerítsük, ha már arra járunk. Nem árt azonban vigyázni, hamar kiderül ugyanis, hogy a bérházban nemcsak mi tudunk szórakozni az emberek agyával…
A detektívmunka pepecselős oldala
Alapvetően az Observer: System Redux felépítése nem változott olyan sokat a 2017-es kiadáshoz képest. Igaz, bekerült három új küldetés, és a készítők az eredeti missziókat is finomhangolták (ezekről bővebben majd kicsit később), azonban az alap mechanikák így sem változtak. Azaz a cselekmény ezúttal is egyetlen bérházban játszódik, fegyverünk természetesen továbbra sincs, a helyszíneket elektronikus és biológiai szkennerrel vizsgálhatjuk, a gyanúsítottak agyát pedig ugyanolyan lázálomszerű jelenetek során törhetjük fel.
Ezeken kívül pedig az Observerről azt is feltétlen tudni kell, hogy egy pillanatig sem rejti véka alá a detektív szakma komótos oldalát. Avagy itt a helyszínelések során minden fiókba be kell néznünk, minden kis kütyüt és bigyót be kell szkennelnünk, valamint minden szomszéddal beszélnünk kell, ha valamilyen eredményt akarunk elérni. Ez természetesen rengeteg vakvágánnyal és utólag visszagondolva feleslegesnek tűnő sétálgatással jár, azonban játék közben nem érzünk ebből semmit, hála a nagyon nyomasztó, nagyon cyberpunk és nem utolsósorban nagyon kelet-európai hangulatnak.
Egyedül egy helyen bicsaklik meg az atmoszféra, ez pedig pont az a szakasz, amikor mások elméjét törjük fel. Alapvetően az ilyenkor jelentkező látomások nagyon ötletesek és érdekesek (főleg a játék második felében), azonban a fejlesztők kicsit mintha túlhúzták volna őket. Egy-egy hackeléssel általában tíz perc vagy negyed óra is simán elmehet, ilyenkor pedig azért érezni, hogy kicsit sok lesz a jóból. Ez már az alapjátéknál is így volt, és ilyen szempontból sajnos a System Redux kiadás sem változott.
Azonban ezeket a kisebb kisiklásokat leszámítva az Observernek valami félelmetesen erős hangulata van, ami már a nyitó képsoroknál lerohanja az embert, és nem is ereszti a stáblistáig. Legyen szó akár a helyszínként funkcionáló, lepukkantat a modernnel vegyítő bérház folyosóiról, akár a sztoriról, akár az azóta sajnos már elhunyt Rutger Hauer szinkronjáról, a játék minden aspektusából valósággal csöpög a nagybetűs atmoszféra, ami ráadásul az újgenerációs újításoknak hála nagyobbat üt, mint valaha.
Ez itt már a jövő?
Az Observer: System Redux ugyanis elég alaposan belenyúlt az eredeti Observer receptjébe, ezek a változások pedig jobbára pozitívan sültek el. Az első dolog, amit rögtön az indítás után ki fogunk szúrni, az az, hogy a grafika fel lett javítva. Egyrészt 4K-ban is élvezhető a játék, de a változások már fullHD felbontás mellett is egyből szemet szúrnak. Egyedül a ray tracinggel lehet gond, ez ugyanis egyelőre meglehetősen bugos, legalábbis nálunk nagyon furán kezdtek viselkedni a fények, mikor bekapcsoltuk ezt a funkciót.
A másik jelentősebb újdonság, hogy bekerült három friss mellékküldetés a sztoriba, melyeknek hála új, az alapjátékban még gondosan lezárt lakások titkaira deríthetünk fényt. Ezek az extra missziók pedig nagyszerűen sikerültek, jól passzolnak a fő sztorihoz, segítségükkel pedig egy kicsit jobban elmélyedhetünk az Observer sötét és komor világában, ami mindig öröm.
Emellett pedig más, apróbb változásokat is tapasztalni fogunk mind a narratívában, mind a játékmenetben. A kötelező bujkálós részek például kicsit lerövidültek, ami igencsak jó hír, hiszen az eredeti Observernek ironikus módon az volt az egyik leggyengébb pontja, mikor már nemcsak hallottuk azokat a rémségeket, akik ránk vadásztak, hanem egy légtérbe is kerültünk velük.
A jövő félelmetesebb, mint valaha
Mindent összevetve az Observer: System Redux egy több mint kellemes felújítása vagy újgenerációs frissítése a 2017-es alapjátéknak, mely nemcsak jobban néz ki, mint az elődje, de ütős extra tartalmakkal is kedveskedik a vásárlóknak. Igaz, hogy nem mentes a hibáktól, de amennyiben bejönnek a Bloober Team egyéb horrorjai (és nem bánjátok, ha egy játékban rengeteget kell sétálni), erre is csapjatok le nyugodtan, jó eséllyel nem fogtok benne csalódni.
