A Kingdom Under Fire 2 enyhén szólva is érdekes utat járt be a megjelenésig, olyat, aminek az összefoglalásához talán egy teljes cikk is kevés lenne. A meglehetősen szokatlan, MMOARTS hibridet még 2008 januárjában jelentették be, akkoriban 2009-es debütálást ígérve. Azonban a játék elkészülését a stúdió kétes anyagi helyzetétől kezdve a fejlesztőcsapat felmondásáig sok minden hátráltatta, így a tervezett megjelenés egyre csak csúszott és csúszott, és végül már a leglelkesebb rajongók is lemondtak róla, hogy valaha is látni fogják mozgás közben.
A helyzet 2011 végén javult egy kicsit, mikor a játék zárt bétába lépett, és először 2014-ben Ázsiában, aztán pedig 2017-ben Oroszországban is megjelent, bár érdemes megjegyezni, hogy mostanra már mindkét régióban leállították a szervereket. Végül pedig 2019-ben végre hozzánk is megérkezett a játék, méghozzá a Gameforge kiadásában. Nézzük hát, mit tud ez a különös hibrid, és vajon megérte-e tizenegy évet várni rá.
Serényen ég a királyság
A Kingdom Under Fire 2 története nem igazán összetett, de egy MMO-hoz igazából nem is nagyon kell több. A sztori 150 évvel a 2004-es RTS, a Kingdom Under Fire: The Crusaders, cselekménye után játszódik, és három frakció, a Human Alliance, a Dark Legion és az Encablossianok Bersia kontinenséért folytatott küzdelmét mutatja be. Megijedni azonban nem kell, saját tapasztalataim szerint nem szükséges az előzmény ismerete ahhoz, hogy megértsük, mi és miért történik épp a képernyőnkön.
MMOARTS vagy amit akartok
A történetnél azonban sokkal fontosabbak a játékmechanikák, hiszen a Kingdom Under Fire 2 nem épp egy mindennapi hibrid, ami az MMO-k és az RTS-ek műfaját próbálja vegyíteni egymással, méghozzá igen szép sikerrel. A gyakorlatban a játék pont úgy indul, mint a legtöbb MMO: kiválasztjuk, hogy az öt kaszt közül melyiket akarjuk képviselni, karakterünket testreszabjuk a meglepően részletes generátorral, aztán pedig már bele is csöppenünk egy hatalmas összecsapásba, hogy az alapok megtanulása után szabadon járhassuk be a hatalmas, ellenségektől és NPC-ktől hemzsegő világot.
Ami a kasztokat illeti, ezen a téren nem kell szégyenkezni a játék fejlesztőinek: a Kingdom Under Fire 2-ben helyet kapó karakterosztályok elég egyediek, és az általuk képviselt játékstílusok is elég erősen elütnek egymástól ahhoz, hogy mindenki megtalálja köztük a kedvére való alakot. A játék elején épp ezért érdemes is kicsit kísérletezni a különböző kasztokkal, hogy később ne bánjuk meg a választásunkat.
Némi játék után azonban hamar kiderül, hogy ebben a világban egyáltalán nem kell egyedül boldogulnunk, hiszen az összecsapásokban sokszor a szövetséges csapatokat is segítségül hívhatjuk, sőt akár irányíthatjuk is őket. Épp ezért a bevezető körök letudása után a játék két részre válik szét: az egyik a tradicionális MMO, ahol mindenféle küldetések teljesítésével tápolhatjuk választott hősünket, és nyithatunk meg számára újabb felszereléseket és képességeket, a másik pedig a leginkább a Total War-játékokra emlékeztető RTS, ahol komplett seregek összecsapását vezényelhetjük le madártávlatból.
Összességében elmondható, hogy bár az MMOARTS hibrid elsőre több mint furának hangzik, a gyakorlatban nagyon is jól működik. Az összecsapások tényleg fenemód látványosak és grandiózusak tudnak lenni (már ha van elég játékos, mi magunk ugyanis csak korlátozott mennyiségű embert irányíthatunk egyszerre), ráadásul a további egységek menedzselése is csavar egyet a megszokott MMO-recepten, így a Kingdom Under Fire 2 még a műfaj veteránjainak is tud újat mutatni.
Időkapszula
Azonban hiába a kifejezetten érdekes és egyedi koncepció, ami a gyakorlatba átültetve is abszolút jól működik, a Kingdom Under Fire 2 sajnos korántsem mentes a hibáktól, avagy érződik a játékon, hogy eredetileg valamikor az évtized első felében kellett volna megjelennie. A grafika enyhén szólva is kopottas, a kampány pedig igen unalmasnak és repetitívnek érződik, amíg a kezdeti küldetéseken próbálunk túllendülni.
Azt is érdemes lehet megemlíteni, hogy minden kasztnak fix neme és faja (ember, elf vagy démon) van, így bár a karaktergenerátor az adott keretek között igen széles lehetőségeket tartogat, teljesen nem szabhatjuk testre emberünket. Végezetül pedig azt is érdemes lehet megemlíteni, hogy karakterünk meglehetősen erős az átlag NPC-khez képest, így a játék RTS része nem feltétlen igényel nagy stratégiázást: az utolsó küldetésekig erőből is meg tudunk oldani szinte minden szituációt.
Jó ez, csak kicsit megkésett
Mindent összevetve a Kingdom Under Fire 2-ről elmondható, hogy egyáltalán nem rossz játék, csak sajnos az elhúzódó fejlesztése és a nagyon eltolt nyugati megjelenése miatt elkésett egy kicsit. Így, bár az MMO és RTS elemek keverésének hála egész ötletes játékot tisztelhetünk benne, elsősorban csak az MMORPG-k kedvelőinek tudnám ajánlani, akik kipróbálnának valami újat, ami egy kicsit eltér a megszokott recepttől, mindenki másnak szerintem érdemes lehet minimum egy emberes leárazásig várni a vásárlással.
