A vonatszimulátor-rajongókat már itt az elején el kell, hogy keserítsem, mivel ez a játék nem egy újabb szórakozási lehetőség számukra a Trainz Railroad Simulator 2006 után. A Loco Mania inkább az ügyességi játékok kategóriáját hivatott gazdagítani: a koncepció a szimuláció helyett a vonatok menedzselésére és a gyorsaságra épít, ízléses környezetben, hangulatos játékmenet mellett.
Biztosra veszem, hogy nincs olyan ember a földön, akinek a fejében ne fogalmazódott volna meg a gondolat, hogy bakter akar lenni. Erre most itt a lehetőség! A tréfát félretéve: a feladatunk vasúti csomópontokban a beérkező szerelvényeket menedzselni, és a legrövidebb idő alatt megtalálni, majd biztosítani számukra a megfelelő útvonalat. Mindezt 12 különböző és egyre bonyolultabbá váló pályán tehetjük meg, melyek kialakítását valódi európai tájak és vidékek inspirálták. A főszereplők pedig egy az egyben lemodellezett, valóságban is létező járművek, számszerűsítve 26 gőz-, elektromos- és dízelmozdony, valamint 32-féle vagon szerepel a játékban.
A játéklehetőségeket tekintve választhatunk, hogy szabadjátékban vagy valamilyen végcél eléréséért folyó küzdelemben veszünk részt. A Time Attack módban egy bizonyos pontszámot kell elérnünk a lehető legrövidebb idő alatt, míg a Checkpoint ennek ellenkezője, azaz adott időn belül minél több pontot kell gyűjtenünk. A szabad üzemmódok lehetőséget biztosítanak a gyakorlásra és az irányítás elsajátítására. A Time Attack Unlimited és a Free Run lehetőségeiben idő- és ponthatárok nélkül játszhatunk, csak utóbbiban még a vonatok útvonala sem kötött. A menü tartalmaz még egy Loco Pack pontot is, ahol megválaszthatjuk, hogy cseh vagy amerikai típusú szerelvényekkel és mozdonyokkal akarunk-e játszani. Ennek a látványon kívül semmi jelentősége, de a fanatikusok örömüket lelhetik benne.
Mint már mondottam, a játékban a feladatunk vasúti kocsik terelgetése. Ezek tetején egy ikon jelzi a kijárat, és az esetlegesen útba ejtett kötelező megállók helyét. A helyes megoldásokat ponttal jutalmazza a játék (állomások 1p, távozás 2p), melyből egy meghatározott mennyiséget kell elérnünk az aktuális pálya teljesítéséhez. Ezt nehezíti a minden újabb beérkező szerelvényekkel járó 1 pontos levonás. Az első néhány pályán csak a vasúti hálózat bonyolódik, és egyre gyorsabb vonatok érkeznek, ám az ötödik pályától fogva megkülönböztetett gyorsvonatok is befutnak, melyeknek meghatározott idő alatt keresztül kell haladniuk a pályán, különben öttel csökken az összpontszámunk, így egy kicsit felpezsdül az unalmassá váló játékmenetet. A következő etap újabb meglepetést rejt a hasadóanyagot szállító szerelvények megjelenésével, melyek ismét kiváltságokat élveznek. Ez esetben folyamatos haladást kell biztosítani nekik, mert minden megállás 5 pont veszteséget jelent, igaz ezek sebessége a lassan járj, tovább érsz elvet követi. Sajnos a továbbiakban semmi újdonságra nem számíthatunk. Az irányítást egyszerűen a váltók állítgatásával, míg az állomásokon történő megállást a szemaforok kapcsolgatásával érhetjük el. A vonatokat a kezelőfelületről is kiválaszthatjuk, mely igencsak meggyorsítja a játékot. Apropó interfész: dicsérnem kell ezt az elemet is, mert nagyon egyszerű és használható; a képernyő alsó részében helyezkedik el, és a pontjainkat, az időt, valamint a vonatokat mutatja.
A játék célja tehát, hogy összehangoltan terelgessük a locókat, kerülve a torlódásokat és a zsákutcába jutást. A minél jobb eredményekhez a gyorsaság mellett a legfontosabb, hogy kiválasszuk a megfelelő stratégiát. Feltorlódás esetén hirtelen és átgondoltan kell döntenünk, hogy melyik szerelvényt engedjük előre a váltók átállításával. Az is előfordul, hogy kénytelenek vagyunk egy hosszabb kerülőútra küldeni, esetleg rákattintva egy rövidebb szakaszon tolatva helyes irányba fordítani az aktuális jószágot. A rükvercet gyakran kell majd alkalmaznunk, mivel a kijárathoz érve rendszeresen beérkezik egy újabb szerelvény, ezzel váratlan dugót okozva (ami igen frusztráló tud lenni). Segítségünkre lehet a jobb gombbal előhívható útvonalkijelzés, mellyel áttekinthetővé válik a haladási irány, és egyből láthatjuk, hol kell átkapcsolni egy váltót.
A pályák szerkezetileg kicsit egyhangúak, de átgondolt a felépítésük. Az egyik egy ipari övezet területén, míg a másik egy bányaváros köré összpontosul, de játszhatunk kanyonban, havas hegyek között, vízparti kikötők területén is. Ezen kívül a terepek rendelkeznek szintkülönbséggel, hatalmas hidakkal és hosszú alagutakkal, melyek azért feldobják a látványt és a hangulatot. A sínhálózat a játék során egyre bonyolódik, és olykor csak nagyobb kerülőkkel juthatunk el a célpontokhoz. Az utolsó pályákon előfordul a hét vágányos állomás is, melyet ki is fogunk használni.
A fejlesztők humorát jellemzi, hogy a játék elején gabonaköröket vehetünk észre a vetésben, míg egy későbbi pályán feltűnik a körök gazdája, amint embereket rabol el az otthonaikból. Emlékezetes az is, mikor a pilseni sörgyárból az épületnél ötször hosszabb szerelvény érkezik, de a gyér környezet és a szaladgáló traktorok is megmosolyogtatják az embert néha...
Az irányítást tekintve nincs túl bonyolult dolgunk. Az egérrel vízszintesen és függőlegesen is mozgathatjuk a kamerát, és persze forgathatjuk is, ám mivel a gyorsaság sokat számít a pozícionálásnál, ezért a legjobb hatásfokot a billentyűzet bevonásával érhetjük el (a WASD billentyűkkel). Célszerű gyakran használni a térképet is, ugyanis egy bizonyos pontra kattintva rögtön oda ugrik a kamera. Egyetlen dologgal nem tudtam kibékülni az irányítással kapcsolatban, mégpedig, hogy a pálya széleihez közeledve a kamera automatikusan lemegy a felszínhez (mintha egy búra alatt lennénk). A vonatok általában a pályák széléről érkeznek, és e talajra közelítés miatti plusz kameraállítgatás a gyorsaság rovására megy.
Az útvonalkijelző praktikus, de ezen felül igényeltem volna egy időszámlálót, mely az egy helyben tartózkodó lokomotívok idejét mérné, így egy bizonyos időintervallum leteltével figyelmeztetne minket, amivel rengeteg időt nyernénk. Továbbá el tudtam volna viselni még néhány kiemelt fontosságú és tulajdonságú szerelvényt a meglévő, fent említett kettőn felül is, mivel a hetedik pályától már semmi újdonságot nem kapunk a vonatok terén. Például lehettek volna turistajáratok, melyeknek minden állomáson meg kell állniuk, esetleg olyanok, amiket a legrövidebb úton kell átjuttatni. Esetleg egy Realistic Mode-dal a fejlesztők megoldhatták volna a vonatok ütköztetését is, melyek a figyelmetlenség hatására további problémákat és időveszteséget okozhatnának, nem is beszélve a roncsok elvontatásából fakadó további játékélmény-fokozásról. Igaz, hogy ez több munkát és nagyobb költségvetést jelentett volna (plusz effektek, animációk és a törésmodellek).
A változatosság hiánya mellett a pályák száma a legnagyobb probléma, ugyanis mindössze 12 áll rendelkezésünkre, körülbelül 5-6 óra játékidőt biztosítva. Elvileg a hivatalos honlapról lehet további Map Pack-eket letölteni, gyakorlatilag azonban sajnos egy évvel a megjelenés után sem találni semmit - de legalább az idő- és ponteredményeinket feltölthetjük az internetre, hogy összemérettessenek a nagyvilág forgalmistáival (ugye milyen jó is ez?).
Grafikailag nem kell számolnunk azzal az eshetőséggel, hogy esetleg nem indul a játék a videokártyánk Shader Model 3.0 támogatottságának hiányában; nem a felsőkategóriás játékokban látható effektorgiával akarják eladni a játékot a fejlesztők, sokkal inkább az egyszerűségével és élvezhetőségével. A 2006-ban elvárt egyszerűbb vizuális hatásokat megkapjuk, a gőz, füst és a valós idejű fények és árnyékok képében, sőt, még időjárás-változást is szimuláltak nekünk az alkotók: megesik, hogy a napsütést felváltja a felhőképződés, és elkezd esni az eső, vagy éppen a hegyes környezetben havazik. Ellenben a részletes 3D környezet marketingszöveg nem teljesen fedi a valóságot - csak jó indulattal nevezhetjük részletesnek (azért mozognak a lovak, traktorok, hajók, autók), és a modellek száma is igen sekélyes (igaz egy terepasztal esetében sem a változatos környezet dominál). Ugyanazokból a fákból, épületekből, járművekből építkezik minden pálya, ráadásul elég puritán módon (20-30 fa alkotja az erdőket), ami egy kicsit egyhangúbbá teheti a játékot (szerencse, hogy nincs időnk rá odafigyelni). A textúrák megállják a helyüket, néhol egész szépek és valóságosak, de azért ne számítsunk túl nagy felbontásúakra.
Zajkeltés terén ügyeskedik a projekt. Számomra meggyőzőek, igen jól eltaláltak a vonatok hangjai, eredetiek a fékcsikorgások, kürtök és dudák. Az elektromos masinák halkan duruzsolnak, a gőzmozdonyok ütemesen püfögnek, csattognak, míg a dízelek monotonon kerregnek. A környezet is hanghullámokat generál, így hallhatjuk az eső csepegését, traktorok berregését, vagy a lovak nyerítését. A zenét nem John Williams írta, így ne is várjunk túl sokat, de a játékhoz passzol; nincsenek izgalomfokozó taktusok, csak afféle zongorás, trombitás nótahalmok - kicsit olyan Transport Tycoon életérzés fogott el a hallatán.
Összességében azt kell, hogy mondjam, a Loco Mania egy jó próbálkozás. Tény, hogy nem hangzik nagy kihívásnak az időre és pontokra menő küzdelmek lehetősége és a végcél, a 12 pálya teljesítése, de működik és szórakoztató játék. Ha a mai mókusvakító next-gen projektek mellett egy kis szórakozásra vágysz, vagy csak kocajátékos vagy, és még a vonatokat sem veted meg, akkor ez a te programod. A terepasztal-rajongókon és a vasúti forgalomirányítókon kívül minden korosztály számára kellő szórakozást biztosít. Végszónak pedig: tudjátok, hogy hívják azt, ha a vasutasoknál lagzi van? Locodalom...
Bakterszimulátor
Biztosra veszem, hogy nincs olyan ember a földön, akinek a fejében ne fogalmazódott volna meg a gondolat, hogy bakter akar lenni. Erre most itt a lehetőség! A tréfát félretéve: a feladatunk vasúti csomópontokban a beérkező szerelvényeket menedzselni, és a legrövidebb idő alatt megtalálni, majd biztosítani számukra a megfelelő útvonalat. Mindezt 12 különböző és egyre bonyolultabbá váló pályán tehetjük meg, melyek kialakítását valódi európai tájak és vidékek inspirálták. A főszereplők pedig egy az egyben lemodellezett, valóságban is létező járművek, számszerűsítve 26 gőz-, elektromos- és dízelmozdony, valamint 32-féle vagon szerepel a játékban.
A játéklehetőségeket tekintve választhatunk, hogy szabadjátékban vagy valamilyen végcél eléréséért folyó küzdelemben veszünk részt. A Time Attack módban egy bizonyos pontszámot kell elérnünk a lehető legrövidebb idő alatt, míg a Checkpoint ennek ellenkezője, azaz adott időn belül minél több pontot kell gyűjtenünk. A szabad üzemmódok lehetőséget biztosítanak a gyakorlásra és az irányítás elsajátítására. A Time Attack Unlimited és a Free Run lehetőségeiben idő- és ponthatárok nélkül játszhatunk, csak utóbbiban még a vonatok útvonala sem kötött. A menü tartalmaz még egy Loco Pack pontot is, ahol megválaszthatjuk, hogy cseh vagy amerikai típusú szerelvényekkel és mozdonyokkal akarunk-e játszani. Ennek a látványon kívül semmi jelentősége, de a fanatikusok örömüket lelhetik benne.
Forgalmistának áll a világ
Mint már mondottam, a játékban a feladatunk vasúti kocsik terelgetése. Ezek tetején egy ikon jelzi a kijárat, és az esetlegesen útba ejtett kötelező megállók helyét. A helyes megoldásokat ponttal jutalmazza a játék (állomások 1p, távozás 2p), melyből egy meghatározott mennyiséget kell elérnünk az aktuális pálya teljesítéséhez. Ezt nehezíti a minden újabb beérkező szerelvényekkel járó 1 pontos levonás. Az első néhány pályán csak a vasúti hálózat bonyolódik, és egyre gyorsabb vonatok érkeznek, ám az ötödik pályától fogva megkülönböztetett gyorsvonatok is befutnak, melyeknek meghatározott idő alatt keresztül kell haladniuk a pályán, különben öttel csökken az összpontszámunk, így egy kicsit felpezsdül az unalmassá váló játékmenetet. A következő etap újabb meglepetést rejt a hasadóanyagot szállító szerelvények megjelenésével, melyek ismét kiváltságokat élveznek. Ez esetben folyamatos haladást kell biztosítani nekik, mert minden megállás 5 pont veszteséget jelent, igaz ezek sebessége a lassan járj, tovább érsz elvet követi. Sajnos a továbbiakban semmi újdonságra nem számíthatunk. Az irányítást egyszerűen a váltók állítgatásával, míg az állomásokon történő megállást a szemaforok kapcsolgatásával érhetjük el. A vonatokat a kezelőfelületről is kiválaszthatjuk, mely igencsak meggyorsítja a játékot. Apropó interfész: dicsérnem kell ezt az elemet is, mert nagyon egyszerű és használható; a képernyő alsó részében helyezkedik el, és a pontjainkat, az időt, valamint a vonatokat mutatja.
Vasúti Vato Loco
A játék célja tehát, hogy összehangoltan terelgessük a locókat, kerülve a torlódásokat és a zsákutcába jutást. A minél jobb eredményekhez a gyorsaság mellett a legfontosabb, hogy kiválasszuk a megfelelő stratégiát. Feltorlódás esetén hirtelen és átgondoltan kell döntenünk, hogy melyik szerelvényt engedjük előre a váltók átállításával. Az is előfordul, hogy kénytelenek vagyunk egy hosszabb kerülőútra küldeni, esetleg rákattintva egy rövidebb szakaszon tolatva helyes irányba fordítani az aktuális jószágot. A rükvercet gyakran kell majd alkalmaznunk, mivel a kijárathoz érve rendszeresen beérkezik egy újabb szerelvény, ezzel váratlan dugót okozva (ami igen frusztráló tud lenni). Segítségünkre lehet a jobb gombbal előhívható útvonalkijelzés, mellyel áttekinthetővé válik a haladási irány, és egyből láthatjuk, hol kell átkapcsolni egy váltót.
A pályák szerkezetileg kicsit egyhangúak, de átgondolt a felépítésük. Az egyik egy ipari övezet területén, míg a másik egy bányaváros köré összpontosul, de játszhatunk kanyonban, havas hegyek között, vízparti kikötők területén is. Ezen kívül a terepek rendelkeznek szintkülönbséggel, hatalmas hidakkal és hosszú alagutakkal, melyek azért feldobják a látványt és a hangulatot. A sínhálózat a játék során egyre bonyolódik, és olykor csak nagyobb kerülőkkel juthatunk el a célpontokhoz. Az utolsó pályákon előfordul a hét vágányos állomás is, melyet ki is fogunk használni.
A fejlesztők humorát jellemzi, hogy a játék elején gabonaköröket vehetünk észre a vetésben, míg egy későbbi pályán feltűnik a körök gazdája, amint embereket rabol el az otthonaikból. Emlékezetes az is, mikor a pilseni sörgyárból az épületnél ötször hosszabb szerelvény érkezik, de a gyér környezet és a szaladgáló traktorok is megmosolyogtatják az embert néha...
Loco mechanizmus
Az irányítást tekintve nincs túl bonyolult dolgunk. Az egérrel vízszintesen és függőlegesen is mozgathatjuk a kamerát, és persze forgathatjuk is, ám mivel a gyorsaság sokat számít a pozícionálásnál, ezért a legjobb hatásfokot a billentyűzet bevonásával érhetjük el (a WASD billentyűkkel). Célszerű gyakran használni a térképet is, ugyanis egy bizonyos pontra kattintva rögtön oda ugrik a kamera. Egyetlen dologgal nem tudtam kibékülni az irányítással kapcsolatban, mégpedig, hogy a pálya széleihez közeledve a kamera automatikusan lemegy a felszínhez (mintha egy búra alatt lennénk). A vonatok általában a pályák széléről érkeznek, és e talajra közelítés miatti plusz kameraállítgatás a gyorsaság rovására megy.
Az útvonalkijelző praktikus, de ezen felül igényeltem volna egy időszámlálót, mely az egy helyben tartózkodó lokomotívok idejét mérné, így egy bizonyos időintervallum leteltével figyelmeztetne minket, amivel rengeteg időt nyernénk. Továbbá el tudtam volna viselni még néhány kiemelt fontosságú és tulajdonságú szerelvényt a meglévő, fent említett kettőn felül is, mivel a hetedik pályától már semmi újdonságot nem kapunk a vonatok terén. Például lehettek volna turistajáratok, melyeknek minden állomáson meg kell állniuk, esetleg olyanok, amiket a legrövidebb úton kell átjuttatni. Esetleg egy Realistic Mode-dal a fejlesztők megoldhatták volna a vonatok ütköztetését is, melyek a figyelmetlenség hatására további problémákat és időveszteséget okozhatnának, nem is beszélve a roncsok elvontatásából fakadó további játékélmény-fokozásról. Igaz, hogy ez több munkát és nagyobb költségvetést jelentett volna (plusz effektek, animációk és a törésmodellek).
A változatosság hiánya mellett a pályák száma a legnagyobb probléma, ugyanis mindössze 12 áll rendelkezésünkre, körülbelül 5-6 óra játékidőt biztosítva. Elvileg a hivatalos honlapról lehet további Map Pack-eket letölteni, gyakorlatilag azonban sajnos egy évvel a megjelenés után sem találni semmit - de legalább az idő- és ponteredményeinket feltölthetjük az internetre, hogy összemérettessenek a nagyvilág forgalmistáival (ugye milyen jó is ez?).
Technikai teljesítmény
Grafikailag nem kell számolnunk azzal az eshetőséggel, hogy esetleg nem indul a játék a videokártyánk Shader Model 3.0 támogatottságának hiányában; nem a felsőkategóriás játékokban látható effektorgiával akarják eladni a játékot a fejlesztők, sokkal inkább az egyszerűségével és élvezhetőségével. A 2006-ban elvárt egyszerűbb vizuális hatásokat megkapjuk, a gőz, füst és a valós idejű fények és árnyékok képében, sőt, még időjárás-változást is szimuláltak nekünk az alkotók: megesik, hogy a napsütést felváltja a felhőképződés, és elkezd esni az eső, vagy éppen a hegyes környezetben havazik. Ellenben a részletes 3D környezet marketingszöveg nem teljesen fedi a valóságot - csak jó indulattal nevezhetjük részletesnek (azért mozognak a lovak, traktorok, hajók, autók), és a modellek száma is igen sekélyes (igaz egy terepasztal esetében sem a változatos környezet dominál). Ugyanazokból a fákból, épületekből, járművekből építkezik minden pálya, ráadásul elég puritán módon (20-30 fa alkotja az erdőket), ami egy kicsit egyhangúbbá teheti a játékot (szerencse, hogy nincs időnk rá odafigyelni). A textúrák megállják a helyüket, néhol egész szépek és valóságosak, de azért ne számítsunk túl nagy felbontásúakra.
Zajkeltés terén ügyeskedik a projekt. Számomra meggyőzőek, igen jól eltaláltak a vonatok hangjai, eredetiek a fékcsikorgások, kürtök és dudák. Az elektromos masinák halkan duruzsolnak, a gőzmozdonyok ütemesen püfögnek, csattognak, míg a dízelek monotonon kerregnek. A környezet is hanghullámokat generál, így hallhatjuk az eső csepegését, traktorok berregését, vagy a lovak nyerítését. A zenét nem John Williams írta, így ne is várjunk túl sokat, de a játékhoz passzol; nincsenek izgalomfokozó taktusok, csak afféle zongorás, trombitás nótahalmok - kicsit olyan Transport Tycoon életérzés fogott el a hallatán.
Traineredmény
Összességében azt kell, hogy mondjam, a Loco Mania egy jó próbálkozás. Tény, hogy nem hangzik nagy kihívásnak az időre és pontokra menő küzdelmek lehetősége és a végcél, a 12 pálya teljesítése, de működik és szórakoztató játék. Ha a mai mókusvakító next-gen projektek mellett egy kis szórakozásra vágysz, vagy csak kocajátékos vagy, és még a vonatokat sem veted meg, akkor ez a te programod. A terepasztal-rajongókon és a vasúti forgalomirányítókon kívül minden korosztály számára kellő szórakozást biztosít. Végszónak pedig: tudjátok, hogy hívják azt, ha a vasutasoknál lagzi van? Locodalom...
