A Moonshine Inc.-kel még az idei Gamescomon találkoztam, a játék témájához méltón az egyik csarnok letávolabbi zugában meghúzódó kis fülkében. A kis lengyel csapat a bemutatkozást illető rövid kötelező körök lefutása után roppant lelkes és barátságos fogadtatásban részesített: „Á, Magyarország! Pálinka! Akkor te már mindent tudsz, neked ez a játék tutira tetszeni fog…”. Majd hamar elsüppedtünk az alkoholkészítés varázslatos világában, mely bizony csak a fejemben tűnt egyszerűnek. Ahogy újabb és újabb menükön és képernyőkön navigáltuk át magunkat, rá kellett jönnöm, hogy bizony nem az. Pedig maga a folyamat végső soron nem bonyolult – a háttérben, vagyis inkább az üstben zajló biokémiai és fizikai események már annál inkább. Ha egy dolgot megtanultam a Moonshine Inc-ből, akkor az az, hogy a szeszt könnyebb meginni, mint elkészíteni és eladni. Törvénytelen szeszfőzdét üzemeltetve meg pláne.
Cukor, só, és minden mi jó…
A legtöbb töményszesz alapanyaga gyakorlatilag cukor, amit valamilyen növényből nyerünk, és melyet gondos élesztőgombák szorgos fonalaira bízunk, amik azt megfelelő víz-szárazanyag arány, illetve kedvező hőmérséklet együttállása esetén villámgyorsan etanollá (és egyéb alkotóelemekké) alakítanak. Ez a cucc már kellemesen képes az ember fejébe szállni, ha türelmetlen, de a bölcsek tudják, hogy nyakalás előtt még érdemes ezt is lepárolni. Azaz leegyszerűsítve, a kapott anyagot még felhevítjük annyira, hogy a fölösleges víztől és egyéb szárazanyagoktól elválaszthassuk a „lényeget” – hogy az végeredményben hamarabb és nagyobbat üssön. A lepárláskor eldöntjük azt is, hogy a párlat mely részét fejtjük le, ami nemcsak a töménység, hanem az íz szempontjából is fontos. Ezután már csak a palackozás van hátra, melynek során esetleg hígítjuk, végül elnevezzük a becses nedűt. Persze megjegyezném, hogy még beiktatható egy-egy extra lépés: előfőzni és utópárolni is lehet (sőt, minőségi szeszhez kell is) a pancsot.
Most, hogy az elmélet lefektetésén túl vagyunk, mindezt az erdő közepén, műanyag hordók, régi fazekak, házibarkács lepárlók és befőttesüvegek társaságában végzik szorgos alkalmazottaink, és természetesen ezek karban- és tisztántartására is ügyelnünk kell. A hozzávalókat a helyi boltból vásároljuk, a cuccot pedig – a rendőröket remélhetőleg elkerülve – terítjük a környéken. Ám errefelé finnyás népek laknak: nem élvezik, ha folyton ugyanazt a lőrét kell vedelniük, úgyhogy négy égetettszesz-fajta (whisky, vodka, brandy, likőr) egyre jobb minőségű változatait kell főznünk – és akkor még nem is beszéltünk az olyan, különféle extra igényekkel jelentkező kuncsaftokról, mint a helyi plébános, vagy a maffia.
Ezekre az alapokra épül rá a fentebb leírt folyamat, melynek fázisai három képernyőt ölelnek fel, melyeken gyakorlatilag mindent szabályozhatunk. A felhasznált alapanyagokkal alapvetően meghatározzuk a szesz fajtáját, majd a különféle ízek keverésével és a hozzávalók arányának változtatásával lőhetünk be egy bizonyos altípust. A hozzávaló élesztő fajtájának, a cefre-víz arányának, és az erjesztés hosszának meghatározása mellett az egyes lépésekhez felhasznált eszközöket is belőjük (például egyes szeszfélék nyílt erjesztéssel az igaziak). Ugyanazt az eredményt elérhetjük többféle kombinációval is, de az igazán minőségi szeszhez egyetlen igaz út, és egyetlen pontos főzési folyamat vezet, melynek kikutatása roppant szórakoztató kihívás. Nem beszélve az új, ismeretlen receptek felfedezéséről, és a vaktában kísérletezgetésről.
Muslica a mustban
A teszt leadása és a játék megjelenése előtt nem sokkal szeszfőző birodalmunk kiépítésének útjába olyan hibák álltak, melyek jóformán ellehetetlenítették a játékot. Szerencsére ezek nagyját kigyomlálták, legalábbis azokat biztosan, melyekkel az első pár óra alatt találkoztam, de helyettük találtam másikat, igaz kisebbet, amit már önállóan is tudtam „javítani”. Határozottan az az érzésem, hogy a játék tesztelésére sem emberből, sem időből nem jutott elég, és jelen pillanatban ez az a része a Moonshine Inc.-nek, ami komolyan lehúzhatja a végeredményt, de említhetném még a nehezen navigálható menüket és képernyőket, vagy egyéb fölösleges apró logikátlanságokat. A kellemesen összetett, ötletes és nagyszerűen megvalósított szimulációban ezek olyanok, mint alkoholista a szeszfőzdében: nemcsak a látványuk kellemetlen, hanem aktívan károsak a végeredmény tekintetében. Ha szívből szeretett szláv szesztestvéreinknek ezeket sikerül kikupálni, akkor semmi akadálya, hogy bárkinek ajánlhassuk a Moonshine Inc.-et, aki szereti a pálinkát menedzsment játékokat és a komplex rendszereket. Addig viszont „csak” egy hiánypótló alkotás marad, melyet hibái ellenére is nagyon lehet szeretni. Pont mint a...
