A PlayStation 4 startfelhozatala sokkal jobbra sikeredett a PS3-énál. Kaptunk látványos shootert, izgalmas autóversenyt, sandbox kalózkodást, és persze a kötelező platformer sem maradhatott ki. Ez utóbbi szerepet a Sony Japan Studio Knack című játéka tölti be, amit a megjelenése utáni napokban lealázott a sajtó. A cikk írásának pillanatában 54 százalékon áll a játék a kritikákat átlagoló Metacriticen, 82 értékelés után. Ez nem túl jó eredmény, ami egy minden téren középszerű programot sejtet – pedig a helyzet ennél bonyolultabb. Meggyőződésünk, hogy a Knacket ma sokan egyszerűen nem tudják hová tenni, mert ezt az alkotást az első PlayStation óta hűséges rajongók kedvéért készíthette a Sony. Azoknak, akik máig elmorzsolnak egy nosztalgikus könnycseppet, ha szóba kerül a mindig vidám Crash Bandicoot.
Pont úgy, ahogy régen
Hogy mégis miről van szó? Nos, a cím- és főszereplő Knack egy gólem, akit egy rég letűnt, igen magas fejlettségi szinten álló civilizáció épített, és akit egy modern professzor ás ki húsz évvel a játék történetének kezdete előtt. Külsőre furcsa szerzetről van szó: karjai és lábai nincsenek, testrészei elkülönülő elemekből állnak, amik egymás körül lebegve építik fel hősünk testét. Ráadásul Knack fel tud szippantani mindenféle extra fakockát és legót (vagy ahogy a játék hivatkozik ezekre az alkatrészekre, „leleteket”), hogy egyre nagyobbá, erősebbé váljon.
A játék végig a karakter ezen tulajdonságára épül: nyomulunk előre a lineáris pályákon, szétverünk mindent, ami mozog és csúnyán néz ránk, egyre hatalmasabbá és keményebbé válva útközben. Majd egyszer csak eljön a pillanat, amikor újra össze kell mennünk, hogy átférjünk egy kis résen, vagy kinyissunk egy ajtót a darabjainkban rejlő energia segítségével. Ezt követően minden kezdődik elölről, és tart nagyjából hat órán át. Ha ebből arra következtettek, hogy a Knack egy monoton játék, akkor igazatok van: mindegy, hogy épp goblinokat, orkokat, robotokat vagy embereket ütlegelünk, a stratégia mindig ugyanaz. Odarohanunk az ellenfelekhez, a négyzettel ütünk, az X-szel ugrunk, a körrel pedig speciális támadásokat sütünk el, amikhez aranyszínű kristályokat kell összegyűjtenünk a pályákon. A Knack játékmenete az első pillanattól kezdve egyértelmű, ha pedig valami mégsem lenne tiszta, a történet során megkapjuk a szükséges magyarázatot.
Beszélő szikla
Mert bizony az is van, mármint történet. A sztori szerint az emberiség háborúban áll a goblinokkal, akik eddig csak botokkal és kövekkel hajigálták a lézerpuskákkal rohangáló katonáinkat, de az egyik nap masszív tankokkal tűntek fel a színen, és idővel odáig fajult a helyzet, hogy lassan mindent leigáznak. Az utolsó reménység a már emlegetett prof és persze Knack, aki nemcsak ütni, de beszélni is tud, méghozzá olyan akcentussal, amilyet legfeljebb egy amerikai focistától várnánk. Persze a játék elsősorban a gyerekeket célozza, szóval nem kell véresen komoly dolgokra gondolnunk.
A grafika szép, a karakterek simán hozzák a tíz évvel ezelőtti animációs filmek színvonalát, viszont a pályatervezés hullámzó minőséget mutat, így a sztori közepe felé találkozunk néhány határozottan ötlettelen helyszínnel is. Ráadásul a 1080p-ben futó Knack hajlamos szaggatni, ami ugyan nem megy a játékmenet rovására, de azért elég kínos jelenség, főleg egy olyan erőgép esetében, mint a PS4. Ha pedig már a negatívumoknál tartunk, érdemes kitérni a program hibáira is, mert bizony akad pár. Először is, a rögzített kameranézetet egyszerűen nem értjük; a környezet 3D-s, logikus érveléssel képtelenség megmagyarázni, miért nem módosíthatjuk a perspektívát. Az irányítással szintén nem lehetünk kibékülve: minden ütés, rúgás, és főleg a jobb analóg karral előhozható védés olyan, mintha késne, ezt megszokni pedig időbe telik. Zárásként ott az erőltetett kooperatív mód, ami nem is kooperatív: a pályák abszolút nem igényelnek együttműködést, így az egész koncepció gyorsan értelmét veszti.
Knacksztalgiagőzös
Mint az látható tehát, a Knack nem hibátlan játék. Azt azonban el kell ismerni, hogy hangulatos és aranyos alkotás, ami, ha nem lenne, igenis hiányozna a PS4 felhozatalából. Olyan ez a program, mint egy szerelmeslevél a klasszikus platformerek kedvelőihez: „Tessék, nézzétek, ilyet is tudunk még mi, japánok, nem kell ide az a vigyori erszényes borz, maradjon csak az Activisionnél!”. És tudjátok, mit? A dolog beválik. Mi élveztük a Knackkel töltött időt, és reméljük, hogy franchise-zá érik a program, mert jól esett visszautazni vele a ’90-es évekbe. Csak kicsit csiszolgassák tovább azt a második részt.
