Akik a 90-es években is már játékokkal töltötték az idejüket, azok tudják, hogyha nemcsak egyedül, hanem másokkal is játszani akartak, eléggé behatárolt lehetőségeik voltak. Az egyik egy LAN Party szervezése, ám ez meglehetősen sok előkészületet, és nehéz hardverek cipelését jelentette, így sokkal népszerűbb és preferáltabb volt, hogy osztott képernyős módban, az egyik barátunk vendégszeretetét élvezve szórakozzunk a képernyő vagy a monitor elé gyűlve. Aztán jött az internet. Ahogy széles körben elterjedt a világháló, szükségtelenné vált, hogy átmenjünk a szomszédba játszani, mindez ment a saját otthonunk kényelméből is, így a lokális multiplayer hosszú időre a perifériára szorult, és csak mostanában, főleg a kisebb, független fejlesztők nyúlnak vissza ehhez, ezzel némi nosztalgikus élményt kínálva. Ilyen a kanadai Asteroid Base csapata is, akik a múlt hónapban adták ki a második, kifejezetten a helyi kooperatív szórakozásra kihegyezett alkotásukat.
PÁROSAN SZÉP AZ ÉLET
A Lovers in a Dangerous Spacetime egy bájos, neon színekben pompázó, nagyon szépen tálalt kalandra invitál, amiben, különösebb történet nélkül, az a feladatunk, hogy megmentsük az elrabolt barátainkat, és visszaállítsuk a szeretetet a galaxisban. A kampány összesen négy, egyenként négy pályából és egy főellenséggel való összecsapásból áll, amelyek során egy jól felszerelt, de törékeny hajót kell irányítanunk az űrben, aszteroidákat, absztrakt égitesteket és persze ellenfeleket kerülgetve, illetve szétlőve.
A játék zsenialitása egyszerűségében rejlik. A hajóban összesen nyolc konzol található: négy ágyú a kör alakú géptest négy oldalán, egy szuperfegyver, egy pajzs, egy radar, valamint a kormány -- mind fejleszthető (kivéve a radar), mégpedig legfeljebb két kristállyal, amelyek módosítják a tulajdonságaikat, erősebb támadásokat vagy jobb védelmet nyújtva. Ezek között kell szaladgálnunk, hol irányítva a bárkát, hol bemérni a megmentésre váró rabokat, hol pedig védenünk magunkat a legtöbbször nagy számban érkező, agresszív és változatos ellenfelekkel szemben. Nehezítés, hogy erre mindösszesen csak ketten vagyunk, így mindennél fontosabb az összhang. Egymásnak folyamatosan utasításokat kell kiabálnunk, hogy éppen mire van szükség, a fejlesztők ráadásul nem fogták vissza magukat, és már normál nehézségen izzasztó kihívás elé állítanak, feszült, de izgalmas élménnyé téve a mentőakciókat. A Lovers in a Dangerous Spacetime legnagyobb erőssége ez a lokális kooperatív mód (semmilyen online opció nincs), de ha éppenséggel nincs kivel játszanunk, akkor a társ szerepét az MI átveheti, akit parancsokkal küldhetünk a megfelelő helyre. Az állatka (egy kutya vagy egy macska) kompetens, jó szolgálatot tesz, de nagyon sokat veszítünk abból az élményből, amit egy másik emberrel való szórakozás jelent, nem mellesleg pedig sokszorosára nő a nehézség.
A SZERETET GYŐZEDELMESKEDIK
A Lovers in a Dangerous Spacetime egy modern köntösbe bugyolált relikvia a múltból, abból az időből, amiben a multiplayer mód azt jelentette, hogy egymás mellett ültünk a kanapén, és önfeledten szórakoztunk. Az Asteroid Base játéka ezt tökéletesen visszaadja, roppant izgalmas arcade lövöldözést nyújtva, egyedül csak a kissé rövid kampányt és a néha túlzó nehézséget tudnám felróni negatívumként, ám ezek kis botlások egy összességében nagyon jó játékban. Hozzá kell azonban tennem, hogy a pontszámból vonj le egy tízest, ha úgy tervezed, egyedül vágsz neki, ezt a játékot ugyanis nem erre találták ki, működik, persze, de nem az igazi. Tényleg, csak akkor vedd meg, ha van kivel együtt megmenteni a galaxist.
