Might & Magic: Duel of Champions teszt

A Hatalom (és Varázslat) Kártyái

Az alcímből sejthető, hogy ezúttal a vadonban és bűzös katakombákban való vándorlás helyett inkább egy kártyaasztal mellett fogjuk összemérni erőnket az ellenféllel. A Duel of Champions név ugyanis egy (jobbára) ingyenesen játszható gyűjtögetős kártyajátékot takar, mely erőteljesen épít a Magic: The Gathering által lefektetett alapokra.

A cél tehát ezúttal is a másik hősének legyőzése, melyben különféle varázslatok és fantázia-szülte kreatúrák (továbbá a szerencse) lesznek segítségünkre. Harcosaink különféle frakciókat képviselnek, így ki-ki megtalálhatja a számára kedveset: az Inferno és a Stronghold lényei a gyors pusztításra építenek, a Haven frakció inkább a védekezésben jeleskedik, míg a Nekromanták a lassú rothasztást kedvelik. Saját pakli összeállításakor az első feladatunk, hogy kiválasszuk a számunkra szimpatikus hőst, aki amellett, hogy csupán bizonyos varázslatiskolákban jártas, további három fő tulajdonsággal -- erő, mágia és szerencse -- rendelkezik, emellett pedig bizonyos vezérek fel vannak vértezve egy csak rájuk jellemző adottsággal is. Amint megtaláltuk, hogy kit is kívánunk győzelemre vezetni, nekiállhatunk a hadsereg felállításának, azaz bepakolhatjuk a hasznosnak tűnő teremtményeket és varázslatokat a kártyacsomagba; vegyük figyelembe, hogy minden lapnak kijátszási költsége van, továbbá a megidézésükhöz megfelelő szinten kell állniuk a képességeinknek is! A rémségeken és varázslatokon kívül úgynevezett eseménylapokkal is bővíthetjük a kombinációs lehetőségeket. Ezeket nem mi hozzuk játékba, hanem automatikusan jelen vannak és mindkét fél gazdálkodhat belőlük (ilyen például, hogy mindkét játékos új lapot húzhat, vagy éppenséggel a mágiák költsége az adott körben eggyel növekszik). A különféle repkedő, nyilazó vagy a frontvonalban küzdő jószágok támadó és visszatámadó erővel, valamint több-kevesebb életenergiával rendelkeznek, továbbá a legtöbbjüknek van valamiféle specialitása is. Ezek roppant változatosak, ilyen lehet például több ellenfél egyszerre való támadásának lehetősége, esetleg gyógyítási képesség. Az utolsó kártyatípusba tartoznak továbbá a tornyok, melyek (a szörnyekkel ellentétben) a legtöbb esetben a parti végéig megmaradnak -- velük szintén valamilyen plusz jellemvonással áldhatjuk meg a csapatot.

Az összecsapások természetesen körökre osztottan zajlanak, a játékosok egymás után játsszák ki költségtől függően a lapokat, míg az egyik hős energiája nullára nem csökken. Minden mérkőzés végén, továbbá szintlépéskor úgynevezett „seal”-t és aranyat kapunk, melyeket új lapok vásárlására fordíthatunk. Miénk a választás, hogy kevesebb kártyát tartalmazó csomagokat veszünk, vagy spórolunk inkább egy komolyabb dobozra, mely több száz új zsugát is tartalmazhat – a kényelmesebbek pedig akár kész, összeállított paklik közül is szemezhetnek.

Amennyiben kellően erősnek érezzük a csomagunkat, érdemes megpróbálni kihívni valakit a bajnokság keretében, melyből kétféle létezik: adott egyrészt a kieséses rendszerű Swiss, valamint a Jackpot, melyben a fődíj megszerzéséhez bármennyi menetet lejátszhatunk, végül az zsebeli be az aranyat, aki a legtöbbet nyeri. Mivel a szerencsefaktor erősen befolyásolja a küzdelmeket, így mindent ütő taktika nem igazán létezik. Érdemes lehet azonban szem előtt tartani, hogy nem feltétlenül jó ötlet rengeteg lapot bepakolni, az ideális pakli ritkán tartalmaz száz kártyánál többet, továbbá ajánlott inkább az alacsonyabb költségű lényeket előnyben részesíteni.  

Zsugabubusok harca

A Duel of Champions senkit sem fog látványos grafikával elkápráztatni vagy éppenséggel fülbemászó slágerekkel kényeztetni, ereje sokkal inkább a változatosságban és a rendelkezésre álló kombinációs lehetőségekben mutatkozik meg. Mivel minden játékos más lapokkal küzd, nincs két egyforma parti, és igen sok idő fog elmenni azzal, hogy összeállítsunk egy valóban ütőképes, a szerencse jelentőségét minél alacsonyabbra csökkentő kártyahalmazt. Megjegyzendő, hogy az ötlet azért nem teljesen új, hiszen korábban amolyan beépített minijáték formájában már megpihenhettünk két csata között a kocsmában egy-egy partira - ez volt ugye az Arcomage.

Egyedüli komolyabb vetélytársként jelenleg talán a Blizzard Hearthstone-ja jöhet szóba, azonban hiába hasonló a stílusuk, a két játék között meglehetősen sok különbség van (például a DoC-ben nem csupán 30 lapból játszhatunk, viszont nincs lehetőség új kártya készítésére). Rövidebb vagy akár hosszabb kikapcsolódásnak és agytornának is remekül megfelel, teszi ezt ráadásul anélkül, hogy egy forintot is kellene rá áldozni -- mindenképpen ajánlható darab, csak vigyázzunk a függőséggel!