Mario Golf: World Tour teszt

Jelen sorok írásakor alig pár nap telt el a PC-re és konzolokra egyaránt érkező The Golf Club bemutatása óta, de 2014-ben a sportág duplán is ünnepelhet: kereken egy évtized után visszatért az élők sorába a Mario Golf-sorozat, amit nehéz lett volna bármikor is meghatározónak nevezni, de érdekes színfoltja volt mind a sportág palettájának, mind Mario karakterének, aki minden elképzelhető stílusban vendégszerepelt már. Hogy golfütőt Nintendo DS-en miért nem ragadott, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy a szünet jót tett neki, hiszen szebb mint valaha - de ez nem feltétlenül elég a sikerhez.

MADÁRKÁT TESSÉK

A Mario Golf: World Tourról túlságosan sok mindent azért sem lehet elmondani, mert kifejezetten spártai, ha a tartalomról van szó. Helyszínből például összesen csak három van belőle, legalábbis a játék adathordozójára égetve, hiszen az eShopot használva, DLC formájában további szakaszok vásárolhatók meg hozzá. A kiegészítő tartalmaktól eddig ódzkodó Nintendo úgy tűnik, hogy beköltözött a pénzgyárba - döntse el mindenki maga, hogy ez jó-e vagy rossz.

A Mario Golf ugyanis ettől függetlenül egyáltalán nem rossz, sőt, annak ellenére sem, hogy nem csak a pályákat spórolták ki belőle, de a "rendes" tartalmat is, hiszen a magányos golfjátékosoknak nincsenek előre kialakított tornák, a Mario világát alaposan kihasználó bajnokságok. Csupán egy egyszerű Quick Play opció vár ránk, ahol a szabályrendszer kiválasztásán túl más lehetőség nincs, csak és kizárólag online módban, bekapcsolt SpotPass mellett. Miért lehet akkor küzdeni? Természetesen aranyérmékért, hiszen ezekből lehet megvásárolni a folyamatosan megnyíló extrákat: új golfütőket, kosztümöket és egyéb kiegészítőket, melyek mind a saját Mii-re, mind a Mario világ karaktereire ráhúzhatók. Érméket szerezni és az új dolgokat megnyitni viszont kizárólag csak úgy lehet, ha az ember egyik játékmódból ugrál át a másikba, teljesítve az előre rögzített kihívásokat (például a földre / a levegőbe pakolt gyűrűkön lőve át a golyót, a meccset parral zárva), az online bajnokságokat és kihívásokat, vagy az egyszemélyes csörtéket.

Szerencsére maguk a challenge-ek kifejezetten ötletesek és élvezetesek, mindent kihoznak mind a golfból, mind a Mario elemekből, a tűzköpő virágokat, a koopákat, meg a többi Mario-figurát is behozva az egyre nehezedő kihívások világába, így mindent megnyitni, megszerezni jó ideig eltart, még ha valójában ez az egész nem más, mint sima grindelés, aminek az eredményét csak az online tornák alatt lehet igazán kiélvezni -- hiszen mennyivel jobb érzés a megszerzett kosztümöket, ütőket ott bevetni, az egész világ szeme előtt, mint egyedül, a saját szoba magányában?

EZ INKÁBB CSAK EGY PAR

Azt pedig talán már külön ki sem kell emelni, hogy mennyire egyszerű belerázódni az új epizódba: már a témaválasztás is azt sugallja, hogy ez inkább egy árkádosabb golfjáték, mint szimulátor, és természetesen ez az első ütés alkalmával be is igazolódik. Gyakorlatilag csak az A gombot és a D-padot kell használni, minden más csak a precíziós állításhoz kell, amire nem feltétlenül van szükség, legalábbis a könnyebb pályáknál és lyukaknál. Kár, hogy ezt néha vissza is üt, főleg a látvány miatt: a kissé mosott, az élsimítást teljes egészében mellőző ábrázolás miatt esetenként ki se lehet venni a golyót a földön, hát még a lyukat a távolban, így előfordulhat, hogy csak és kizárólag emiatt nem sikerül az ütés. Megszokható, és nem is annyira ordas nagy hiba -- pont olyan, mint az új Mario Golf. Szép, tetszetős, de kissé sekélyes: gyors menetekhez ideális, hosszú távon viszont nem érdemes számolni vele.