Az emberiség, miután tönkretette a Földet, a Marsra költözött. Alig páran maradtak „idehaza”, többek között nagyapánk, aki egy kis völgyben élt, amire éppen rázúdult kb. a Tejútrendszer minden bálázott szemete. Ráadásul az öreg sehol. Így bár csak annyi lenne a feladatunk, hogy megkeressük, de ehhez előbb nagytakarítást kell végeznünk, majd kialakítani egy komolyabb farmot, hogy megfeleljünk azoknak a helyi lakosoknak, akik természetesen csak 6-8 küldetés elvégzése után hajlandóak közölni, hogy a nagyapánk egy másik kastélyban lehet. Ezzel nyit a No Place Like Home.
Szelektív hulladékgyűjtés
Első és fő feladatunk minden pályán, házban, pincében, tyúkólban stb., hogy a nálunk lévő lézerfurólándzsaizével széttörjük a szemétbálákat, majd felporszívózzuk a hátunkon hordott tartályba. Nemcsak azért, mert különben nem tudunk közlekedni, netán a szépérzékünk/lelki kényszerünk miatt, de azért is, mert eleinte csak innen szerezhetünk erőforrásokat. A szemét adja az építőanyagot (magában vagy később átalakítva), itt jutunk hozzá vetőmaghoz, és hasznos tárgyakhoz. Sőt, a küldetésekben gyűjtendő, meglátogatandó dolgokat is általában pár ilyen halom fedi, így tényleg le kell tisztítanunk mindent. A játékkal töltött 24 órából 8 biztos ezzel telt el – és lényegesen többnek éreztem. Változatosságot ebben csak a robotpókok jelentenek, amik néhol a szemétkupacok között pihennek, és rossz néven veszik létezésünket. Őket is a fúróval, illetve a porszívóval kombinált víztartállyal iktathatjuk ki, különben agyon ugrálnak meg köpnek, és hazateleportálunk gyógyulni. De miután megismertük a lények, és főleg az MI-jük korlátait, 1-2 helyzetet leszámítva inkább csak idegesítőek, mintsem veszélyesek.
Ha a szemétszedéssel megvoltunk egy területen, általában küldetést és alapanyagot is kapunk valami termeléshez. Ez a része kellemesen működik a játéknak, bár a magok szaporítása eleinte kissé macerás madáreleségként (ne kérdezzétek!). A beszerezhető állatok viszont jópofák, és tejelnek is rendesen. Ráadásul az idő sem szorít, simán átaluszkálhatunk pár napot, amíg megterem a zöldség, ha arra van szükségünk. Így lassan meglesz, amivel felturbózhatjuk a farmfelszerelést és a fúrót is, hogy megnyissuk az újabb területeket, majd kezdjük elölről. Tudjátok, hogy megy ez egy farmoidvaniában.
És ezt így hogy?
Ha minden igaz, a cikk írásokor még úgy áll, hogy pár napon belül megjelenik a játék. Ami nehéz helyzetbe hoz az értékelésével kapcsolatban, mert a legfrissebb, március 11-i verzió, a 0.35.K_170. Már a neve alapján is egyértelmű, hogy elég messze áll a teljes verziótól, és a küldetéssor lezárása is hiányos. Egészen pontosan az 5. fejezet úgy zárult, hogy közölték, akkor most majd használhatom a hajót, hogy végre megtaláljam a nagyapám a vízalatti városban, vagy hol – csak éppen sehol nem volt hajó. Egyedül egy csatornába sikerült lesétálnom, majd onnan egyre mélyebb vízbe, hogy végül átessek a világon, és visszatérjek egy korábbi mentéshez. Rendben, az új Battlefield is úgy jelent meg, hogy áteshetünk a világon, ami másoknak sokkal többször sikerült, de ez a játék sincs még kész. Lehet, hogy szinte csak egy lezáró párbeszéd hiányzik belőle, de lehet, hogy újabb küldetéssorok. Nem mellesleg kényelmi funkciók, jobb kezelőfelület, jobb térkép, hogy ne kelljen órákat rohangálni a küldetések miatt... normális párbeszédek, meg pár hasonló jelentéktelen apróság is bekerülhetne még a teljes verzióba. Az ígéretek szerint a horgászat biztos bekerül, majd, megjelenés után, amikor talán az indie-sebb gondokat is javítják, mint pl. textúra belógások, mini elakadások, felvehetetlen és eltűnő tárgyak és a többi.
Ezzel a No Place Like Home erőteljesen sütőtökön szúrta magát nálam, hiszen senkinek nem ajánlhatom, hogy nyitáskor szálljon be a takarításba. Ha akkor még 0.36-lesz, akkor azért, mert nincs kész, ha meg hirtelen 1.0, akkor azért, mert nem lehet tudni, mi minden változott. Akad bőven gazdálkodós játék, amivel ki lehet húzni, amíg kiderül milyen lett a tényleg végleges (?) verzió, takarításra vágyóknak pedig ott van például a Viscera Cleanup Detail. Erre meg visszatérünk az őszi aratáskor.
