Játékmenetében az Electronic Symphony egyszerű program: a pálya tetejéről potyognak lefelé a két színből álló négyes blokkok, nekünk pedig ezeket úgy kell terelgetnünk és forgatnunk, hogy leérkezésükkor minimum négy, de annál lehetőleg több egyszínű terület jöjjön össze. Ha sikerül összehoznunk az egyszínű blokkokat, akkor azok nem tűnnek el automatikusan, hanem a képernyőn balról jobbra haladó idővonal radírozza ki őket -- a lényeg tehát az, hogy egyszerre minél több egyszínű blokkot állítsunk össze, még mielőtt az idővonal végighaladna rajtuk.
Mindez leírva roppant egyszerű feladatnak tűnik, ám a hosszú és sikeres játék komoly odafigyelést, tervezést és koncentrációt igényel, ráadásul helyenként villámgyorsan kell dönteni, és pontosan fel kell mérnünk azt is, hogy a különleges képességekkel bíró elemeket hova érdemes beilleszteni. Kaphatunk olyan extrát, ami minden egymás mellett lévő egyszínű blokkot eltüntet, illetve jöhet olyan bónusz, ami teljesen átvariálja a már lerakott elemeket. A játékot addig folytathatjuk, amíg a blokkok képesek aláhullani, a monotonitást pedig a Lumines-sorozat legnagyobb ütőkártyája, a folyamatosan változó stílus és zenei aláfestés akadályozza meg. A meneteket ugyanis sosem egyetlen pályán játsszuk, a program a teljesítményünk függvényében léptet át minket újabb és újabb szintekre, ahol nem csak a látvány és a muzsika, de a pálya tulajdonságai is változnak. Gyorsabban potyogó elemek, lassabban mozgó idővonal -- olyan funkciók, amelyek másfajta játékstílust követelnek, így a blokkok helyezgetése szinte egy percre sem válik monotonná, ne adj isten unalmassá. Ha elég ügyesek vagyunk, akkor egyetlen menet akár órákon át, tucatnál is több pályán keresztül tarthat, a teljesítményünk függvényében pedig szintet lépünk, aminek köszönhetően visszatöltődő bónuszokat biztosító avatarokat és új skineket (azaz pályákat) nyithatunk meg.
A Lumines jó reflexeket és kiváló megfigyelő-képességet igénylő, hihetetlenül addiktív játék, amit egész egyszerűen minden PS Vita tulajdonosnak muszáj kipróbálnia -- legalább a letölthető demó erejéig.
Mindez leírva roppant egyszerű feladatnak tűnik, ám a hosszú és sikeres játék komoly odafigyelést, tervezést és koncentrációt igényel, ráadásul helyenként villámgyorsan kell dönteni, és pontosan fel kell mérnünk azt is, hogy a különleges képességekkel bíró elemeket hova érdemes beilleszteni. Kaphatunk olyan extrát, ami minden egymás mellett lévő egyszínű blokkot eltüntet, illetve jöhet olyan bónusz, ami teljesen átvariálja a már lerakott elemeket. A játékot addig folytathatjuk, amíg a blokkok képesek aláhullani, a monotonitást pedig a Lumines-sorozat legnagyobb ütőkártyája, a folyamatosan változó stílus és zenei aláfestés akadályozza meg. A meneteket ugyanis sosem egyetlen pályán játsszuk, a program a teljesítményünk függvényében léptet át minket újabb és újabb szintekre, ahol nem csak a látvány és a muzsika, de a pálya tulajdonságai is változnak. Gyorsabban potyogó elemek, lassabban mozgó idővonal -- olyan funkciók, amelyek másfajta játékstílust követelnek, így a blokkok helyezgetése szinte egy percre sem válik monotonná, ne adj isten unalmassá. Ha elég ügyesek vagyunk, akkor egyetlen menet akár órákon át, tucatnál is több pályán keresztül tarthat, a teljesítményünk függvényében pedig szintet lépünk, aminek köszönhetően visszatöltődő bónuszokat biztosító avatarokat és új skineket (azaz pályákat) nyithatunk meg.
A Lumines jó reflexeket és kiváló megfigyelő-képességet igénylő, hihetetlenül addiktív játék, amit egész egyszerűen minden PS Vita tulajdonosnak muszáj kipróbálnia -- legalább a letölthető demó erejéig.
