Amikor még gyerekek voltunk, a fantáziánkat használva ugrasztottuk össze kedvenceinket, összejárva pedig azon tanakodtunk, hogy vajon Batman vagy Superman lenne-e az erősebb, ha egymásnak esnének. Azóta már felnőtt pár generáció, az álmokból pedig valóság lett, elvégre sokan videojátékok készítésébe kezdtek, aminek hála a szuperhősöktől kezdve a japán anime-karakterekig minden közismert kedvenc olyan bunyóban vehet részt, amivel kiderülhet, ki az utolsó legény azon a bizonyos gáton. A Súkan Sónen Jump 45-ik évfordulójának alkalmából született ötlet (melyet a Spike Chunsoft hozott tető alá) pedig tényleg mindent megtesz a rajongókért, igazi fanservice van a csomagban, ha a felhozatalt nézzük, ami félszáz innen-onnan szalajtott figurát küld csatába, kizárólag a móka kedvéért.
All-Stars
Ha elkezdjük a játékot, egyből rájöhetünk, hogy van itt minden, mint a vurstliban, elvégre a legismertebb szereplőkkel futhatunk össze olyan szériákból, mint a Dragon Ball, a Naruto, a Bleach, a Saint Seiya vagy éppen a One Piece, hogy csak a legismertebbeket említsem. Mindehhez pedig jár egy J-Adventure mód, ami történetet is ad a bunyó alá. A négy fejezeten és (vérmérséklettől függően) 10-20 órán átívelő sztori egy 45 évente megrendezendő bajnokságról szól, amelynek során kiderül, ki lehet az egyesült univerzumok legjobb harcosa. Az elmés történethez kicsit kalandosabb játékmenet társul, hiszen hajóra pattanva szelhetjük át a rendelkezésre álló térkép vizeinek hullámait, hogy közben nekiessünk riválisainknak. A kisebb településeken (kikötőknél) állomásozó és ellenséges hajókon utazó karakterekkel 1v1, 2v2, 3v3 harcokban mérettethetjük meg magunkat (akár egy második játékos is beszállhat, ha van otthon két kontroller), mellékküldetéseket vehetünk fel, illetve ahogy fejlesztjük a járgányt, úgy szűnnek meg a határok. A levegőbe emelkedve a szárazföldet is célba vehetjük, az ágyúval rendelkező, felpimpelt hajó pedig korábban bejárhatatlan utakat is megnyithat a rombolás segítségével.
Tovább is van…
Mondom még. Ha a kalandosabb kampány nem elég, a Victory Roadot választva a menüben igazi álomcsatákat vezényelhetünk le a különböző franchise-ok között, míg a visszafogott Arcade módban (ez újdonság amúgy) és a Free Battles során kényünk és kedvünk szerint kombinálhatunk, utóbbihoz pedig online támogatást is kapunk. Ami jó dolog: a sztori alatt szerzett pontjainkat elkölthetjük a játék boltjában, így karaktereket és kiegészítőket véve, ezzel tovább növelve csapatunk tagjainak és kombinációinknak a számát.
Versus Plus
A Vs+ leginkább azok számára fog örömöt okozni, akik tavaly óta várták az európai változatot, a PS4-es portot, lévén élnek-halnak a játékban helyet kapó karakterekért. A produkció egyébként kicsit olcsó a világok nagyságához képest: a látvány le van maradva az elvárt minőségtől, a harcrendszer inkább csak opcionális, nem elég mély, itt tényleg minden arra van kihegyezve, hogy a rajongók összeengedjék kedvenc karaktereiket. Ezzel együtt még az ellenfelek intelligenciája sem az igazi: nem egyszer előfordult, hogy valaki csak úgy tanácstalanul álldogált, míg nyugodtan meg lehetett csapkodni a hátát (egyszer meg a segítőm ragadt be valahova, hogy engem kapjanak szét a támadók). Mindehhez persze alap az eredeti japán hang, ami kiváló aláfestés a vicces átvezetőkhöz (amik szinte végig állóképekkel operálnak), a brutális speciális támadásokhoz. Aki viszont nincs annyira otthon az anime-univerzumokban, az leginkább a szimpla mechanikát fogja látni és értékelni a viszonylag könnyű győzelem mellett, aminél a cici-pówa is kiemelt szerepet kap, elvégre a női karakterek az elvárások szerint tekintélyes mellmérettel rendelkeznek, ennek köszönhetően megnyitásuk után már nem is foglalkozunk a többi, rendelkezésünkre álló figurával.
