A Mortal Kombat nevet az utóbbi időben sokszor mocskolták be hozzá közel se méltó produktumokkal, hogy aztán tavaly megkapja azt a kezelést, ami közel másfél évtizede váratott magára. A totális rebootként is felfogható, csak simán Mortal Kombat című epizód olyan jó játék lett, hogy ha akarnék, sem tudnék fogást találni rajta. Na jó, ha akarnék, talán menne, de miért erőltetném, amikor egy tényleg pazar programról van szó? A Warnernek is tetszett a NetherRealm munkája, mivel pedig a pénznek nincs szaga, a kiadó jó húzásnak vélte, ha kiadják a klasszikus Mortal-trilógiát nextgen konzolokra és PC-re. Manapság nagy divatja van a koros játékok HD kiadásának (a PC Guru hasábjain is teszteltünk párat), ráadásul a retró is dívik. Az Arcade Kollection azonban mindkét halmazból kilóg, így kérdés, hogy kiknek is készült.
Hogy miért? Egyszerű. A Mortal Kombat Arcade Kollection nem más, mint az első három rész egy az egyben portja. Ennyi és nem több. Mielőtt azonban elgondolkodnátok rajta, hogy ennek mi értelme, hisz a korábbi Mortalok kijöttek PC-re is, vegyétek csak szemügyre a címet és gondoljátok végig, mit is jelent az "arcade" szó. Bizony, ezúttal a játéktermi változatokat kapjuk, semmi finomhangolás vagy platformhoz igazítás nem játszik. Amíg a sorozat rajongói minden bizonnyal tisztában vannak a gyökerekkel (vagy legalábbis észnél voltak a 90-es években), addig az új játékosok nem biztos, hogy értékelni fogják a csomagot, mert az Arcade kiadások jóval szemetebbek az új verzióknál. Az MI ott csal, ahol tud, és sokszor teljesen mindegy, milyen taktikát alkalmazunk, mert csakis a szerencsén múlik, hogy győzünk-e vagy sem. Ez pedig mind a három játékra érvényes megállapítás. Régen, a játéktermek fénykorában épp az volt a cél, hogy az egyszeri gamer minél több aprót beledobáljon az automatába. A játékok igyekeztek addiktívak és vonzóak lenni, hogy az extrém nehézség se szegje kedvét az anyu és apu pénztárcáján lógó lurkóknak. Csakhogy ez a hozzáállás ma már nem piacképes. Az Arcade Kollection sokszor frusztráló és idegesítő, a rossz szájízt pedig fokozza, hogy a viszonylag konszolidált Mortal Kombat Trilogy helyett a régi játékok legnevetségesebbje, az Ultimate Mortal Kombat 3 került a csomagba. Persze, ha valaki nosztalgiázni akar, megérhet egy misét az Arcade Kollection, de az igazság az, hogy a PC-s alapváltozatok még mindig jobbak. Főleg, hogy az online meccsek ígérete kimerül egy laggolós, akadozós, csatlakozási problémákkal küzdő multiplayer kódban. Tényleg ezt érdemeljük két évtized elteltével?
A 2D-s korszak legkeményebb, legvéresebb (gerinckitépés, valaki?) és legszórakoztatóbb sorozata volt a Mortal Kombat, a legjobbnak pedig a második részt tartja a szakma, bár ezzel biztos van, aki szívesen vitába szállna. Viszont most nem az a lényeg, hogy kinek melyik volt a kedvence, hanem az, hogy ha csak a szellemi tartalmat nézzük, nincs nagy probléma az Arcade Kollectionnel, mármint azon túl, hogy picit karcsú. A technikai oldal azonban több mint siralmas. Mivel az eredeti gépeket sem billentyűzettel szerelték fel, ajánlott valamilyen kontroller beszerzése (az Xbox 360-as jó választás lehet), illetve jó, ha felkészültök rá, hogy a Warner semmilyen grafikai vagy hangtechnikai tuningot nem volt hajlandó alkalmazni. Nem vicc, a 16:9-es kijelzőkön a három játék egy ronda keretben fut, olyan alacsony felbontású sprite-okkal, hogy PC-n, közelről nézve szabályosan szembántó a látvány. Amilyen jól sikerült tehát a konzolos (és PC-re persze ki nem adott) Street Fighter II HD, olyannyira semmilyen és elbaltázott az Arcade Kollection. Persze, ha nosztalgia, hát nosztalgia, nem kell mindent túlcsicsázni. De ha már újrakiadás, akkor igazán lehetne szó egy kis pikantériáról, mert így, ebben a formában az Arcade Kollection szinte senkinek sem ajánlható. Ha nagy mortálos voltál és bármikor lenyomsz egy-egy menetet, talán elgondolkozol a gyűjteményen. De ha csak azért vennéd meg, hogy lásd, honnan ered a legenda, jobban jársz, ha vetsz egy pillantást a régi PC-s portokra. Azok még ma sem okoznak csalódást...
Get over here!
Hogy miért? Egyszerű. A Mortal Kombat Arcade Kollection nem más, mint az első három rész egy az egyben portja. Ennyi és nem több. Mielőtt azonban elgondolkodnátok rajta, hogy ennek mi értelme, hisz a korábbi Mortalok kijöttek PC-re is, vegyétek csak szemügyre a címet és gondoljátok végig, mit is jelent az "arcade" szó. Bizony, ezúttal a játéktermi változatokat kapjuk, semmi finomhangolás vagy platformhoz igazítás nem játszik. Amíg a sorozat rajongói minden bizonnyal tisztában vannak a gyökerekkel (vagy legalábbis észnél voltak a 90-es években), addig az új játékosok nem biztos, hogy értékelni fogják a csomagot, mert az Arcade kiadások jóval szemetebbek az új verzióknál. Az MI ott csal, ahol tud, és sokszor teljesen mindegy, milyen taktikát alkalmazunk, mert csakis a szerencsén múlik, hogy győzünk-e vagy sem. Ez pedig mind a három játékra érvényes megállapítás. Régen, a játéktermek fénykorában épp az volt a cél, hogy az egyszeri gamer minél több aprót beledobáljon az automatába. A játékok igyekeztek addiktívak és vonzóak lenni, hogy az extrém nehézség se szegje kedvét az anyu és apu pénztárcáján lógó lurkóknak. Csakhogy ez a hozzáállás ma már nem piacképes. Az Arcade Kollection sokszor frusztráló és idegesítő, a rossz szájízt pedig fokozza, hogy a viszonylag konszolidált Mortal Kombat Trilogy helyett a régi játékok legnevetségesebbje, az Ultimate Mortal Kombat 3 került a csomagba. Persze, ha valaki nosztalgiázni akar, megérhet egy misét az Arcade Kollection, de az igazság az, hogy a PC-s alapváltozatok még mindig jobbak. Főleg, hogy az online meccsek ígérete kimerül egy laggolós, akadozós, csatlakozási problémákkal küzdő multiplayer kódban. Tényleg ezt érdemeljük két évtized elteltével?
Fatality!
A 2D-s korszak legkeményebb, legvéresebb (gerinckitépés, valaki?) és legszórakoztatóbb sorozata volt a Mortal Kombat, a legjobbnak pedig a második részt tartja a szakma, bár ezzel biztos van, aki szívesen vitába szállna. Viszont most nem az a lényeg, hogy kinek melyik volt a kedvence, hanem az, hogy ha csak a szellemi tartalmat nézzük, nincs nagy probléma az Arcade Kollectionnel, mármint azon túl, hogy picit karcsú. A technikai oldal azonban több mint siralmas. Mivel az eredeti gépeket sem billentyűzettel szerelték fel, ajánlott valamilyen kontroller beszerzése (az Xbox 360-as jó választás lehet), illetve jó, ha felkészültök rá, hogy a Warner semmilyen grafikai vagy hangtechnikai tuningot nem volt hajlandó alkalmazni. Nem vicc, a 16:9-es kijelzőkön a három játék egy ronda keretben fut, olyan alacsony felbontású sprite-okkal, hogy PC-n, közelről nézve szabályosan szembántó a látvány. Amilyen jól sikerült tehát a konzolos (és PC-re persze ki nem adott) Street Fighter II HD, olyannyira semmilyen és elbaltázott az Arcade Kollection. Persze, ha nosztalgia, hát nosztalgia, nem kell mindent túlcsicsázni. De ha már újrakiadás, akkor igazán lehetne szó egy kis pikantériáról, mert így, ebben a formában az Arcade Kollection szinte senkinek sem ajánlható. Ha nagy mortálos voltál és bármikor lenyomsz egy-egy menetet, talán elgondolkozol a gyűjteményen. De ha csak azért vennéd meg, hogy lásd, honnan ered a legenda, jobban jársz, ha vetsz egy pillantást a régi PC-s portokra. Azok még ma sem okoznak csalódást...
