Nehéz a játékos dolga, ha valami igazán egyszerű, könnyed szórakozást nyújtó játékkal szeretné elütni az időt. Napjainkban egyre inkább elszaporodnak a "tucat RTS-ek", és a sokszor csak agyatlan lövöldözés "élvezetét" biztosító FPS-ek, nem is beszélve a szerepjátékokról, melyek ugyan nagyszerű produktumok, de rengeteg szabadidő szükséges ahhoz, hogy kellő mélységig elmerüljünk bennük, s nem szabad megfeledkezni azokról az emberekről sem, akiknek kevés idejük van a játékra, s így messziről elkerülik a fenti stílusokat.
A történet pont olyan, mint valami zs-kategóriás akciófilm forgatókönyve, mely szerint a nagyon gonosz Shinnok arra készül, hogy átvegye az uralmat a Földön, ezzel megkeserítve az emberek életét. De antihősünk nem számolt a villámok urával, Raidennel, aki a halandókból verbuvált maroknyi csapatával kész felvenni a küzdelmet a gonosz ellen, s a Föld megmentésére siet.Valljuk be, nem indul túl bizalomgerjesztően... A kezdeti megrázkódtatás után gyorsan ugorjunk is át a történeten, hiszen az ilyen típusú játékok esetében ez teljesen lényegtelen szempont az értékelésnél, mert nem azért töltjük be a Mortalt, hogy egy csomag papírzsebkendővel a kezünkben pityeregjünk a megható sztorin, hanem hogy bunyózzunk egy jót. Ehhez adva is van minden, ami csak kell: 15 karakter egyedi fegyverekkel és ütéskombinációkkal, egy-egy al-és főellenség (Goro és Shinnok), rengeteg vér (nem véletlen, hogy a játék csak felnőtteknek ajánlott), és a kivégzések rendszere, de haladjunk csak szépen sorjában!
Először is ki kell választanunk harcosunkat, akivel egyre feljebb jutva a "ranglétrán" végül megküzdhetünk Shinnokkal, aki valamennyi karakter képességeit képes használni (Hmm...kissé déjavu érzésem van... Miért ugrik most be egy bizonyos Shang Tsung neve?! /Darths/), így a végső harcnál se számítsunk sétagaloppra, ugyanakkor Goroval az összecsapás jóval nehezebbre sikerült, mint a főboss elleni küzdelem. (Goro ellen ne is próbálkozzunk látványos kombókkal, mert hamar feldobjuk a talpunkat, itt sokkal egyszerűbb és célravezetőbb egyetlen ütés/rúgás formát ismételgetve kivégezni a bestiát). Mint azt már említettem, minden karakter egyedi képességekkel rendelkezik, így nincs is igazán recept arra, hogy kivel lehet a legeredményesebben küzdeni, hiszen nincs két egyforma játékos, s ebből fakadóan játékstílus sem. Lehet, hogy valakinek a Sub-Zero-féle "megfagyasztom és szép lassan végzek vele" műfaj fekszik, míg más tökéletesen ki tudja használni, hogy Shinnokkal a másik 14 karakter képességei közt válogatva bedarálja az ellenfeleit. Én személy szerint Reptile-t favorizálom, mert rendkívül gyorsan, hüllő módjára tud a földön kúszni, képes savat köpni, láthatatlanná válni, valamint méretes baltája az egyik leghasználhatóbb fegyver a játékban. Míg öcsémé - és egyben a fejlesztők kedvence is - Scorpion, aki képes megbénítani és magához húzni ellenfeleit egy szigonyszerű fegyver segítségével, hogy utána akár tüzet leheljen rájuk, vagy csak szimplán felkenje őket a plafonra (most mondhatnám, hogy akkor az én kedvencem meg Goro: lassú, de két ütés és köpöd a piroskát... /Darths/). Dehát, mint azt a közmondás is tartja: ahány játékos, annyi bunyózási szokás! Jut eszembe: érdemes az összes karakterrel végigvinni a játékot, mert minden esetben más-más befejező képsorokat láthatunk, amik viszont egész pofásra sikeredtek.
Mint minden többjátékos módban is játszható programban, így a Mortalban is sokkal látványosabb harcokat vívhatunk felebarátaink ellen, mint a gépi ellenfelekkel szemben. Két profi játékos olyan pergős, akciódús és brutális párharcokat képes bemutatni, hogy a nagyérdeműnek leesik tőle az álla, nem is beszélve a harcokat lezáró kivégzésekről ("fatality"), melyek az idők folyamán a Mortal-játékok védjegyévé váltak. Ekkor a győztes fél azt tehet az ellenfelével, amit csak akar, illetve amiket elő tud hozni, hiszen ezek többségéhez legalább 20 ujjra lenne szükségünk. A fejlesztők fantáziája - ami megjegyzem igen beteges - olykor jó messzire szárnyalt, hiszen láthatunk gerinc-és szívkitépős, skorpióvá - sőt Liu Kang esetében még sárkánnyá - alakulós befejezéseket is. Minden karakter kétféleképpen képes "fatality"-t végrehajtani, amihez hozzáadódik két pályaspecifikus befejezés is: az egyik a kizárólag Goro területén használható "spike-fatality", míg a másik a "fan-fatality", amit a hatalmas forgó ventillátorral felszerelt pályán süthetünk el. Hogy mindezek hogyan néznek ki, azt mindenkinek a fantáziájára bízom...
Az a tény, hogy ebben a műfajban a Mortal Kombat egyeduralkodó a PC-s játékok piacán, hajlamos elfeledtetni velünk kisebb, sőt olykor nagyobb hibáit is. Kezdjük is mindjárt a grafikai megvalósítással, ami igaz hogy 3D-s, de valljuk meg, igencsak szegényes. Ha ránézünk a karakterekre, nem érezzük azt, hogy hús-vér harcosokat irányítanánk (pontosabban vér az van dögivel, csak a hús hiányzik). Úgy tűnik, mintha a karok és a lábak teljesen függetlenek, önállóak lennének a testtől, nem is beszélve az olyan apróságokról, mint amikor kitörjük ellenfelünk nyakát, vagy karját, s ő ezzel mit sem törődve tovább folytatja az összecsapást. A grafika terén egyedül talán a pályákkal lehetünk (maradéktalanul?) elégedettek. Grafikailag nincs velük különösebb probléma, de azért csodát ne várjunk, hiszen a környezet nem lerombolható. Viszont ami érdekes lehet; egyes pályákon találhatunk hatalmas kősziklákat, illetve levágott koponyákat, melyekkel jól megdobálhatjuk ellenfeleinket, egész hatásos sérüléseket okozva ezzel.
A hangokról és a zenéről viszont nem sok jót lehet elmondani. Utóbbi teljesen átlagos, amolyan intenzív nyöszörgés, az előbbiről sem mondhatunk pozitívabbat, hiszen harcosaink a küzdelem alatt ugyanazokat a "csatakiáltásokat" ismételgetik, ami egy ideig jópofának tűnhet, de hosszútávon nagyon idegesítő tud lenni. Ám ami felettébb lehangoló, hogy az ütéshangok alulmúlhatatlanra sikerültek, s alig érik el a Bud Spencer-filmek által igen alacsonyra színvonalát. Minden ütés és rúgás ugyanolyan tompa puffanás, és mondjuk ki őszintén, egy Mortal Kombattól azért többet várna az ember. Egyedül a harcokat felkonferáló hangba nem tudok belekötni: az valami zseniálisra sikeredett, még ma is kiráz tőle a hideg.
Bevallom, féltem kicsit, hogy túl lehúzóra sikeredik a végső értékelés, de pár lejátszott menet után ez az érzés teljesen elszállt, és rájöttem, hogy annak ellenére, hogy pár órája "ki akartam végezni" a játékot, ő végzett velem. A hibákat feledtették az izgalmas, gyors és olykor látványos küzdelmek, és azt vettem észre, hogy nagyon jól szórakozom. Újra elolvasva cikkem első bekezdését, látom azt, hogy én sem vártam többet a játéktól, minthogy pár órára kikapcsolódjak, és ez sikerült is. Így javaslom, hogy ne kimondottan a hibákra figyeljetek, inkább úgy kezeljétek a programot, mint ami valójában: egy egyszerű, verekedős játék. Meg egyébként nem is nagyon tudunk válogatni a stíluson belül, tehát, aki csilli-villi grafikát akar hibátlan játékmenettel és zenével, az inkább szerezzen be egy konzolt, de akinek megfelel a Mortal Kombat 4, annak jó szórakozást kívánok hozzá!
Choose your destiny!
A történet pont olyan, mint valami zs-kategóriás akciófilm forgatókönyve, mely szerint a nagyon gonosz Shinnok arra készül, hogy átvegye az uralmat a Földön, ezzel megkeserítve az emberek életét. De antihősünk nem számolt a villámok urával, Raidennel, aki a halandókból verbuvált maroknyi csapatával kész felvenni a küzdelmet a gonosz ellen, s a Föld megmentésére siet.Valljuk be, nem indul túl bizalomgerjesztően... A kezdeti megrázkódtatás után gyorsan ugorjunk is át a történeten, hiszen az ilyen típusú játékok esetében ez teljesen lényegtelen szempont az értékelésnél, mert nem azért töltjük be a Mortalt, hogy egy csomag papírzsebkendővel a kezünkben pityeregjünk a megható sztorin, hanem hogy bunyózzunk egy jót. Ehhez adva is van minden, ami csak kell: 15 karakter egyedi fegyverekkel és ütéskombinációkkal, egy-egy al-és főellenség (Goro és Shinnok), rengeteg vér (nem véletlen, hogy a játék csak felnőtteknek ajánlott), és a kivégzések rendszere, de haladjunk csak szépen sorjában!
Először is ki kell választanunk harcosunkat, akivel egyre feljebb jutva a "ranglétrán" végül megküzdhetünk Shinnokkal, aki valamennyi karakter képességeit képes használni (Hmm...kissé déjavu érzésem van... Miért ugrik most be egy bizonyos Shang Tsung neve?! /Darths/), így a végső harcnál se számítsunk sétagaloppra, ugyanakkor Goroval az összecsapás jóval nehezebbre sikerült, mint a főboss elleni küzdelem. (Goro ellen ne is próbálkozzunk látványos kombókkal, mert hamar feldobjuk a talpunkat, itt sokkal egyszerűbb és célravezetőbb egyetlen ütés/rúgás formát ismételgetve kivégezni a bestiát). Mint azt már említettem, minden karakter egyedi képességekkel rendelkezik, így nincs is igazán recept arra, hogy kivel lehet a legeredményesebben küzdeni, hiszen nincs két egyforma játékos, s ebből fakadóan játékstílus sem. Lehet, hogy valakinek a Sub-Zero-féle "megfagyasztom és szép lassan végzek vele" műfaj fekszik, míg más tökéletesen ki tudja használni, hogy Shinnokkal a másik 14 karakter képességei közt válogatva bedarálja az ellenfeleit. Én személy szerint Reptile-t favorizálom, mert rendkívül gyorsan, hüllő módjára tud a földön kúszni, képes savat köpni, láthatatlanná válni, valamint méretes baltája az egyik leghasználhatóbb fegyver a játékban. Míg öcsémé - és egyben a fejlesztők kedvence is - Scorpion, aki képes megbénítani és magához húzni ellenfeleit egy szigonyszerű fegyver segítségével, hogy utána akár tüzet leheljen rájuk, vagy csak szimplán felkenje őket a plafonra (most mondhatnám, hogy akkor az én kedvencem meg Goro: lassú, de két ütés és köpöd a piroskát... /Darths/). Dehát, mint azt a közmondás is tartja: ahány játékos, annyi bunyózási szokás! Jut eszembe: érdemes az összes karakterrel végigvinni a játékot, mert minden esetben más-más befejező képsorokat láthatunk, amik viszont egész pofásra sikeredtek.
Elrabolom a szíved!
Mint minden többjátékos módban is játszható programban, így a Mortalban is sokkal látványosabb harcokat vívhatunk felebarátaink ellen, mint a gépi ellenfelekkel szemben. Két profi játékos olyan pergős, akciódús és brutális párharcokat képes bemutatni, hogy a nagyérdeműnek leesik tőle az álla, nem is beszélve a harcokat lezáró kivégzésekről ("fatality"), melyek az idők folyamán a Mortal-játékok védjegyévé váltak. Ekkor a győztes fél azt tehet az ellenfelével, amit csak akar, illetve amiket elő tud hozni, hiszen ezek többségéhez legalább 20 ujjra lenne szükségünk. A fejlesztők fantáziája - ami megjegyzem igen beteges - olykor jó messzire szárnyalt, hiszen láthatunk gerinc-és szívkitépős, skorpióvá - sőt Liu Kang esetében még sárkánnyá - alakulós befejezéseket is. Minden karakter kétféleképpen képes "fatality"-t végrehajtani, amihez hozzáadódik két pályaspecifikus befejezés is: az egyik a kizárólag Goro területén használható "spike-fatality", míg a másik a "fan-fatality", amit a hatalmas forgó ventillátorral felszerelt pályán süthetünk el. Hogy mindezek hogyan néznek ki, azt mindenkinek a fantáziájára bízom...
Technikai(lag) K.O.
Az a tény, hogy ebben a műfajban a Mortal Kombat egyeduralkodó a PC-s játékok piacán, hajlamos elfeledtetni velünk kisebb, sőt olykor nagyobb hibáit is. Kezdjük is mindjárt a grafikai megvalósítással, ami igaz hogy 3D-s, de valljuk meg, igencsak szegényes. Ha ránézünk a karakterekre, nem érezzük azt, hogy hús-vér harcosokat irányítanánk (pontosabban vér az van dögivel, csak a hús hiányzik). Úgy tűnik, mintha a karok és a lábak teljesen függetlenek, önállóak lennének a testtől, nem is beszélve az olyan apróságokról, mint amikor kitörjük ellenfelünk nyakát, vagy karját, s ő ezzel mit sem törődve tovább folytatja az összecsapást. A grafika terén egyedül talán a pályákkal lehetünk (maradéktalanul?) elégedettek. Grafikailag nincs velük különösebb probléma, de azért csodát ne várjunk, hiszen a környezet nem lerombolható. Viszont ami érdekes lehet; egyes pályákon találhatunk hatalmas kősziklákat, illetve levágott koponyákat, melyekkel jól megdobálhatjuk ellenfeleinket, egész hatásos sérüléseket okozva ezzel.
A hangokról és a zenéről viszont nem sok jót lehet elmondani. Utóbbi teljesen átlagos, amolyan intenzív nyöszörgés, az előbbiről sem mondhatunk pozitívabbat, hiszen harcosaink a küzdelem alatt ugyanazokat a "csatakiáltásokat" ismételgetik, ami egy ideig jópofának tűnhet, de hosszútávon nagyon idegesítő tud lenni. Ám ami felettébb lehangoló, hogy az ütéshangok alulmúlhatatlanra sikerültek, s alig érik el a Bud Spencer-filmek által igen alacsonyra színvonalát. Minden ütés és rúgás ugyanolyan tompa puffanás, és mondjuk ki őszintén, egy Mortal Kombattól azért többet várna az ember. Egyedül a harcokat felkonferáló hangba nem tudok belekötni: az valami zseniálisra sikeredett, még ma is kiráz tőle a hideg.
Finish him!
Bevallom, féltem kicsit, hogy túl lehúzóra sikeredik a végső értékelés, de pár lejátszott menet után ez az érzés teljesen elszállt, és rájöttem, hogy annak ellenére, hogy pár órája "ki akartam végezni" a játékot, ő végzett velem. A hibákat feledtették az izgalmas, gyors és olykor látványos küzdelmek, és azt vettem észre, hogy nagyon jól szórakozom. Újra elolvasva cikkem első bekezdését, látom azt, hogy én sem vártam többet a játéktól, minthogy pár órára kikapcsolódjak, és ez sikerült is. Így javaslom, hogy ne kimondottan a hibákra figyeljetek, inkább úgy kezeljétek a programot, mint ami valójában: egy egyszerű, verekedős játék. Meg egyébként nem is nagyon tudunk válogatni a stíluson belül, tehát, aki csilli-villi grafikát akar hibátlan játékmenettel és zenével, az inkább szerezzen be egy konzolt, de akinek megfelel a Mortal Kombat 4, annak jó szórakozást kívánok hozzá!
