A fantasztikum rengeteg alkalommal szolgált már inspirációs forrásként a videojáték-világ számára, de míg az esetek többségében ez főként fantasy és sci-fi műveket jelent, addig az irodalom klasszikus irányzata jóval ritkábban kerül elő. Ezt a sémát töri meg most az Ovid Works kalandjátéka, a Metamorphosis, amely Franz Kafka legismertebb novellájából, Az átváltozásból merít, lényegében kölcsönözve az ottani alaphelyzetet.
A felütés hasonló: egyik reggel arra ébredünk, hogy bogárrá változtunk, de míg az elbeszélés főleg a család és a főhős kapcsolatára fókuszál, addig a Metamorphosis Gregor Samsája inkább cselekedni próbál, megtalálni annak módját, hogy újból emberré változhasson. Kezdetét veszi tehát a szürreális kaland, melynél a Torony képében igen hamar kijelölik számunkra a végső célt, az odavezető út azonban cseppet sem lesz egyenes, közben pedig azzal is szembesülünk, hogy időközben letartóztatott barátunk, Josef sorsa bizony a mi kezünkben van.
Bár a bevezetőben kalandjátékként hivatkoztam a Metamorphosisra, valójában – főleg a sztori első felében – elég erőteljes platformer jellege van az Ovid Works alkotásának. Picire zsugorodva bizony még egy mezei íróasztal megmászása is óriási kihívás, a fejlesztők pedig építenek is erre különféle ugrálós szekvenciákkal, melyek nem különösebben nehezek és bonyolultak, de alapvetően szórakoztatóak. Ráadásul az egészet megspékelték egy olyan mechanikával, hogy ha valami ragadósba mártjuk ízelt lábainkat, akkor rövid ideig akár a függőleges felületeken is fel tudunk mászni, ami bizonyos szituációkban elengedhetetlen a továbbjutáshoz.
Ha már piciként szemlélt világ: a Metamorphosisnak egyértelműen ez a legjobb eleme, a készítők ugyanis tökéletesen eltalálták azt az egyensúlyt, ahol még megvan bennünk az az érzés, hogy szobák között közlekedünk, majdhogynem mikroszkopikus szinten szemlélve a világot, ugyanakkor mégis azt érezzük, hogy egy teljesen új, már-már álomszerű közegbe csöppentünk. Ez remekül illik Kafka stílusához, aki szintén előszeretettel ötvözte a realizmust a szürreális elemekkel. A Metamorphosis univerzumában pedig természetesen nem egyedül bóklászunk, számtalan másik bogárral fogunk találkozni, akik láthatóan szépen berendezkedtek már – a gramofonban megbújó zárt körű klub például telitalálat lett, de sok más hasonlót lehetne még említeni. Az apró réseket és repedéseket, a hétköznapi tárgyak belsejét felfedezve tényleg egy új világ tárul fel előttünk, egészen kidolgozott társadalommal, mindez pedig könnyed és szórakoztató szövegekkel párosul, így bár a Metamorphosis alaphelyzete nem túl baráti (és hát megpróbáltatás is bőven vár ránk), a játék mégis mindvégig könnyed hangulatú.
Ami miatt az Ovid Works fejlesztése mégsem lett jobb egy erős közepesnél, az az, hogy a játékmenet és a történet tekintetében sem tud igazán erőset villantani. A platforming rész csak azért nem válik unalmassá, mert a végigjátszás második felében erősen háttérbe szorul, és összességében sem hosszabb a játék 4-5 óránál. A különféle logikai feladványok pedig nem igazán igényelnek különösebb gondolkodást, inkább csak arról van szó, hogy egy-egy nyitottabb területen meg kell találnunk, hova kell mennünk, mit kell megnyomnunk vagy kivel kell beszélnünk, ami a sztori mesterkélten időhúzó jellegével (nagyon sokáig egy nyomtatványt kell „üldöznünk”) párban nem alkot túlságosan jó párost. És bár a társadalomra, illetve a bürokráciára vonatkozó áthallások kifejezetten jók lettek, a nyers cselekmény igazi izgalmakat vagy fordulatokat nem tartogat, és a lezárás kapcsán is az az egyetlen pozitívum, hogy a végkimenetelbe mi is beleszólhatunk egy döntésen keresztül – egyébként nem éreztem különösebb katarzist, amiben az átvezetők vérszegény tálalása sem segített.
A Metamorphosis lehetett volna egy nagyon jó játék, hiszen az alaphelyzet érdekes, a világa és hangulata pedig szintén remekül eltalált, egészen varázslatos (és szerencsére nem túl önismétlő) helyszínekkel. A játékmenet viszont a „két szék között a padlóra” tipikus esete, ahol a fejlesztők nem igazán tudták eldönteni, hogy ez most inkább platformer vagy inkább kalandjáték, így mindkettőnek felejthető lett. Emellett én a történettől is többet vártam, így hiába vannak kétség kívül jól eltalált elemei az Ovid Works alkotásának, egy akció keretein belül bátrabban tudom ajánlani, mint most, friss megjelenésként.
