Ennek tükrében tehát csak nagy vonalakban próbálom meg leírni, mi a csuda is az a MirrorMoon, ám ha valaki a maga teljességében szeretné megtapasztalni az újdonság élményét, most álljon fel, és izzítsa a Steam-fiókját!
Az univerzum rejtelmei
Te viszont, aki itt maradtál, képzeld magad elé a végtelen, érintetlen űrt, amiben egy furcsa szerkezet hatására az összes fiktív galaxis és égitest elérhetővé válik. Mindezt azonban egyelőre csak egy homályos panelen látod, amit ismeretlen rendeltetésű gombok, karok és kapcsolók vesznek körül. Fogalmad sincs, melyik mire szolgál – hogy is lehetne, hiszen semmiféle jelölés vagy hirtelen felvillanó fejlesztői tanács nem utal funkciójukra. Neked kell hát végigpróbálgatnod őket, hogy közelebb kerülj a megértéshez, ám mikor már épp nyeregben éreznéd magad, a szerkezet váratlanul beindul, és egy vakító villanással minden eltűnik a szemed elől.
Nem tudod, hol térsz újra magadhoz, csak abban vagy biztos, hogy egy bolygó felszínén állsz. A jobb karodra egy ismeretlen műszer van rögzítve, ám a „hajóddal” ellentétben ezt sehogy sem tudod működésre bírni. Teszel hát néhány bizonytalan lépést a sötét bolygó porában, és a távolban hamarosan kirajzolódik egy neonfényű építmény. A bejáratot már keresned sem kell: a falak átjárhatóak, talán nem is léteznek. Egy illúzió lenne az egész? Valami kozmikus délibáb? Sokáig töprenghetnél még a kérdésen, de hirtelen felfedezel egy tárgyat, ami nagyon is valóságosnak tűnik: kék és hengerformájú, a csarnok közepén helyezték el egy emelvényen. Közelebb lépsz hozzá, és már csak karnyújtásnyira vagy tőle, amikor a henger – mintha egy mágnes szippantaná magához – a karodra szerelt műszerbe repül. Ugyanebben a pillanatban megkondul valami az űrben. Furcsa, gépies neszek kezdenek erősödni körülötted, te pedig a legrosszabbtól tartva újra átrohansz a fénylő falakon – de semmi sem történik. Tanácstalanul körbefordulsz, hátha találsz valami támpontot, de nem látsz mást, csak a sötétséget. Ez az a pillanat, amikor elgondolkodsz azon, hogyan is voltál képes fizetni egy ilyen játékért(?), és már a kilépést fontolgatod, amikor hirtelen megpillantod a holdat. A felszínén apró, hologramszerű alakzatok világítanak, ám a legnagyobb meglepetést az okozza, hogy (talán másodszor az utazásod során) egy szűkszavú tipp jelenik meg a bal alsó sarokban. A tanácsot megfogadva lenyomod az egyik egérgombot, mire a hold remegni kezd az űrben, te pedig lassan ráébredsz, miféle szerkezet is van a karodra illesztve…
Nagyjából így néz ki a MirrorMoon első tíz perce. Ami a folytatást illeti, a rejtélyek és az ismeretlenek csak tovább sokasodnak, és az ominózus sötét bolygó „megoldásáig” fogalmad sem lesz, mi is a célja ennek a játéknak. De bármilyen furcsán hangzik, a dolog remekül működik. Kis idő után megtanulod értékelni, hogy a fejlesztők szinte mindenféle iránymutatás nélkül elengedték a kezed egy határtalan univerzumban, és voltaképp még azt is neked kell kikövetkeztetned, hogy hogyan indítsd el a játékot. Ugyanakkor nem csak a felfedezés öröme az, ami órákra képes a monitor elé szegezni: a MirrorMoon varázslatosan minimalista grafikája, és túlvilági, már-már pszichedelikus zenei aláfestése valósággal hipnotizálja az embert, legyen szó űrutazásról, vagy a pöttöm égitestek feltérképezéséről.
Kis lépés az emberiségnek
Sajnos azonban ez az ámulat sem tart örökké. Az első bolygó kipipálása után ugyan szabadon kalandozhatunk a világűrben, ám a későbbi égitestek fejtörői alig-alig szolgálnak valódi újdonsággal. Amint pedig az alapvető játékmechanizmusok világossá válnak, szertefoszlik a MirrorMoont belengő titokzatosság, és a felfedezés pusztán arra korlátozódik, hogy az univerzum mekkora szegletét tudjuk feltárni. Négy-öt órányi játék után az ember már alig érez erre hajlandóságot, a lassan unalomba fulladó űrutazást pedig az a lehetőség sem teszi izgalmasabbá, hogy az addig ismeretlen bolygókat mi magunk nevezhetjük el (így a többi játékos láthatja, hogy már ottjártunk). A kegyelemdöfést végül az adja meg, amikor már nemcsak a századszor felhasznált pályaelemekre, de az egyébként zseniális zeneszámokra is ráismerünk, és a páratlan felfedezés élménye vontatott rutinná sikkad.
Mindebben talán az a legfájdalmasabb, hogy a címben szereplő rövidítés annyit tesz, Extended Play, vagyis meghosszabbított játék. A MirrorMoon jelenlegi verziója azonban hiába örvendeztet meg egyedi játékmenetével, a kezdeti varázs pár óra után elillan, így csak azok a kíváncsiskodók fizessenek érte kilenc eurót, akik még a cikk elején felálltak…
