Népszerű tézis, hogy a csótányok simán túlélnének egy atomkatasztrófát, és bár tudományos szempontból ezen lehetne finomítani, tény, hogy e rovarok valóban rendkívül ellenállóak a radioaktív sugárzással szemben. Mindenesetre ez az állítás épp elég egy kellemes kis kalandjáték alapjául: Mischa Geiser és Binan Woll művében ugyanis egy nukleáris világégés után járunk, amelyet csak csótányok, legyek, patkányok és egyéb szívósabb állatfajok éltek túl – no meg egy virág. Egyik hősünk, Bud épp a felszínen kutat a lomok között, amikor megpillantja ezt a csodás kis növényt, és rohan, hogy elújságolja a dolgot cimborájának, Jimnek. Együtt kelnek útra, ám Bud sajnos eléggé kelekótya, így hamarosan nyoma vész, és barátjára hárul a feladat, hogy felkutassa őt. A játék során tehát az éles eszű Jimet terelgetjük egy föld alatti világban, rácsodálkozva annak különleges lakóira, megoldva számtalan feladatot és elhárítva sok-sok akadályt.
KALAND HATÁROK NÉLKÜL
A Journey of a Roach közeli rokonságban áll az Amanita Design (Samorost, Machinarium, Botanicula) műveivel, illetve az Unmechanical című, magazinunkban szintén tesztelt kellemes kis szösszenettel, tehát egy dialógusok nélküli tárgygyűjtögetős-kombinálós kalandjátékot kapunk, melyben a feladatok gondolatbuborékok formájában bukkannak fel, amint a kurzort az egyes szereplők, objektumok fölé visszük. Különlegessége közvetlenül irányítható főhősünk természet adta tulajdonságából fakad, nevezetesen abból, hogy a csótányok fel tudnak mászni a falra, így a játékteret teljesen körbejárhatjuk úgy, hogy a kamera velünk együtt fordul el, és ami eddig plafon volt, hirtelen padló lesz. Hozzáteszem, sajnos ezen a téren azért nem tökéletes a játék, ugyanis sokszor elakadunk tereptárgyakban, vagy épp óvatlanul belemászunk egy lyukba, ami ki-kizökkentheti a játékost a beleélésből.
CSÓTÁNYFUTAM
Igen, beleélésből, mert a Koboldgames alkotása épp olyan hangulatosra sikerült, mint a fentebb említett „rokonai”. Kellemes a 3D-s látványt a jól ismert cel-shading technológiával rajzfilmessé, vagy inkább képregényszerűvé varázsoló dizájn (ez utóbbi hatást erősítik a keretben megjelenő, 2D-s rajzokból álló átvezető animációk és a jópofa főmenü is), változatos és kedves karakterek, akik simán elfeledtetik veled, hogy valójában rusnya rovarok, és belopják magukat a szívedbe. Egyedül talán a kissé egyhangú zene és a beszédhangokat helyettesítő visítós halandzsa lóg ki a képből, ezen a téren számomra picit alulteljesít a játék.
Kalandcímről lévén szó nyilván alapkérdés a játék nehézségi szintje. Nos, a Journey of a Roach eléggé könnyű falat; egyszerre két-három kis helyszínt tudunk elérni és 4-5 tárgyat összeszedni, ráadásul az említett gondolatbuborékokban megjelenő ábrák (vagy épp a környezet bizonyos elemei, például plakátok, reklámtáblák) eléggé egyértelművé teszik a feladatainkat, és a legtöbb teendő logikus is – egyedül azt nem szabad elfelejteni, hogy ha már mindent bemászkáltál, körbe kell járnod az oldalfalakat és a mennyezetet is. Mindezekkel együtt a játékidő nem túl hosszú, egy ültő helyedben, 2-3 óra alatt le lehet tudni a kalandot, második nekifutásra pedig akár fél óra is elég rá, sőt egy steames achievement megszerzésének kikötése az, hogy 18 perc alatt (!) rohanj végig rajta, ami simán teljesíthető, bár a fentebb említett irányítási szöszmöszök miatt azért ehhez kell némi lelkierő és türelem is.
HAJRÁ, JIM!
Az előző bekezdéshez azt mindenképp hozzá kell tennem, hogy bármennyire is tündéri a játék, az ár/érték arányt tekintve akad morogni valóm: jelenleg ugyanis 15 eurót kérnek érte Steamen. Az emlegetett Botanicula vagy Unmechanical fele ennyi pénzért elvihető, és nem kínál kisebb játékélményt, így akit érdekel Jim utazása, annak érdemesebb megvárni egy leárazást vagy egy bundle-t (a megjelenés hetében például már meg lehetett venni hat dollárért, egy halom remek Daedelic-féle kalanddal együtt csomagban). 8-10 eurót viszont simán megér a szimpatikus svájci csapat első „egész estés” játéka, mert szerethető, okos címről van szó, melyen látszik, hogy szívvel-lélekkel készítették, ami persze az indie szférában nem meglepő, de napjaink tucatjáték-termelésében mindenképp megemlítendő. Szóval, ha valakit érdekel, milyen lehet a Fallout 3 világa egy radroach szemével, az bátran vágjon bele a kedves kis csótány kalandjaiba!
