Kifizetődőnek bizonyult a Ubisoft és a Nintendo 2017-es kísérlete, melynek részeként összeeresztették Mariót és barátait a francia kiadó őrült nyulaival, egy utalásokkal, poénokkal, vagány mordályokkal és sajátos körökre osztott küzdelmekkel teli alkotásban. A Mario + Rabbids: Kingdom Battle sikere és remek fogadtatása után szinte biztos volt, hogy nem ez lesz a két univerzum utolsó összekutyulása, és a folytatásra ugyan várnunk kellett pár évet, de most végre meg is érkezett a Mario + Rabbids: Sparks of Hope személyében.
A Gomba királyság felszabadítását követően hőseink egy intergalaktikus kalandra indulnak, azonban nem sokáig lazíthatnak, ugyanis a galaxist egy baljósan ismerős lény, Cursa fenyegeti, és borítja be fekete trutymóval, miközben eltökélten vadászik a Sparks nevű, különleges nyúlcsillagokra. Mario csapata és Rabbids másaik tehát újra fegyvert ragadnak, hogy régi és új szövetségesek oldalán megtisztítsák a bolygókat a hívatlan vendégektől.
Ahol egy Mario már nem elég
Ahogy az előző rész esetében, úgy most sem lehet egy szavunk se a látványvilágra, ami nemcsak remekül fest, de lépten-nyomon megmosolyogtatja az embert a Mario-univerzum ihlette és "Rabbidsesített" elemekkel. A helyszín persze ezúttal már nem a Gomba királyság, ami miatt ezek kevésbé szembetűnőek és az élénk színek is visszafogottabbak, ami azért egy kicsit elvesz a varázsból. Cserébe más-más témájú és éghajlatú bolygókat kaptunk, amiket kedvünkre bebarangolhatunk, bár az ugrás eltörlésével mozgásunk is kissé korlátozottabbnak érződik. Utóbbit persze igyekeztek új eszközökkel, megoldásokkal, fejtörőkkel és ezekhez igazodó pályatervekkel ellensúlyozni a fejlesztők.
Az előző rész után igyekeztek még személyesebbé tenni a fegyverarzenált is, például Peach egy ernyője tetejéből kikandikáló ágyúval, a félénk Luigi a távolból egy íjjal, Mario pedig már két apróbb mordállyal szórja az áldást az ellenfelekre. Ez remekül sült el, ezzel együtt pedig a külsőségek is kicsit háttérbe szorultak, leegyszerűsítve a megjelenés és a hatékonyság közti választást. Ez ugyan azt is jelenti, hogy búcsút inthetünk az elődben megszeretett ötletes fegyverek armadájának, viszont ezúttal legalább már nem kell a sebzést, képességeket és stílusfaktort összevetve vacilálnunk. Különböző festésekkel persze még mindig lehetőségünk van bizonyos fokig egyedivé tenni arzenálunkat.
Harcstílusunk finomhangolására a változatos fegyverek helyett ezúttal a már említett nyúlcsillagocskák szolgálnak, amikből kalandunk során egyre többet állíthatunk magunk mellé. Ezek a karakterekhez rendelve különleges képességeket biztosítanak, legyen szó elemi erő kölcsönzéséről lövedékeiknek, meteorzápor zúdításáról az ellenfelekre, vagy éppen védelmük átmeneti megnöveléséről, nem utolsó sorban fejleszthetők is. Emellett persze az egyes szereplők képességeit is fejlesztgethetjük, felpumpálva életerejüket, hatótávolságukat és mozgásterüket. Az ugrás egyébként a harcban is repülésre változott, társainkról elrugaszkodva ugyanis ezúttal már Beep-O-t megragadva tudunk egy kicsit előrébb siklani, de az ellenfélről ellenfélre pattogás lehetősége azért megmaradt.
A nyúlon túl
A valós idejű és körökre osztott hibrid harcrendszer alapjai egyébként többnyire megmaradtak, és továbbra is jól működnek, bár az összecsapások néha a szükségesnél jóval gyakoribbnak érződnek. A különböző bolygók a fő sztoriszál mellett számos kincset, minijátékot, opcionális küldetést, kihívást, fejtörőt, valamint a karakterekről és világokról mesélő emlékeket is rejtenek, így érdemes minden részüket többször is bejárni, hiszen bőven van mit levadászni.
A Mario + Rabbids: Sparks of Hope ismét komoly bizonyíték arra, hogy mennyire jól működik ez a szokatlan párosítás. Bár a Mario-univerzum elhagyásával kicsit veszített a varázsából, de többnyire előnyére változott, és a Ubisoftnak sikerült még jobban a Nintendo karaktereihez hangolnia egyes elemeit, tovább merítve a közkedvelt univerzumból. A végeredmény egy mókás, szórakoztató, tartalmas és kihívásokkal teli, de finomhangolható nehézségi fokozataival és tempójával egyúttal minden korosztályú és képességű játékos számára élvezhető alkotás. A Nintendo Switch-játékosoknak legalább annyira kötelező, mint elődje.
