„Kaptam egy álmot, és elvesztettem egy apát.”
A történet 2111-ben veszi kezdetét. Túl vagyunk a mesterséges intelligenciák háborúján és az első űrbéli függetlenségi háborún, mely a föld mamutvállalatai és azok kolóniái között zajlott. Főhősünk, Marcus Cromwell apja volt az első űrben született gyermek, és mint élő történelmi jelképet, őt kérték fel az első kolonizációs hajó kapitányának, hogy utazzon át egy féregjáraton az ismeretlenbe. Hogy apánk nyomdokába lépjünk, minket csak kilőttek egy vadászgépből, és miután tíz évig orbitális hulladékként sodródtunk megfagyva az űrben, kiolvasztottak, és lettünk így egy rég lezajlott háború hősei.
Olyan világban térünk magunkhoz, melyet a Föld kivételével a mamutvállalatok irányítanak. A SpaceTech, egy a sok cég közül, tett nekünk ajánlatot, mely elfogadásával kezdhetjük meg utazásunkat. Első megbízásként egy konvojt kísérünk a Jupiter szektorba. Rutinszerű és unalmas feladatnak ígérkezik, ám az űrbéli vákuumban már érződik a térségben növekvő feszültség. Alig tértünk magunkhoz a nyolc hónapig tartó utazásunkból, máris a Kissaki Szindikátus rombolói vicsorognak ránk. Cégek közti fegyveres konfliktusokra, vállalati titkokra derül fény, és mindez csak a mi kis naprendszerünk jelentéktelen gondjait megoldó bemelegítő volt. Hamarosan mechanikus létformákkal, idegen barátokkal és kalózokkal, hataloméhes fajokkal, űrbéli rovarokkal, egész civilizációkra kiható döntésekkel tarkított kaland veszi kezdetét.
„Mit gondol, mit jelent a kapitány a nevem mellett?”
Hanula Zsolt (alias Hancu, aki a PC Guru szerkesztőségének is oszlopos tagja volt huzamosabb ideig) a játék korábbi vezető tervezője, mikor még Imperium Galactica 3 néven futott a project, így nyilatkozott: „Ha a játék stílusát definiálni akarnánk, akkor taktikai-stratégiai játékot írunk”. A fejlesztés azóta átvészelt pár nehéz időszakot, és helyenként jócskán megvagdosták a tervezett tartalmat, így végül a Nexus egy valós idejű űrcsatákat lebonyolító, lineáris küldetéssorozatú játék lett. A kezdetekben csak egy hajó irányításával kell megbirkóznunk, majd egy kis, háromtagú flottával gyakorolhatjuk a taktikázást. Szerencsénkre Marcus barátunk nemcsak egy két lábon járó hős, hanem tényleg valódi tehetséggel van megáldva. Kevesebb mint egy év alatt a kapitányi rangból altengernaggyá léptetik elő, így a játék végére már egy tekintélyesebb hajóhadnak parancsolhatunk.
Minden egység felett teljes irányítással rendelkezünk, ami olyan részletességekig tölti ki a játékot, hogy meghatározhatjuk, melyik fegyvernek milyen célpontot adunk, így egy hajóval lőhetünk akár több ellenségre is. Mindez már csak azért is lényeges, mert a Nexusban három különböző sebzéstípust különböztetünk meg: el kell döntenünk, hogy pajzsrombolásra, hajótestrombolásra vagy az ellenség berendezéseinek kilövésére koncentráljuk a tüzet. Kiküldhetünk vadászokat vagy kommandós egységeket, és míg az előbbiek igen hatékonyan pusztítják a célpont rendszereit vagy védhetnek meg minket más vadászoktól, az utóbbiak a precíziós ágyúk híján a már védtelen hajók megszállására és szabotálására használhatók. Emellett szabályozhatjuk a tartalékenergiánk függvényében, hogy miként osszuk el a hajónk energiafogyasztását, arról már nem is szólva, hogy a sérült egységek javításának fontossági sorrendjét is mi adhatjuk meg. Mindezek mellett két küldetés között lehetőségünk van a hajóink felszerelésének lecserélésére is, így összességében temérdek lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy milyen szituációt milyen módszerekkel oldjunk meg.
„Ami a játékot illeti: a kidolgozott taktika nem a szerencsén múlik.”
A velejéig kidolgozott taktikai rendszer mellett a Nexus remek történetet kapott, és habár a játékos tettei nem befolyásolhatják a kimenetelét, az egyes missziók során felmerülő mellékfeladatok elvégzésével küldetéseinket eltérő eredménnyel zárhatjuk le. A játékon belül készített átvezető jeleneteken túl a nagyobb epizódok között végignézhetünk pár kiemelkedő minőségű animációt is, ráadásul minden próbatételünk előtt kapunk egy szöveges eligazítást, ahol képek és információmorzsák mellett megjelenítik az adott rendszer taktikai helyzetét is. Ennyitől azonban még nem lenne izgalmas a feladatunk. A történések egymást követik a küldetésünk alatt is, melyben nem egyszer teljes fordulatot vesz a cselekmény. Mindezt a fejlesztők a játék során felbukkanó párbeszédablakokkal oldották meg. A játék ezen részét humoros, helyenként enyhén erőltetett megjegyzések, karakterek közötti viták és ellentétek, a háttérből behallatszódó eseményekkel fűszerezett akciójelenetek teszik érdekessé. Sajnos a magyar fejlesztés ellenére csak szöveges fordításokat tartalmaz a játék, úgyhogy mindezen jeleneteket kizárólag angol szinkron mellett élvezhetjük.
„Húzódjon hátra... és figyeljen, milyen az, amikor egy igazi hadihajó
lép csatába!”
A játék legfigyelemreméltóbb tulajdonságai közé tartozik az apró részletekre való odafigyelés, a realisztikus ábrázolás és hanghatások, melyek hiányában egy hosszabb ütközet teljesen élvezhetetlen lenne. A hajómodellek valóságosak, a hajtóművek az iránynak és sebességnek megfelelően kapnak gyújtást, látványos csóvákat húzva maguk után. Ahogy a vadászgépek cikáznak a rombolók között, kerülgetik az egyenként utánuk forduló ágyúk lövedékeit, miközben az egymásra sortüzet zúdító csatahajók pajzskisülései villannak fel minden irányból, rögtön olyan érzésünk támad, mintha mikroszingularitásként magába húzott volna minket a képernyő, és magunk is ott lebegnénk saját szkafanderünkben a csata közepén. Ilyen hatások mellett már nem is csoda, ha reflexszerűen behúzott nyakkal vészeljük át egy ostromágyú eldörrenésének hatalmas moraját, vagy aggódva figyeljük a bajbajutott hajóink riadójelzésére megindult evakuációs kabinok kidokkolását. Mindezen élményhez hozzájárul a kifejezetten ehhez a játékhoz készített Black Sun grafikai motor, mely kimagasló látványvilágot biztosít, nem utolsó szempontként kevés rendszerigénnyel.
Mi lett volna ha...
Az Imperium Galactica III-at hatalmas lendülettel és ígéretekkel harangozta be a Philos Laboratories. A kezdetekben választható karaktert, diplomáciát, kutatási projektek menedzselését, kolóniák építését, mellékküldetéseket ígértek a játékban, mindezt a véglegesen megkapott űrharc színvonala mellett. Ezen ígéretek megvalósulásával a Nexus kétségkívül méltó utódja lett volna az Imperium Galactica sorozatnak. A játék azonban magában hordozza a készítése során felmerült problémákat, így sokunk csalódottságára csak a töredékét kaptuk meg annak, ami visszahozta volna a magyar űrstratégia hírnevét. Legnagyobb hibájaként azt lehet felróni a Nexusnak, hogy ilyen alapokon mennyivel több lehetett volna.
