A Q Games 2007-ben indította útjára a PixelJunk névvel fémjelzett játéksorozatát, miután az alapító Dylan Cuthbertnek elege lett előző munkaadója, a Sony zsarnoki kreatív kontrolljából. Elhatározta, hogy a csapatával a saját kezébe veszi az irányítást, és olyan, főleg kisebb méretű játékokat fognak készíteni, amelyekben kiélhetik a kreativitásukat, de egyúttal ismerős élményt nyújthatnak a felhasználóknak, mindezt két dimenzióban, mivel szerintük ezzel érhető el a legszebb látvány. Eme filozófia mentén a PixelJunk sorozatban eddig nyolc, élvezetes és szerethető játékot kaptunk, amik között találunk twin stick shootert, tower defense címet, platformert, versenyjátékot, most pedig már egy olyan hibridet is, ami a Terraria alapelemeit keveri egy gyárszimulátorral.
A LEVESBIZNISZ NEM JÁTÉK
Mint minden PixelJunk játék, úgy a Nom Nom Galaxy sem a történet terén domborít. Ez itt szimplán annyi, hogy ebben a világban a galaxis első számú értékei a levesek lettek, így hatalmas verseny zajlik, hogy ki tudja a legjobb ízekkel kielégíteni a vásárlói igényeket. A kampány során a feladatunk az, hogy a legnagyobb cég friss szerzeményeként bolygóról bolygóra haladva minél több riválist szorítsunk ki, elárasztva a piacot ínycsiklandó étkeinkkel. A hódítóút két részre oszlik: az egyik a bázisunk folyamatos bővítése, védelme, illetve a munkafolyamatok automatizálása, a másik pedig a levesek hozzávalóinak (két alapanyag kombinációja kell egy konzervhez) megtalálása, ami a véletlenszerűen felépített és különböző változókkal nehezített bolygó felásásával jár, miközben kiélezett üzleti verseny folyik a helyi riválissal. Sikert csak akkor tudunk elérni, ha folyamatos ütemben szállítjuk a változatos termékeket, amihez a bázis jó előre kigondolt felépítése szükséges – itt jön elő a játék menedzserrésze, egy rossz alapokra helyezett komplexum ugyanis a verseny végét is jelentheti, ugyanakkor nincs mód arra, hogy teljesen önálló legyen a termelés.
A munka oroszlánrésze a játékosra hárul (van kooperatív mód és multiplayer is), ugyanis minden hozzávalót nekünk kell megtalálnunk és visszavinnünk feldolgozásra. Ezekért a föld alá vezet az utunk, ami a Terrariában látottakhoz hasonlóan zajlik, ám annak itt egy egyszerűsített változatát kapjuk, hiszen csak az ásásra és alapszintű, félkész épületekkel történő legózásra kell koncentrálni. A gyűjtögetést nehezíti, hogy az oxigénellátás véges, az esés sebesüléssel jár, a járatok pedig egy rossz mozdulattól beomlanak, akár a gyárunkat is magukkal rántva, így egy meggondolatlan expedíció katasztrófával, de minimum a karakterünk vesztével jár. A halál szerencsére nem nagy csapás, csak némi pénz és építőelem vész el, de mivel sürgető a verseny és limitált mennyiségű időnk van (napokra oszlik a termelés), nagyon bosszantó lehet minden hiba.
GYOMORRONTÁS
A Nom Nom Galaxy többnyire jól kidolgozott, egymásra épülő játékelemei egy meglepően komplex élményt alkotnak, ami magába tudja szippantani az embert, elsősorban azokat, akik fogékonyak az ilyen sandboxszerű, építgetős címekre. A szórakozás azonban cseppet sem felhőtlen: a kezelés ügyetlen, a mozgás sokszor problémás, a kampányon kívüli, napi kihívások formájában jelentkező minijátékokat nem számítva pedig a játékmenet rövid idő után fájóan önismétlővé válik, sőt átfordul frusztrálóvá is, így csak egy, közepesnél azért jobb, de igazán jónak sajnos nem nevezhető programot kaptunk, ami kizárólag kis adagokban nyújt kikapcsolódást.
