Baldea Királyság hosszú békés napjait hatalmas pallosként szakította félbe a Dalsis Birodalom váratlan támadása. Illzach király a végsőkig kitartva védte várát a túlerővel szemben, míg egérutat nyert Ledin hercegnek és társainak, de ő maga nem tartott a menekülőkkel. Az ifjú herceg hiába sietett vissza az erősítéssel, apja helyett már csak a csata nyomai fogadták, és a legendás kard, a Langrisser hűlt helye. Ledin a veszteségtől lesújtva útnak indul, hogy szövetségeseivel az El Sallia kontinenst bejárva visszaszerezze az ősei által védelmezett nagyhatalmú fegyvert, és véget vessen Kaiser Digos ámokfutásának.
A Langrisser folytatásában több száz évvel az előző rész után róhatjuk El Sallia vidékeit, már az ifjú vándor, Elwin szerepében, aki egy nap a Rayguard Birodalommal kerül szembe Salrath apró falucskájában, ahogy egy helyi leányzó, Liana védelmére kel, nem sejtve, hogy tettével milyen galibába sodorja magát.
Sok régi cím sajnos a lehető legkevesebb idő- és munkabefektetéssel, kvázi eredeti formájában jelenik meg a gyors „pénzmarkolás” jegyében az aktuális platformokra, amivel talán még a nosztalgiázni vágyók egy részének is megakad a torkán, a mai közönségről már nem is beszélve. Szerencsére a Langrisser a kivételek közé tartozik, és a maga módján teljes felújítást kapott a karaktermodellektől kezdve a művészeti rajzok és pályák kinézetének aktualizálásáig, így mai szemmel is igazán gyönyörűen fest. Jellegéből adódóan mondjuk, eredeti formájában sem mutat rosszul, amiről magunk is meggyőződhetünk, a teljes élmény érdekében ugyanis ezt is megőrizték a fejlesztők, így bármikor kedvünkre váltogathatunk a felújított és eredeti látvány és hangok között.
Kalandunk kezdetén Lucilis, a Fény Istennője egy sor kérdést szegez felénk, Ledin értékei pedig válaszaink függvényében változnak, ezzel téve kicsit személyesebbé az élményt. Ledin nemcsak a történet, de a küzdelmek során is kulcsfontosságú lesz, egyrészt, mert a legtöbb esetben a halála azonnali vereséget eredményez, másrészt pedig mert ő is a parancsnokok egyike. A parancsnokok nemcsak jóval erősebbek az átlagos egységeknél, de képesek zsoldosokat maguk mellé fogadni, amivel igazi sereggé duzzaszthatjuk alig pár fős csapatunkat. Amekkora előny a jelenlétük, legalább olyan hátrányt jelent az elvesztésük, mivel ilyenkor az összes általuk felfogadott zsoldos is velük hal, ami esetenként hatalmas rést okozhat védelmünkben, így érdemes eszerint taktikázni a saját egységeinkkel, illetve az ellenfél sorai közt. A különböző egységek kő-papír-olló alapon más-más típus ellen hatásosak vagy épp gyengék, így például a repülő alakulatok rosszul viselik, ha nyilakkal simogatják őket, a lovasság pedig nem tűri jól a lándzsás gyalogok társaságát.
Szerencsére egy parancsnok idővel több típusú zsoldost is képes felfogadni – még ha nem is egyszerre –, így a sereget az adott körülményekhez tudjuk igazítani, de csak a fejezetek elején. Az elérhető egységek száma és típusa nagyban függ az adott parancsnok szintjétől és kasztjától, amit a fejezetek között kedvünk szerint váltogathatunk – akár visszafelé is –, amennyiben elegendő ponttal rendelkezünk, melyekre szintlépéssel vagy a harctéren való kiemelkedő teljesítménnyel tehetünk szert. A kasztváltás a toborozható egységek mellett befolyásolja a karakter értékeit, képességeit, technikáit és típusát is, így igazán sokszínűvé tehetjük csapatunkat, új felszerelésekkel pedig tovább fokozhatjuk erejüket. A királyi vérvonal ellenére Baldea hercegének sincs kolbászból a kerítése, és a kincstára sincs annyira tele, hogy egy cilinderes kacsa úszkálhasson benne, úgyhogy a költekezéssel nem árt vigyázni. Nemcsak az új felszerelések kerülnek csillogó aranytallérokba, de bizony a zsoldosok sem adják olcsón a szolgálataikat, így nem árt néha mérlegelni, hogy mennyire szeretnénk biztosra menni egy csatában. A játék kalandunk elején fel is ajánl egy könnyebb kezdést, amivel kicsit tömöttebb zsebbel indulhatunk útnak, de később persze a győztes csatákért is megkapjuk a fejadagunkat, amit régi felszerelések eladásával, vagy a harctereken fénylő mezők kifosztásával tovább növelhetünk.
A fejezetekre bontott történeten átlovagolva változó feltételeket állít elénk a játék. Van, hogy egyszerűen meg kell tisztítanunk a pályát az ellenséges egységektől, máskor egy adott pontra kell eljutnunk/eljuttatnunk valakit, vagy épp megvédenünk egy célpontot. A mezőkre osztott pályákon minden egység típusától és a domborzattól függő mértékben tud mozogni, utóbbi pedig a támadási értékét is befolyásolja. Ugyan vannak a játékban gyógyító varázslatok, de ha zsoldosainkat közvetlenül a parancsnokuk mellé rendeljük, elveszett életerejükből a következő kör elején máris visszakapnak egy szép adagot. Az egységek egyesével való mozgatása egy nagyobb csatánál kissé időigényes lehet, és előfordulhat, hogy esetleg kihagyunk valakit a kör befejezésekor – velem is előfordult pár alkalommal. Ilyenkor szerencsére a kimaradt zsoldosok vagy a helyükön maradnak, vagy eltávolodott parancsnokuk után erednek, ha pedig elég közel van, automatikusan védekező alakzatban körbeveszik. Az egységek összecsapása egész látványosra sikerült, ahogy a harctérre közelítve egymásnak feszülnek a katonák, de ha a sokadik fejezet után már nagyon ráunnánk, egyetlen gombnyomással átléptethetjük.
A Langrisser 1 & 2 nemcsak egy rendkívül korrekt felújítás, de egyben egy roppant tartalmas csomag is. Mindkét játék rengeteg órányi tartalmat kínál, különösen, ha hozzávesszük a különböző útvonalakat, kasztokat és a New Game+ lehetőségét. A történet tagolásán és a játék felépítésén kicsit érződnek a régies gyökerek, de az összkép még így is abszolút élvezhető. Egy mutatós és szórakoztató SRPG páros.
