A ritmusjáték-lufit évekkel ezelőtt pukkasztotta ki a stílus királyaként ünnepelt Activision, és azóta nem sokan próbálkoztak a műfaj feltámasztásával. Ezért is meglepő, hogy a flipperjátékairól híressé vált magyar Zen Studios pont egy zenés-táncos alkotással próbálja meg öregbíteni hírnevét. Ráadásul a srácok nemcsak a basszus szerelmeseihez szólnak, hanem a kungfufilmek rajongóihoz is, ugyanis a Kickbeat egy Chuck Norrist megszégyenítően profi, pörgő rúgással két legyet üt egy csapásra… akarom mondani rúgásra.
Üt a ritmus
A Kickbeat receptje tulajdonképpen zseniálisan egyszerű: a játékos egy kungfuharcos mozdulatait irányítja, aki a háttérben szóló zene ütemére járja halálos táncát. Amikor a muzsika pattogósra vált, az edzett ujjú gamernek csupán annyi a dolga, hogy a megfelelő gombot nyomja le a megfelelő időben, és kitartson, míg az aktuális szám véget ér. Hasonlót már láttunk konkurens sorozatokban, elég csak a szintén kézi konzolról származó Parappa-szériát emlegetni, ám pontosan ugyanolyan játék, mint a Kickbeat, eddig még nem létezett. A program betöltését követően erősen ajánlott a tréninggel kezdeni, amit úgyis a Story Mode követ majd, mely – ha hiszitek, ha nem – egy kidolgozott történeten át meséli el az ifjú harcművész titán, Lee megpróbáltatásait, aki a szférák zenéjének megóvása érdekében ver péppé egy halom maszkos rosszfiút. Véres komolyságot itt hiába is vártok. Már maga a tény, hogy a főszereplőt Lee-nek hívják, azt jelzi, hogy a készítők klasszikus keleti harcfilmes klisék százait fogják legyömöszölni a torkunkon. És tényleg: mind a helyszínek, mind a romlott lelkű nindzsák ismerősek lehetnek a korai Bruce Lee-filmekből, az egyetlen különbség annyi, hogy a Kickbeatben a bunyós szellem mit sem ér zene nélkül.
Jolly és a pofonfa
Ritmusjátékról lévén szó, a Kickbeatnek fontos eleme a zene, és e téren a Zennél tudták, mitől döglik a légy. A 18 feloldható szám között megannyi stílus képviselteti magát, az előadók pedig olyan legendás zenészek, mint Rob Zombie vagy Papa Roach. A helyszínek a sztori előrehaladtával ellövik az összes közismert toposzt, a törökfürdőtől kezdve a diszkón át a pankrátorok sátráig mindenütt táncikálhatunk. Bár a Kickbeat működése elméletben igen egyszerű, szó sincs könnyű játékról, sőt, a teszt alatt többször felment a vérnyomásom, amiért szinte lehetetlennek tűnt egy-egy mozdulat tökéletes időzítése. A dolgok akkor válnak izzasztóvá, amikor már nem egy, hanem két gombot kell egy időben lenyomni, minderre pedig a másodperc töredéke áll csupán rendelkezésünkre. Időnként főellenfelek állják utunkat – na, az ő leverésük már-már ínhüvelygyulladást eredményezhet! Sajnos könnyű nehézségi szint nincs, csak normál, nehezítettből viszont három is akad, szóval egyértelműen a veterán ritmusbajnokoknak készült a program. Ugyan a sztorimód nem különösebben hosszú, de a teljesítése után feloldunk egy második játszható karaktert, a szép Meit, valamint megnyílik még három játékmód, a Free Play, a Beat Your Music és a Survival. Utóbbi kettővel sokáig elszórakozhatnak az edzett ujjak tulajdonosai, hisz mind a saját ritmusú kungfu kikeverése, mind pedig az egyre nehezebb hullámokban támadó ellenfelek végtelen áradata kiváló szavatosságot biztosít.
Nincs Vita, csak pár fejberúgás
A Kickbeat PlayStation 3-ra és PS Vitára egyaránt megjelent, jómagam pedig az utóbbi változattal játszottam. Bár a két konzolra írt játék elméletben teljesen ugyanolyan, a Vitás kiadás igyekszik profitálni a marokmasina előnyeiből. Például nemcsak a megfelelő gombok lenyomásával vihetünk be ütéseket, hanem a képernyőn megjelenő ikonok érintésével is. Ez nagyon jól hangzik, de sajnos hamar rájövünk, hogy ez kicsit parasztvakítás, mert polip legyen a talpán, aki eléri az összes felvillanó karikát. Ezt leszámítva egyébként a játék megfelel az elvárásoknak. A grafika kellemes, az animációk tetszetősek, a zenéket pedig már dicsértük eleget. Egyedül a hosszú töltögetés zavaró, főleg két pálya között, amikor az emberben már fülhegyig izzik az adrenalin, de ezt még le lehet nyelni, főleg úgy, hogy a Kickbeat az egyszerre tucatjával balettozó karakterek ellenére sem szaggat be. Ha szereted a ritmusjátékok haldokló műfaját, tégy egy próbát a magyar srácok munkájával, mert kihívásban gazdag, szórakoztató játékkal lesz dolgod. Amennyiben viszont nincs jó ritmusérzéked, ne a Kickbeattel kezd karriered, mert a kungfumesterek még csak hírből sem ismerik a kegyelmet.
