Kis hazánkban is évről-évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend az amerikai foci, mely tagadhatatlanul a látványosabb és taktikusabb csapatsportok közé tartozik. Régebben minden ismerősöm csak legyintett, ha véletlenül szóba került a sport, az elmúlt években viszont már minden baráti társaságban van legalább egy NFL-rajongó, aki évente egyszer berántja a teljes haveri kört egy éjszakai Super Bowl-nézésre.
Elektronikus művészek
Sajnálatos (megszokott?) módon a játék csak olyan minimálisan változott az egy évvel ezelőtti kiadáshoz képest, hogy a legnagyobb rajongók kivételével a többség nagyítóval kell, hogy keresse az újdonságokat. És ez nemcsak grafikailag értendő, hanem úgy ánblokk a teljes címre, ami pedig változott, az is nagyrészt tessék-lássék módon, csak hogy legyen valami. Ez alól egyetlen egy játékmód a kivétel, amibe ténylegesen munkát fektettek a fejlesztők. A legszembetűnőbb változás, hogy végre hozzá mertek nyúlni a már hosszú évekkel ezelőtt unalomba fulladó Franchise módhoz. Olyannyira, hogy az eddig is legnépszerűbb mód (az Ultimate "mikrotranzakció" Team mellett) végre szintet lépett, és rengeteg kis újítást, változást emelt be az EA Tiburon csapata. Szabadabban menedzselheted a csapatod, végre felvehetsz támadó és védő koordinátorokat, akik konkrét skill-fával rendelkeznek. Egyszerűsödött/átláthatóbb lett a tehetségek felderítése, és sok más egyszerű, de nagyszerű változtatás történt a játékmódban. Fontos és érdekes változtatás még a Momentum Factors, a Homefield Advantage, vagy épp a Gameday Factors névre keresztelt rendszer bevezetése. Ez lényegében annyit takar, hogy a meccseken a hazai csapat mindenféle előnyökhöz juthat (hazai pálya előnye), attól függően hogy a játékosok hogyan teljesítenek. A háttérben folyamatosan töltődik egy Momentum mérő, és egy-két hosszabb passz, szép elkapás, vagy mondjuk, kiemelkedő védelmi munka után aktiválódik egy adott előny. Ez a rendszer mind a 32 csapatnál másképp nyilvánul meg. Például a Detroit Lions futójátékosai gyorsabban érik el a maximális futósebességet, vagy mondjuk, a Miami Dolphins játékosai lassabban fulladnak ki egy kiadós sprint közepén. Az idegenben játszó csapatnak is van lehetősége valami extra előnyre, illetve több egyéb faktor is közrejátszik.
Makrotranzakció
Természetesen idén is jelen van a már említett EA pénznyomda, az Ultimate Team, ami... olyan, mint mindig. A tavalyi évben bevezetett The Yard játékmód is tiszteletét teszi újra, szintén minimális változtatásokkal, amik nagyjából annyit eredményeznek, hogy már nem unja meg az ember pár óra után. A mikrotranzakció itt is jelen van, vehetünk mindenféle csili-vili kiegészítőt a megkreált karakterünkre. A játék megítélését ez nagyban árnyékolja, elég csak ránézni internetszerte (akár Steamen, akár Metacriticen... akárhol) a játékosok értékeléseire, és a véleményekre, nagyrészt tudjuk mi áll bennük. És még csak nem is ez verte ki úgy igazán a biztosítékot a játékosok többségénél, hanem a PC-s verzió hanyag és instabil prev-gen kiadása. Hogy véget vessek a negatív hangvételnek, beszéljünk egy picit a Face of the Franchise módról, ami a már megszokott "sztori mód" átvezetőkkel, párbeszédekkel, "döntési lehetőségekkel". Egy hófehér, maszkulin, két méteres állat karakterrel vágtam neki a történetnek, majd kiderült, hogy a történet szerint lényegében a karakterem egy kisebb termetű afroamerikai running back kellene, hogy legyen, amitől néhol már komikussá váltak az amúgy komolynak szánt jelenetek.
Ha ezt a fura lehetőséget félretesszük, maga a történet és annak alakulása eléggé közhelyes (mondjuk, én vagyok a hülye, hogy vártam valami egyedibb megközelítést), de tény, hogy érdekes a teljesítménytől függően alakuló karaktersors (bár ötletem sincs, hogy valójában mennyiféle kifutása lehet egy-egy szitunak). A sztori nagyjából annyi, hogy karakterünk nagy reményekkel várja a nemsokára kezdődő NFL draftot, és nekünk kell egyengetni az útját, hogy minél jobb pozícióban draftolják valamelyik csapathoz. Még mindig nagyon nagy a potenciál ezekben a sztori-orientált módokban, de az EA valamiért nagyon lustán áll hozzá, mert ha egyet végigtoltál már korábban, nem maradsz ki szinte semmiből, ha most kihagyod. Mondjuk, végre lehet védekező játékost is irányítani, szóval, ha másért nem, ezért még talán megérheti elkezdeni, vagy legalább kipróbálni.
Emberfogásos passzvédekezés
Maguk a mérkőzések tényleg olyanok, mint mindig: nagyrészt élvezetesek, magasabb szinteken megfelelő kihívást tudnak nyújtani, nagyon ritkán válik frusztrálóvá egy-egy izgalmasabb meccs után a vereség. Ha érted, amit csinálsz, kifejezetten kellemes érzéssel tölt el egy-egy jó play, vagy egy jól felépített drive, viszont ha teljes mértékben a gép által javasolt játékot játszod, akkor könnyedén unalomba fulladhat. Bekerült pár új mozgásanimáció, de vannak olyan elemek, amikhez szerintem évek óta konkrétan hozzá sem nyúltak. A tavalyi botrány(ok?) után nem is értem hogy miért nem változtattak sokkal-sokkal többet. Ha most nem, akkor mikor? Mindezt XBOX Series S-en. El sem merem képzelni, mik történhetnek a PC-s verzióban.
Ha valaki drasztikus változást várt az elmúlt évtizedben megismert játékmenetbeli elemekben, stílusban, játékmódokban és bármi másban, annak (ismételten) csalódás lesz az új Madden. Viszont, ha mondjuk, rajongó vagy, és valamiért kimaradt a tavalyi, simán tehetsz vele egy próbát, persze, csak ha már lejjebb ment az ára, vagy belevágták Game Pass-be. Személy szerint én magát a játékot még mindig tudom élvezni, hiszen az alapjai a mai napig működnek. Szemet hunyni viszont képtelen vagyok az EA lusta és visszataszító hozzáállása felett, legyen szó Maddenről, FIFA-ról, vagy bármiről, ami echte EA Sports-játék. Egy dolog biztos: a rajongók türelme is véges, és ez már el is kezdett a felszínre törni.
