Kezdjük azzal, hogy elfelejtjük a
címet. A játéknak szinte semmi köze nincs a Simshez, nem kell
szükségleteket kielégíteni, a kapcsolatrendszer, az építkezés
egyszerű, mint a faék. A játék alapvetése sem túlbonyolított:
van egy mágikus világ, amelyben különleges építőmesterek
működnek. Egyszerű eszközökkel testre szabható hősünk is
ilyen figura, a város, ahová érkezünk, az előző kolléga
távozása után mára teljesen lerongyolódott; célunk, hogy
nulláról öt csillagos paradicsommá fejlesszük a helyet. Ehhez
össze kell haverkodni a városba érkezőkkel, nekik házat építeni,
majd kívánságuknak megfelelően berendezni azt, az általunk
készített tárgyakkal. Ezen munkálatok kivitelezése ugyancsak
gyerekjáték, szó szerint: tulajdonképpen legózásról van szó,
különféle méretű és formájú elemek egymáshoz passzintásával
alkothatunk. A házaknál szabad kezet kapunk, a bútoroknál van egy
tervrajz, ám ehhez sem kell ragaszkodni mindenben, a kreativitás
foka igen magas, tényleg szabadon szárnyalhat a fantáziánk.
Mindebbe az esszenciák és a tulajdonságok visznek változatosságot. Vannak rajongó, művelt, ijesztő, aranyos, humoros és ínyenc simek, ezen attribútumokhoz tartozik összesen 84 esszencia: egy almafáról lerázott gyümölcsöt felszedve például hozzájutunk az almakivonathoz, mely a legutóbbi kategóriába tartozik. Ha egy hasát kedvelő figurának asztalt készítünk, azt adott számú és típusú esszenciával kell lefestenünk, például 3 alma és 1 torta felhasználásával. Bonyolítja a dolgot, ha mondjuk egy szék öt elemből áll a tervrajz szerint, és nekünk el kell mázolnunk nyolc kivonatot. Ilyenkor két dolgot tehetünk: vagy hozzáépítünk még ezt-azt a hokedlihoz, vagy mondjuk a széklábakat nem egy, hanem két elemből rakjuk össze. Látható, hogy a játék nemcsak szórakoztató, hanem oktató is, a fantázia és kreativitás mellett némi matekra, mértanra, térlátásra, logikára is szükség van.
Az esszenciákat fákról szüretelt gyümölcsök és virágok, vízből kifogott élőlények és tárgyak, föld alól egy fémdetektor segítségével előásott holmik rejtik, illetve a kapcsolatokért is kapunk: pár kedves szó, és repülnek a „levek”, mégpedig olyan, amilyen jellemű az adott sim. Hozzáteszem, fákat mi magunk is ültethetünk, gondozhatunk, és ki is vághatjuk azokat – ez a szabadságfok az egész városra érvényes, az összes házat átalakíthatjuk, átfesthetjük, berendezhetjük ízlésünk szerint. Jópofa dolog, hogy az irányítás PC-n is interaktív, a fák lombját megmarkolva és megrázva tudunk betakarítani, a horgászásnál is be kell rántanunk a botot. Ezek a mókák, valamint maga az alkotás is fejleszti az egérhasználatot, bár nekem voltak gondjaim, nem mindig érti meg a játék, mit akarsz csinálni; előfordult, hogy egy kész házat dobtam a kukába, pedig csak az egyik ablakot akartam arrébb tenni – visszavonás pedig nincs...
Sikeres munkád eredményeként szép lassan eléred az újabb csillagokat, mely három dolgot eredményez. Egyrészt mind többen jönnek városodba, ami azért jó, mert válogathatsz köztük: aki akarja, csak ijesztős simeket telepíthet le, akinek a rózsaszín ezer árnyalata jön be, a cukikat gyűjtheti össze. Másrészt bejuthatunk a település korábban elzárt részeibe, amely újabb építési telkeket és esszenciákat jelent; hozzáteszem, ez a kelleténél jóval bonyolultabbá teszi az egészet, mert egy idő után visszaemlékezni arra, hogy honnan is lehet egy mézeskalács-figurát előkaparni, nem egyszerű történet. Harmadrészt, és ez már a PC-s verzió újdonsága, a második csillagot elérve elutazhatsz a kertedbe: ez egy virtuális játszótér, mely ugyan offline módban is működik (esszenciákat termelhetünk, építkezhetünk), de az igazi jelentősége, hogy internetes fiókunkba bejelentkezve akár hét barátunkat is meghívhatjuk ide, és közösen építhetünk fel egy városkát, felpróbálhatjuk egymás ruháit, chatelhetünk, az általunk készített bútorokat csereberélhetjük, sőt még fogócskázni is lehet.
Az értékelés ezúttal sem egyszerű dolog. A játék grafikáját csak dicsérni tudom, stílusos, kedves, a célcsoporthoz szóló, a Viva Pinata hangulatát, élénk színvilágát idézi, bár annál kicsit plasztikusabb, az animáció is aranyos. Egyszerűek, de jól sikerültek az objektumok, az esszenciákkal festegetés, a különféle minták keverése látványos hatást eredményez, az egésznek van egy sajátos, kajla bája, ami biztosan elvarázsolja a srácokat. A zene nem egy nagy durranás, a hangok viszont ugyancsak bájosak, a szokásos halandzsát halljuk, a témához illő kivitelben.
Az egészet egy dolog rondítja el: bár gépigénye szinte nincs, egy mai átlagvason simán elkocog, ám épp ezért érthetetlen, hogy épp úgy, mint a konzolos verziónál, itt is állandóak a töltögetések: ha belépsz egy házba, ha átmész egy másik területre, jön a töltés, és nem is az a felvillanós fajta, hanem az ücsörgős. Ráadásul valami elképesztően buta módon oldottak meg néhány folyamatot a tervezők. Ilyen a bútorkészítés: odamész a műhelyedhez, rákattintasz az ajtóra, majd a Belépés ikonra, jön egy menü, kiválasztod, mit akarsz csinálni, ha ez egy megbízás, előbukkan még további 2-3 opció, ezután indul a betöltés. Ha egymás után három cuccot akarsz összetákolni, az egész műsort háromszor kell eljátszanod: kalapálás, kilépés, hátra arc, belépés, és így tovább, ami ugye hat töltögetést jelent, és ezt mindig végig kell ülnöd. Ezen azért dolgozhattak volna még picit a fiúk-lányok...
A játékkal talán mégiscsak az a legnagyobb probléma, hogy meglehetősen repetitív és egysíkú: megismerkedsz valakivel, meghívod a városba, megépíted neki a házát, felveszed tőle a küldetést, összeácsolod a kívánt berendezést (előtte, ha kell, összevadászod a szükséges esszenciákat), és ezt eljátszod még párszor (egy-egy koma 3-4 megbízást ad), aztán kezded elölről, újra meg újra. Miután hősödnek nincsenek szükségletei, és a kapcsolatrendszer sem játszik semmiféle szerepet, semmi olyan nincs, ami kicsit oldaná ezt a taposómalmot. Igaz, lehet pancsolni a szökőkútban, csinosítgathatod a saját házadat meg másokét, a pecázás és a kertészkedés felfogható egy minijátéknak, de azért a lényeg mégiscsak annyi, amit leírtam, és azért az, hogy egy hűtőt szellemekkel vagy angolszalonnával kenünk-e be, nem jelent akkora változatosságot. Ami pozitívum, az a korábban lezárt területek nyújtotta újdonság, ugyanis nagyon eltérő tájakat nyitsz meg, ahol a rájuk jellemző esszenciákat találod, és a kreatív szabadság maga, hiszen, hogy az előbbi példánál maradjak, ha akarod, minden frigót másképp raksz össze, ráapplikálsz csöveket, díszeket. Mindezt figyelembe véve okos dolog volt beépíteni az online módot a PC-s változatba, ami ugye mégiscsak jópofa lehetőség, főleg a mai, az internetet második otthonának tekintő ifjúság számára.
Bevallom, a MySims engem is jól elszórakoztatott, de igazán a 4-6-8 éves korosztály fogja élvezni. Akinél van ilyen csemete a családban, tegyen vele egy próbát, ültesse elé a srácot, ígérem, jól ellesz a kölyök. Ha a készítők jobban átgondolják a mechanizmust, megoldják a töltögetés problémáját, kijavítják a hibákat, sikeres franchise lehet a címből.
Festés szalonnával
Mindebbe az esszenciák és a tulajdonságok visznek változatosságot. Vannak rajongó, művelt, ijesztő, aranyos, humoros és ínyenc simek, ezen attribútumokhoz tartozik összesen 84 esszencia: egy almafáról lerázott gyümölcsöt felszedve például hozzájutunk az almakivonathoz, mely a legutóbbi kategóriába tartozik. Ha egy hasát kedvelő figurának asztalt készítünk, azt adott számú és típusú esszenciával kell lefestenünk, például 3 alma és 1 torta felhasználásával. Bonyolítja a dolgot, ha mondjuk egy szék öt elemből áll a tervrajz szerint, és nekünk el kell mázolnunk nyolc kivonatot. Ilyenkor két dolgot tehetünk: vagy hozzáépítünk még ezt-azt a hokedlihoz, vagy mondjuk a széklábakat nem egy, hanem két elemből rakjuk össze. Látható, hogy a játék nemcsak szórakoztató, hanem oktató is, a fantázia és kreativitás mellett némi matekra, mértanra, térlátásra, logikára is szükség van.
Az esszenciákat fákról szüretelt gyümölcsök és virágok, vízből kifogott élőlények és tárgyak, föld alól egy fémdetektor segítségével előásott holmik rejtik, illetve a kapcsolatokért is kapunk: pár kedves szó, és repülnek a „levek”, mégpedig olyan, amilyen jellemű az adott sim. Hozzáteszem, fákat mi magunk is ültethetünk, gondozhatunk, és ki is vághatjuk azokat – ez a szabadságfok az egész városra érvényes, az összes házat átalakíthatjuk, átfesthetjük, berendezhetjük ízlésünk szerint. Jópofa dolog, hogy az irányítás PC-n is interaktív, a fák lombját megmarkolva és megrázva tudunk betakarítani, a horgászásnál is be kell rántanunk a botot. Ezek a mókák, valamint maga az alkotás is fejleszti az egérhasználatot, bár nekem voltak gondjaim, nem mindig érti meg a játék, mit akarsz csinálni; előfordult, hogy egy kész házat dobtam a kukába, pedig csak az egyik ablakot akartam arrébb tenni – visszavonás pedig nincs...
Sikeres munkád eredményeként szép lassan eléred az újabb csillagokat, mely három dolgot eredményez. Egyrészt mind többen jönnek városodba, ami azért jó, mert válogathatsz köztük: aki akarja, csak ijesztős simeket telepíthet le, akinek a rózsaszín ezer árnyalata jön be, a cukikat gyűjtheti össze. Másrészt bejuthatunk a település korábban elzárt részeibe, amely újabb építési telkeket és esszenciákat jelent; hozzáteszem, ez a kelleténél jóval bonyolultabbá teszi az egészet, mert egy idő után visszaemlékezni arra, hogy honnan is lehet egy mézeskalács-figurát előkaparni, nem egyszerű történet. Harmadrészt, és ez már a PC-s verzió újdonsága, a második csillagot elérve elutazhatsz a kertedbe: ez egy virtuális játszótér, mely ugyan offline módban is működik (esszenciákat termelhetünk, építkezhetünk), de az igazi jelentősége, hogy internetes fiókunkba bejelentkezve akár hét barátunkat is meghívhatjuk ide, és közösen építhetünk fel egy városkát, felpróbálhatjuk egymás ruháit, chatelhetünk, az általunk készített bútorokat csereberélhetjük, sőt még fogócskázni is lehet.
Kreatívok vs. programozók - 1:0
Az értékelés ezúttal sem egyszerű dolog. A játék grafikáját csak dicsérni tudom, stílusos, kedves, a célcsoporthoz szóló, a Viva Pinata hangulatát, élénk színvilágát idézi, bár annál kicsit plasztikusabb, az animáció is aranyos. Egyszerűek, de jól sikerültek az objektumok, az esszenciákkal festegetés, a különféle minták keverése látványos hatást eredményez, az egésznek van egy sajátos, kajla bája, ami biztosan elvarázsolja a srácokat. A zene nem egy nagy durranás, a hangok viszont ugyancsak bájosak, a szokásos halandzsát halljuk, a témához illő kivitelben.
Az egészet egy dolog rondítja el: bár gépigénye szinte nincs, egy mai átlagvason simán elkocog, ám épp ezért érthetetlen, hogy épp úgy, mint a konzolos verziónál, itt is állandóak a töltögetések: ha belépsz egy házba, ha átmész egy másik területre, jön a töltés, és nem is az a felvillanós fajta, hanem az ücsörgős. Ráadásul valami elképesztően buta módon oldottak meg néhány folyamatot a tervezők. Ilyen a bútorkészítés: odamész a műhelyedhez, rákattintasz az ajtóra, majd a Belépés ikonra, jön egy menü, kiválasztod, mit akarsz csinálni, ha ez egy megbízás, előbukkan még további 2-3 opció, ezután indul a betöltés. Ha egymás után három cuccot akarsz összetákolni, az egész műsort háromszor kell eljátszanod: kalapálás, kilépés, hátra arc, belépés, és így tovább, ami ugye hat töltögetést jelent, és ezt mindig végig kell ülnöd. Ezen azért dolgozhattak volna még picit a fiúk-lányok...
A játékkal talán mégiscsak az a legnagyobb probléma, hogy meglehetősen repetitív és egysíkú: megismerkedsz valakivel, meghívod a városba, megépíted neki a házát, felveszed tőle a küldetést, összeácsolod a kívánt berendezést (előtte, ha kell, összevadászod a szükséges esszenciákat), és ezt eljátszod még párszor (egy-egy koma 3-4 megbízást ad), aztán kezded elölről, újra meg újra. Miután hősödnek nincsenek szükségletei, és a kapcsolatrendszer sem játszik semmiféle szerepet, semmi olyan nincs, ami kicsit oldaná ezt a taposómalmot. Igaz, lehet pancsolni a szökőkútban, csinosítgathatod a saját házadat meg másokét, a pecázás és a kertészkedés felfogható egy minijátéknak, de azért a lényeg mégiscsak annyi, amit leírtam, és azért az, hogy egy hűtőt szellemekkel vagy angolszalonnával kenünk-e be, nem jelent akkora változatosságot. Ami pozitívum, az a korábban lezárt területek nyújtotta újdonság, ugyanis nagyon eltérő tájakat nyitsz meg, ahol a rájuk jellemző esszenciákat találod, és a kreatív szabadság maga, hiszen, hogy az előbbi példánál maradjak, ha akarod, minden frigót másképp raksz össze, ráapplikálsz csöveket, díszeket. Mindezt figyelembe véve okos dolog volt beépíteni az online módot a PC-s változatba, ami ugye mégiscsak jópofa lehetőség, főleg a mai, az internetet második otthonának tekintő ifjúság számára.
Bevallom, a MySims engem is jól elszórakoztatott, de igazán a 4-6-8 éves korosztály fogja élvezni. Akinél van ilyen csemete a családban, tegyen vele egy próbát, ültesse elé a srácot, ígérem, jól ellesz a kölyök. Ha a készítők jobban átgondolják a mechanizmust, megoldják a töltögetés problémáját, kijavítják a hibákat, sikeres franchise lehet a címből.
