Mint az NHL-játékok őszinte híve, úgy szólok most hozzátok, kedves olvasók. De kibővíthetném azzal is, hogy amíg volt számítógépre írt verziója a programnak, nem lehetett engem kiszakítani előle, megismertem az összes játékost, csapatot, a nagyon kiegyenlített erőviszonyokat, és ennek a csodálatos sportnak minden szépségét. Tudok ám még őszintébb is lenni! Nekem az NHL 09 óta nem volt hokis játékom, csak nyálamat csorgatva néztem a konzoltulajdonosokat, akik a kanapén ülve módszeresen kenték el egymás száját. Az eddig eltelt nyolc év alatt rengetegszer futott át az agyamon, hogy vajon mikor játszhatok én is újra a világ legjobbjaival, mikor lehetek ismét részese a Detroit Red Wings napi életének, emellett persze hangoztatva azt is, hogy én egy játék miatt nem fogok konzolt vásárolni. 2016 van, a televízióm képernyőjén az NHL 17 tölt éppen befelé, jobbra nézve pedig egy fekete doboz csücsül a sarokban. Kitaláltátok, ugye? Rövid az élet arra, hogy várjunk a csodákra, az ember olykor kénytelen beállni a sorba. És ha már konzolra tettem a voksom, gyorsan a korábbi részekbe is belevetettem magam, hogy lássam, miből maradtam ki az elmúlt években.
MODERN SPORT, MODERN KÖNTÖSBEN
Az izgatottságomat kellően fokozta, hogy közel 20 GB adatot kellett letöltenem, mire jégre léphettem, azonban ha nem bírunk várni, akkor egy bizonyos letöltési szint után már egy bemutató-mérkőzést is lejátszhatunk – sajnos hivatalosan itthon nem kapni dobozos változatot. A széria rutinos játékosai természetesen már nem fognak hanyatt vágódni attól, hogy Doc Emrick és Eddie Olczyk arca fogadja őket az NBC csatornáról, de ahogy kedélyesen elbeszélgetnek az esti mérkőzésről, óriási kedvet csinálnak a játékhoz. Tavalyhoz képest még bővebben és változatosabban igyekeznek nekünk felvezetni, majd a padok mellől Ray Ferraróval kiegészülve kommentálni a mérkőzéseket. Ha nem ismernétek Eddie-t vagy Rayt, akkor csak elmondanám, hogy koruk nagyszerű játékosai voltak a maguk idejében. A valós alakok után szembesülünk az arénával, a játékosokkal és az egyéb hangulateffektekkel, s olykor igen nehezen állapítható meg, hogy mikor látunk valódi képeket és mikor a játékot magát. Az Ignite Engine hajtja továbbra is a programot, de szépségen idén nagyon sokat sikerült csiszolni. Ilyen szinten, hamisítatlan amerikai sporthangulatot utoljára a 2K kosárlabdajátékainál láttam csak. A hangulatelemekről még fogok szót ejteni, de most ideje belebonyolódni a játék mélyebb tartalmába, valamint arra is ki kell térnünk, hogy mennyit fejlődött a koncepció a tavalyi évet követően.
ÓVATOS DUHAJOK
Tudvalevő, hogy a két évvel ezelőtti játékban sokan csalódtak, hiányoztak a mostanra már alapnak tekinthető játékmódok. Nem volt például EA Sports Hockey League, ahol barátainkkal tudunk klubba verődve meccseket játszani, holott a FIFA is sikeresen magáévá tudta tenni ezt a modellt. Ezeket a hiányosságokat a tavalyi és az idei részben sikerült pótolniuk a fejlesztőknek. Van Hockey Ultimate Team (HUT) is, kártyapakkokat nyitogatva kell építenünk egy tökéletes összhanggal rendelkező csapatot, lehetőleg olyan teljesítményt nyújtva, amiért teletömhetjük a zsebünket és tudjuk működtetni a gépezetet. A játék természetesen most is többféle csomagban vehető meg, a legdurvább Super Deluxe Editionben például 25 héten át kapunk heti két ingyenes arany csomagot.
Az árára viszont már nem térnék ki, mert a hátralévő oldalak kiszakadnának a súlya alatt. A jó hír az, hogy ha nem nagyon vagyunk oda a HUT-ért, akkor a normál verzióval is teljesen jól fogjuk magunkat érezni, hiszen nem nagyon van olyan exkluzív tartalom, ami más játékmódokat érintene. A FIFA-hoz hasonlóan helyet kapott az úgynevezett Draft mód, ahol random sorsolás útján kapunk viszonylag nagyon jó kortárs és klasszikus játékosokat, majd ezzel a hirtelen összedobált csapattal kelhetünk versenyre az internet legjobbjaival. Bevallom őszintén, ez nagyon a szívemhez nőtt. Vannak ugyanis olyan gladiátorok, akik a maguk érájában sisak nélkül hasították a jeget, és Isten őrizzen, hogy ezt egy mai programban is máshogy kíséreljék meg! Ha betalál a pakk, akkor betalál, ez az élet rendje. Az utolsó játékos, aki ezt hivatalosan megtehette, Craig MacTavish volt. A repertoár kibővítésén azért igyekeztek dolgozni az EA-nél. Tökéletesen megragadva az alkalmat, bekerült a World Cup of Hockey 2016, azaz a Jégkorong Világkupa hivatalos játékmódja, amelyet 12 év után, idén újra Kanadában rendeznek meg, nagyon nívós válogatottakkal, de NHL-szabályokkal és -pályaméretekkel.
A SAJÁT CSAPATOD
Az úgynevezett menedzsermód – avagy Franchise Mode – a többi sportjátékhoz képest jobban koncentrál az anyagiakra, a stadionunk fejlesztésére és a jegyárakkal való egyensúlyozásra. Amerikában nem ritka, hogy egy-egy csapat például várost vagy államot is vált az üzlet jobb működése végett. Ezt most már mi is megtehetjük, ha a helyzet úgy kívánja. A teljes karrier itt 25 évet is felölelhet, persze csak akkor, ha nem rúgnak ki minket idő előtt. Az olyan apróságokról már ne is beszéljek, hogy kiválaszthatunk minden mérkőzésre egy akciót, amivel a szurkolók kedvében járhatunk. Legyen ez a bólogató figurák olcsóbbá tétele vagy pólóosztogatás egy szezonnyitó meccs alkalmával. A játék egyik leginkább lenyűgöző része a csapat- és játékoskészítő. A saját arénánkat olyan szintű részletességig megtervezhetjük, hogy például milyen legyen az egyes székek, korlátok, plexirögzítő rudak vagy a korongfogó háló színe. Beleszólásunk van a hangtechnikába is, kiválaszthatjuk a hazai gólok után szóló örömzenét, az emberelőnyös szituációt nyitó korongbedobás előtti számot, de a jumbotron (eredményjelző a plafonon) által kibocsájtott füsteffektek fajtáját és színét is belőhetjük.
Nagyon fontos jó előre kitalálni a csapatunk fő színeit, mert miután ez megtörtént, mindenhol, ahol bármilyen külcsínbéli változtatást eszközöltünk, a különböző minták szerint elrendezve egyetlen gombnyomással alkalmazhatjuk az előre kitalált színkompozíciókat. A mezeknél is hasonló az elv, nagyon nagy szabadságot kapunk a csapatlogó megalkotásához is, hogy aztán természetesen hazai környezetben mindenhonnan az köszönjön vissza. A végeredmény egy olyan szinten sajátnak érezhető élmény lett, amelyet nehéz szavakba önteni. Gyakorlott PC játékosként mondom, hogy a modok alkalmazásának gondolata ezek láttán meg sem fogalmazódott bennem, hiszen itt mindent megkapunk. A válogatott csapatok felhozatala viszont sok éve változatlan, pedig hazánk fiai is megérdemelnének egy helyet, hiszen kiválóan szerepeltek az A csoportban. Összességében azonban nincsen ok panaszra, az NHL 17 nagyon ütős kis cucc!
