A Nordic Games 2013-ban csapott le a csődbe ment THQ krosszmotorokat és quadokat felvonultató sorozatának jogaira, és rögvest be is jelentette, hogy a széria eredeti alkotóinak segítségével idén tető alá hozza a következő részt MX vs. ATV: Supercross címmel. A rajongók közül már sokan dörzsölték a tenyerüket, hogy majdnem négy ínséges esztendő után végre újra motorra pattanhatnak – ám keserű csalódás lesz számukra a széria visszatérése.
POR ÉS KESERŰSÉG
A játéklehetőségek igencsak szegényesek: indíthatunk egyszerű gyors versenyt, karriert, illetőleg helyi osztott képernyős és 12 fős online multit. És ennyi. Ráadásul az egyes játékmódok semmivel sem takarnak többet, mint a nevük. Ez főként a Karrier opció esetében fájdalmas, ahol kiválasztva a megfelelő kategóriát és nehézségi szintet, egymás után következő nyolc vagy tizenhét futamon kell az első helyezéshez elegendő pontot összegyűjtenünk. Fejlődési rendszer nincs, a futamokon szerzett pontok csakis a tabellán elfoglalt helyünket határozzák meg, ráadásul azok mennyiségét kizárólag a beérkezési sorrend befolyásolja. A kihagyott ugratási lehetőség miatt nem jár büntetőpont, mint a széria előző részeiben, és mindegy, hogy egykerekezünk, hatalmasakat repülünk, vagy éppen figurákat hajtunk végre a levegőben, mindez semmit sem számít a végelszámolásnál, így tulajdonképpen értelmüket vesztik. Felesleges kockáztatni a pozíciónkat, csak azért, hogy bevállaljunk egy kunsztot ugratás közben, hiszen hatalmasat borulhatunk földet éréskor, jó pár másodperces hátrányba kerülve ezzel. Persze ez sem túl nagy baj, hiszen nem sérül a gép alattunk, így akár nyolcvanszor is orra esthetünk egy futam alatt, a gyorsabb részeken pedig pillanatok alatt behozhatjuk az MI által vezetett, összevissza boruló sporttársakat.
MINDEN ROSSZ
A pályák tervezése katasztrofális: egyrészt túlságosan szélesek szuperkrosszhoz képest, szinte semmi kihívást nem nyújtanak, másrészt rém egyhangúak pár kör után. A gumik alatt dinamikusan változó terep azért jópofa, kár, hogy a fékezések és földet érések által generált buckák szinte semmilyen hatással nincsenek a versenyre, ami valószínűleg inkább a teljesen irreális fizikai motor és az arcade versenyzési stílus számlájára írandó. Előbbi egész egyszerűen pocsék, néha simán átugratunk az előttünk haladó versenyző testén, a tereptárgyakkal való találkozás pedig még illúziórombolóbb (lásd a pályát övező kordon darabjait), utóbbinak pedig nincs sok köze a valódi szuperkrosszhoz. Leginkább a motorok irányítására mondható el, hogy hihetetlenül arcade stílusú, majdnem olyan, mintha egy Mario Kart játékkal játszanánk – főleg a gyorsítás funkcióval végzett ugratásoknál szembetűnően irreális a sebességhez képest óriási távolságba repülő járgányok látványa. A kétkerekűeket egyébként nagyon könnyű vezetni, az ATV-ket már komolyabb kihívás a pályán tartani, esetükben tényleg nagyobb figyelmet kell szentelni a gép és a pilóta egyensúlyára, amit a jobb analóg karral befolyásolhatunk. A gépek teljesítményén kicsit alakíthatunk is a menet közben elérhetővé tett alkatrészekkel, de az egész tuningopció olyan fapados és korlátozott, hogy sok szót nem érdemel – a versenyzőnk kezeslábasának csinosítása pedig hasonló kategória...
Az MX vs. ATM Supercross maximum az újoncoknak nyújt majd némi szórakozást a sportág lényéből fakadó versenyzési stílus miatt, és ideig-óráig még a repkedő quadok és a rongybaba-effektussal elterülő sofőrök középszerű grafikába öntött látványa is érdekes lehet. A rajongók csalódottságát azonban vélhetően a Motoclub Depot menüpontba folyamatosan érkező letölthető tartalmakkal sem lehet majd csillapítani.
